Hazája sajtójában értékelte a szezont labdarúgó csapatunk vezetőedzője.

A stábommal együtt erősebbek lettünk a gyors döntéshozatalban. Hozzá kellett szoknunk, hogy minden egyes edzés után kiesik 1-2 játékos, néha az edzésekhez is nehéz volt kiállítani egy magot. Ahogy láthatja, sok fiatal van minden edzésen. A második csapat velünk párhuzamosan edz, mert nem tudhatjuk, mikor kell valakit áthozni onnan. Nem az évről, hanem az elmúlt hat hónapról beszélnék, a téli szünet utáni időszakról. Ez nem csak számomra, hanem a klub számára is egyedi tapasztalat volt. Amikor nem tudja az ember, melyik csapat az erősebb, az, amelyik játszik, vagy az, amelyik sérült… Minden héten megoldásokat kellett keresnünk, az ellenfelek meg nem könnyítették meg a dolgunkat, mindenki meg akarja verni a Ferencvárost.

A játékosok sem mindig tudják, mikor nem játékra készek teljesen – és mégis kimennek a pályára és hozzátesznek a játékhoz. Tokmac az Újpest ellen felvitte a labdát, passzolt, ebből lett a gól, majd kiesett… A válogatott Vécsei 15 percet vállalt, aztán nem edzett, hogy ne rosszabbodjon a probléma. Amikor beálltak, mindent megtettek. Egyensúlyozni kellett, megtalálni a legjobb kombinációt, ami eggyel több gólt szerez, vagy eggyel kevesebbet kap. Tavaly arról beszéltem, hogy a nagy választékból kellett a legjobb opciókat megtalálni, most pedig azokból, akik egészségesek maradtak. Ősszel már a tavaszra gyakoroltunk, Monacóban négy védőnk volt, azok akik a pályán voltak és annyi. Ez a helyzet megismétlődött nemrég a Kisvárda ellen, akkor is csak négy védőnk maradt.

Az edzéseken az angolt, németet és oroszt is kellett használnom, a játékosok jó néven veszik, ha akár egy szót is beszélek az anyanyelvükön.

Igen[, a Slovan elleni visszavágón lett egyértelmű, hogy elérhetünk valamit]. De a fontos az volt, hogy jól sikerült edzőtáboraink voltak a nyáron, az egész csapat együtt tudott készülni. Senki nem esett ki, senkinek nem kellett más poszton játszania, csak ott, ahol a legjobbjukat tudják adni. És azok, akik a padon voltak, nem voltak rosszabbak a kezdőknél.

Néha rosszul alakulnak a dolgok, amikor 2-1-re kikapunk az utolsó percekben a Slovan ellen, nehéz a visszavágón egy 4-1-es sikerrel tervezni. De fontos volt, hogy a meccs történelmi jelentőséggel is bírt: 30 éve a Ferencváros 4-1-re kapott ki Pozsonyban, ez fontos tényező volt. Emlékeztettük erre a csapatot, megértették, mi vár rájuk. A végén nyertünk, a játékosok pedig egy fontos visszajelzést kaptak arról, hogy jó úton járunk és a szurkolók bizalmát is elnyerték.

A Karabah elleni visszavágó után nem volt könnyű kielemezni a helyzetet, de emlékszem, azt mondtam a srácoknak: ha már ez történt, akkor kezdjünk valamit ezzel. Az eredmény az lett, hogy 48 év után jutottunk tovább az európai kupatavaszba, olyan atmoszférában, olyan küzdelemben, ahol jobban megérti a saját képességeit a csapat, a jókat és a negatívakat is.

Tudtuk, hogy a Karabah erős csapat, nem véletlenül kerültek minden évben be egy csoportkörbe. De idegenben olyan eredményt és játékot mutattunk, amit elterveztünk – hazai pályán viszont a hibáinkkal megajándékoztunk az ellenfelet. Amikor egy gyors játékosokból álló ellenféllel mérkőzünk, veszélyes kinyílni, minden rossz pillanat ronthatja a helyzetet. Kinyíltunk, ők továbbjutottunk. Aztán a gyors Owusut elhoztuk Karabahból.

Nemcsak Tokmacot tartottunk meg múlt nyáron, hanem Samy Mmaeet is, akinek ajánlata volt a Besiktastól. Arra számított mindenki, hogy mehet majd a katari VB-re és emiatt nem biztos, hogy jól járt volna egy váltással. Végül maradt, amiért ő is hálás volt és mi is. Mmaee kiemelkedően teljesített a csoportkörben. Az egyetlen negatívum számára és testvére, Ryan számára az volt, hogy a marokkói kapitány nem vitte el őket Katarba.

Laidouni esete meg olyan, mint a részvényárfolyamoké: a csúcson kell eladni. Alighanem hiba lett volna itt tartani a VB után, amikor majd minden topligából volt ajánlata. A klub nem jutott volna jövedelmhez, és ki tudja, hogy a játékos miként reagált volna. Senkit sem tarthatunk ketrecben. Jó kapcsolatban maradtunk, ahogy bajnokok lettünk, Aissa gratulált nekünk. És ez így van minden távozóval. Tudják, hogy a maximumot várjuk el, néha kellemetlen a kommunikáció, de a hatása idővel kijön. Laidouni esetében az első edzés után beszélnünk kellett: „Meg kell értsük egymást, úgy kell dolgoznod, hogy a csapat hasznára legyél„. Egy év után Laidouni most a Bundesligában van. Megértette, miért, izzadt, miért követeltem tőle annyit és miért voltam vele elégedetlen még akkor is, ha úgy is érezte, jól játszott.

[Igen, Samyvel is el kellett beszélgessek egy éve]. Szinte mindenkinek vannak olyan pillanatai, amikor változtatásokra van szükség. A fontos az, hogy ezeket időben és megfelelően tegyük. A helyzet rossz felmérése, a rosszul megválasztott hangnem, vagy akár a rosszul kiválasztott helyszín is negatív hatású lehet. Samy egy okos srác, nagyszerű focista, aki végül megértette, hogy az elvárásaink az ő, a csapat és a klub javát szolgálják. Remekül teljesített a beszélgetés után, és ha Isten is segít, most, hogy felgyógyult, ugyanígy folytatja majd.

[Hogy mi a rossz hely vagy időpont?] Például egy nemrégiben igazolt játékos hibájából elúszott a meccs, és másnap odajött hozzám, elkezdett bocsánatot kérni, azt tudakolta, min változtasson. Mondta, hogy nem tudott aludni. Így válaszoltam: „Hiába maradtál ébren, mert én aludtam. Ne most beszélgessünk, beszéljük át, ha megnyugodtunk és kielemeztük a meccset„. Azon felesleges rugózni, hogy hibázott, azt tudjuk.

[Hogy ki lesz a következő távozó?] Nem nevezem meg természetesen, de hivogatják a klubot, sőt, engem is. De nem szabad elsietni az ilyesmit. Amikor megérkeztem, még itt volt az albán Myrto Uzuni. Jött egy dán ajánlata és távozni akart. Azt javasoltuk, hogy várjon. „Nem a te szinted, légy türelmes„, mondtam neki. Szó szerint két hét múlva eladtuk a Granadának. Minden esetben két kérdést kell feltenni: mit hoz az átigazolás a klubnak anyagilag és mit hoz a játékosnak sportszakmailag. Van, amikor fényes valami, de nem arra van szükség. A mi feladatunk az, hogy a klub véleményét elmondjuk a következő lépésről a játékosnak, hogy közösen hozhassunk megfelelő döntést.

Sajnos [Besic] kiesett egy súlyos sérülés miatt a csapatból télen, ez a középpályásjátékunkat nagyban befolyásolta. Ezt, Laidouni távozását, valamint Esiti és Vécsei sérüléseit nem tudtuk megfelelően kezelni. Besicet régóta ismerem, 2014-ben le akartam igazolni a Dinamóhoz, de erről ő nem tudott, csak nemrég meséltem el neki. Végül az Evertonhoz igazolt – azzal az ajánlattal úgysem tudtunk volna versenyezni. Amikor heteken át figyel az ember egy játékost, még ha évekkel korábban is, akkor megérti, mire képes.

Amikor a Fradihoz kerültem, láttam, hogy Besic ugyanaz a játékos, de nincs abban az állapotban, hogy ezt megmutathassa. Hosszú időn át sérült volt, nem találta magát. De ha egy edző tudja első kézből, mire képes egy játékos, akkor tud úgy követelni tőle, hogy újra ugyanarra a szintre juthasson. Az első tapasztalat kellemetlen volt. Besicnek kezdenie kellett az első meccsen, mert nem volt más, a 20. percben pedig kiállították. Ezután hosszú ideig pihentettem, hogy készülhessen. De Besic hitt magában és melózott, az is segített, hogy nem volt nyelvi problémánk: beszél németül.

[Baráth és Lisztes beépítése] egyszerre volt betervezett és kényszerű. Folyamatosan figyelem a második csapatot, fokozatosan építjük be a srácokat. De néha a helyzethez kell alkalmazkodni. A második csapat második edzését néztem meg tavaly és egyértelmű volt számomra, hogy Lisztes sokra hivatott. Rögtön mondtam az edzőnek, hogy őt fel kell hozni hozzánk. Ha emlékszik, az első kérdésem az volt, mikor idejöttem: „Hol vannak a magyarok?” Baráth és Lisztes mellett Pászka Lóránd, aki a fiókcsapatunktól jött, jó ideje fontos játékosunk. Ugyanakkor fontos megérteni, hogy mesterségesen, alap nélkül nem játszathatunk magyarokat – a legjobbnak kell a pályán lennie.

Fejlődnünk kell a nyáron. A szintet megemeltük az őszi teljesítménnyel, elértünk valamit, de meg kell nézzük, hogy léphetünk eggyel előrébb. Nem ugrani, lépni tervezünk. Nem gondolom, hogy milliárdokra lenne ehhez szükség. Fontos megérteni, mire van szükség. Kezdésként a csapat gerincének fel kell gyógyulnia és akkor hiszem, hogy erősebbek lehetünk. A Bayer ellen játszottunk az Európa Liga nyolcaddöntőjében, egy nagyon erős csapat ellen, tiszta sor. De sajnos nem tudtuk az optimális felállásban megmutatni azt, hogy mire vagyunk képesek.

Az orosz pletykák csak pletykák, nem voltak ajánlataim. A Ferencvárosnál dolgozom, csak a Fradira gondolok. Törökországból volt érdeklődés, ismertek az őszi két meccsről, kitanulmányoztuk egymást. De ismétlem: Magyarországon vagyok, a feladatom pedig a Bajnokok Ligájába jutás.

Nem utasítunk el egy valós lehetőségeket[, így orosz játékosokat, mint Zakarjan vagy Kuzjaev,] sem. Minden lehetőséget mérlegelünk, de fontos az is, hogy a játékosok milyen döntést hoznak. Ez nemcsak az oroszokra igaz, hanem minden nációra. Persze hogy vannak jó játékosok [az orosz bajnokságban], de más az, ha valakinek tetszik a játéka és megint más, hogy van-e lehetőség megszerezni. Ráadásul nem minden játékos, legyen az bármilyen erős, tehet hozzá ahhoz, amink van. [Hogy orosz csapattal játszunk edzőmeccset?] Semmit nem utasítunk el kapásból, minden ajánlatot mérlegelünk.

– Sztanyiszlav Csercseszov