Támadónk a nemzetközi szereplés mellett korábbi sérüléséről és családjáról is beszélt.
– A legutóbbi meccsen, a máltai Hamrun Spartans ellen hosszú hónapok után újra több mint hatvan percet töltött a pályán. Milyen érzés volt?
– Sejtheti. Nagyszerű érzés volt újra a kezdőcsapatban helyet kapni, egy óránál sokkal több azonban még nem volt bennem… Az erőmnek vissza kell térnie, és némi időre, a formám visszanyerésére is szükség lesz.– Az első félidőben a gyepen maradt, fájdalmas arccal terült el, sokan megijedtek, hogy kiújult a sérülése.
– Szerencsére nem, szó sem volt erről. Rúgást kaptam a lábfejemre, az Achilles-inam volt érzékeny néhány percig, de összeszorítottam a fogam, és mentem tovább.– Ha már összeszorított fogak… Operálni is azért kellett az év elején, mert fájdalmak ellenére nem szólt az orvosoknak, inkább futballozott.
– Ilyen vagyok. Amíg a fájdalom kontrollálható volt, nem szóltam semmit. Tudom, sokan a helyemben szaladtak volna az orvosi stábhoz, feltették volna a kezüket és pihenőre vonulnak. Én azonban ismerem magam, tudtam, a végsőkig kivárok. Úgy gondoltam, valahogy majd csak túlleszek rajta, máskor is előfordult, hogy fájtak egyes testrészeim… Addig játszottam, edzettem, amíg már nem volt mit tenni, műteni kellett. Nekem a futball jelenti a legnagyobb örömet.– Fizikailag vagy mentálisan volt nehezebb elviselni a sok kihagyást?
– Volt némi bonyodalom az első operáció után, Londonban került sor a beavatkozásra, öt meccset bírtam, majd újra be kellett feküdnöm a klinikára. Nem tagadom, nagy fájdalmaim voltak, de az optimizmusom és a családom sokat segített. Mindig is olyan voltam, aki előretekint, aki szereti a dolgokat jó oldalukról megközelíteni. De akadtak nehéz napok, mentálisan sokszor rendbe kellett tennem magam, hogy ne csüggedjek, minden egyes nappal közelebb vagyok a visszatéréshez.– Nem szeretném elkeseríteni, de legutóbb októberben szerzett gólt. Emlékszik kinek a kapujába talált be akkor?
– A Zalaegerszegébe. Az elmúlt hónapokban sokszor eszembe jutott az a találat. Talán pályafutásom alatt ez a leghosszabb időszak, amikor nem szereztem gólt. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Csercseszov a visszatérésemet követően más poszton számított rám, a hátvédsor előtt védekező középpályásként kellett helytállnom. Ebből adódóan jóval kevesebbszer értem az ellenfél kapuja elé. A gólszerzés érzésére azért még emlékszem, alig várom, hogy újra átélhessem.– Szerdán újra útra kel a csapat, és Litvánia felé veszi az irányt. Mit vár az Európa Konferencia Liga rájátszásában?
– Egy-, pontosabban két lépésre vagyunk a csoportkörtől. Jó lenne az első összecsapáson biztató eredményt elérni, a párharcot idegenben kezdjük, és miután a Mezőkövesd elleni bajnoki mérkőzésünket elhalasztották, már napok óta a litvánok elleni összecsapásra készülünk. Máté Csaba vezetőedző és a szakmai stáb több hasznos videófelvételt is mutatott az ellenfelünkről. A svéd BK Häcken ugyan könnyedén túljutott a vilniusiakon, hiszen idegenben és otthon is legyőzte őket a két meccsen nyolc gólt szerezve, ám szó sem lehet arról, hogy kicsit is könnyedén vegyük a mérkőzést. Újabb jelentős erőpróba vár ránk, ráadásul nagy tétre megy a játék.– A Bajnokok Ligája és az Európa Liga csoportkörében már járt a Ferencvárossal. Az Európa Konferencia Ligában mire vágyna leginkább?
– Mindkét sorozatban lőttem gólt, jó lenne a harmadikban is átélni. De ehhez sikerrel kell venni a rájátszás két mérkőzését. Most csakis erre a két találkozóra összpontosíthatunk, semmi más nem járhat a fejünkben. Élnünk kell a lehetőséggel.– Kisfia nézi már a mérkőzéseit?
– Hároméves múlt, egyre jobban érdekli a labda. Rengeteget bohóckodunk otthon, imádjuk egymást. És természetesen kis zöld-fehér meze is van már, abban szokott leülni a televízió elé.
