Támadónk elmondta, hogy szorosan fogták őket a máltaiak, de szerencsére az eredményen ez nem látszott – nevelőklubjánál, a Lurkó UFC-nél is büszkék a mesterhármasára.
– Tudom nem szeret nyilatkozni, de ha el akarja kerülni ezeket a beszélgetéseket, nem kellene ennyi gólt lőni…
– Akkor inkább vállalom a nyilatkozatokat. Tény, nem az erősségem a média kiszolgálása, de ha azon múlik, inkább a góllövést választom, és vállalom a nyilatkozatokat.– Ezúttal háromszor is összejött. Hiányzik a negyedik? Nem sokon múlott, hiszen a kapufát találta telibe.
– Örülök így is, de mégis csak csatár vagyok, a gólszerzés éltet. Minél többször szeretnék a kapuba találni, úgyhogy nem csak kötelességből mondom, hiányzik a negyedik találat, jó lett volna mesternégyessel zárni, ám a kapufáról ezúttal nem befelé, hanem kifelé pattant a labda. Ebből a szempontból igenis van bennem némi hiányérzet. De természetesen a legfontosabb mindig az, hogy a csapat nyerjen, nem pedig az, hogy én lőjem a gólokat! Most nagy köszönet a társaknak, hogy engem találtak meg ennyiszer jó labdákkal.– Ettől függetlenül is jó százalékban használta ki a helyzeteit, sőt, kívülről úgy tűnik, a ziccereket úgy lövi be, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ön is így éli meg ezeket a pályán?
– Igyekszik az ember, de szerintem ez inkább kívülről tűnik így. A kapu előtt sokszor centiken, millimétereken múlnak a dolgok, gól lesz a lövésből, fejesből, vagy elkerüli a kaput, esetleg odaér a kapus keze, ujjhegye, vagy sem. Ha a tizenhatoson belül nálam van a labda, minden idegszálammal a gólszerzésre fókuszálok, az összes izmom megfeszül. A kapu előtt nagyon észnél kell lenni. Ezúttal jobb napom volt, próbálkozom, hogy ez minél többször így legyen!– Érezte, hogy jobb napja lehet a Hamrun Spartans otthonában? Egyáltalán mikor érzi ezt meg egy csatár?
– Általában a pályán derül ki. Az első néhány perc után érezni lehet, milyen napja lesz az embernek. Ezúttal sem ment rosszul a játék, mégsem mondanám, hogy most aztán biztos voltam benne, hogy ezen a mérkőzésen kis túlzással minden bejön majd, és sorra lövöm a gólokat. Ilyen szerintem nincsen… Legfeljebb annyit lehet tudni, hogy friss-e fejben, testben az ember, készen áll-e majd, ha eljön a nagy lehetőség.– Feltűnő, hogy az összjátékban is egyre jobb, számtalan olyan támadás volt, amikor mesterien készítette le a labdát, remekül kényszerítőzött a társakkal, állandóan megjátszható volt. Mondhatjuk, hogy egyre jobban összeszokik új társaival?
– Igen, azt hiszem mondhatjuk. Minél többet együtt tréningezünk, minél több mérkőzés megy le, annál jobban ráérzünk egymásra. Hogyan szeret mozogni a másik, merre indul be általában, ki szereti lábra kapni a labdát, ki pedig maga elé, hogy lendületbe jöhessen. Ezek apróságoknak tűnnek, pedig nagyon nem azok. Én is egyre inkább tudom, mire számíthatok a társaktól, és ők is, hogy tőlem. Szóval igen, úgy érzem, kezdünk összeérni, és ez jó érzés.– A máltai játékosok nem kímélték a csapatot, hol könyökkel okoztak fejsérülést, hol becsúszva voltak veszélyesek. Nagyon kemények voltak?
– Rúgtak, én is kaptam egyet kettőt, de ez igazából mindig benne van a játékban. Kétségtelen, a máltai játékosok nem mentek a szomszédba néhány komolyabb belépőért, de Máté Csaba vezetőedző és a szakmai stáb erre is felkészített bennünket. Tudtuk, a párharcokban kőkemények lesznek, és szorosan fognak bennünket. Szerencsére az eredmény nem lett szoros!– Mesterhármasával természetesen ön lett a mérkőzés legjobbja lapunknál. Elfogadható a kilences osztályzat?
– Kilencest kaptam?! Nem rossz. Naná, hogy elfogadható. Köszönöm!– Na és a visszavágón mi lenne elfogadható? Lényeg a továbbjutás?
– Ezt azért így nem mondanám. Olyat sosem lehet kijelenteni, hogy biztosan, de ez a párharc valószínűleg eldőlt, idegenben győztünk hat egyre. De aki ettől azt hiszi, hogy félvállról vesszük a visszavágót, téved. Hazai pályán, a Groupama Arénában fogadjuk a máltai együttest, szó sem lehet róla, hogy saját szurkolóink előtt csak úgy kötelességből lehozzuk a második meccset. Igenis nyerni szeretnénk, igenis lendületben kell maradnunk. Legutóbbi négy mérkőzésünket Máté Csaba irányításával megnyertük, oda-vissza megvertük a Shamrock Roverst, a bajnoki nyitányon legyőztük öt-háromra a fehérváriakat, ráadásul idegenben, ezúttal pedig hatot rúgtunk Máltán.– A meccs előtt azt mondta, nincsenek kint a gödörből, teljesen nem dolgozták fel a feröeri Klaksvík elleni BL-búcsút. És most?
– Most sem mondanám. Sok időnek el kell telnie, míg feledtetjük azt a kudarcot. Nagy csalódás volt, hogy rögtön búcsúztunk a Bajnokok Ligájából, továbbra is tartom, hosszú heteknek kell eltelnie, hogy végképp visszanyerjük szurkolóink bizalmát. Éppen ezért kell komolyan vennünk a csütörtöki visszavágót is.„Nagyon büszkék vagyunk Barnira, a triplája is bizonyította, nem volt véletlen a gólkirályi címe, meg az utóbbi évek töretlen fejlődése. Reméljük, még feljebb jut, kár, hogy a Bajnokok Ligája nem jött össze – kezdte Jancsó András, a Lurkó UFC ügyvezető elnöke. – Az első edzője Sümeghy László volt, ő sajnos ezt már nem érhette meg. Pedig annak idején mondta, hogy érkezett egy igen pici fiú Szentpéterfáról, nagyon ügyes, lát benne fantáziát. Így kezdődött a pályafutása az ovisoknál, végigjárta a ranglétrát, többen foglalkoztak vele. Már csatárt játszott, amikor átkerült az Illés Akadémiára, de későn érő típus volt, lassan nőtt meg… Talán egy kicsit fel is adta a focista pályafutását, ám örömmel látjuk, hogy mégis ilyen messzire eljutott.”
„Felkerül a dicsőségtablónkra, pótoljuk a hiányosságunkat, ott a helye! Tartjuk a kapcsolatot, gyakran beszélek vele, olykor még a pályáról sem jön le, amikor már üzenetet küldök neki egy-egy mérkőzés kapcsán. Tiszteletét tette a nyári táborunkban, egyeztettünk arról is, hogy eljön egyszer utánpótláscsapataink edzésére. A gyerekek örülnek, ha a példaképeink közelében lehetnek, esetleg beszállnak közéjük, vagy tartanak egy-egy tréninget. Mi is szeretnénk egy válogatott mérkőzésére, esetleg egy Fradi-kupameccsre busszal elvinni a tanítványainkat, hogy testközelből láthassák játszani Barnit” – mondta Jancsó András.
