A Fradi – Vasas Magyar Kupa döntőről kérdezték a játékost.

Már hat éve, hogy a Ferencváros elleni finálét büntetőkkel elvesztették. Ezek szerint az még mindig fájó emlék?
Úgy tartják, egy idő után megszépül a második hely is – nos, ez nem szépült meg. Talán ha hatvanévesen ránézek arra az ezüstre, azt látom majd, hogy szépen csillog, de ma még egyáltalán nem tudok jó szívvel visszagondolni arra a napra. Ebben bizonyára Lovrencsics Gergő súlyos sérülése is közrejátszott, minket, akik ott voltunk a pályán, rettentően megviseltek a történtek. Mintha egy hullámvasúton ültünk volna azon az estén. Sokáig cipeltem magammal annak a meccsnek a terhét. Holott addig minden csodásan alakult a szezonban, a bajnokságot a harmadik helyen zártuk, remek hangulatban, telt ház előtt léphettünk pályára a döntőben, ám az i-re nem tudtuk feltenni a pontot. Ha olyan társaságban vagyok, olykor még ma is szóba kerül az a mérkőzés, ilyenkor mindig azt mondom, inkább lapozzunk.

A teljes beszélgetés: Sportal