Női labdarúgó csapatunk játékosával, Evelinnel beszélgettek.
A korábbi években az alapszakaszt szinte mindig domináltátok, még akkor is, amikor a bajnoki címet végül nem sikerült megnyerni, idén viszont még erre is rátettetek egy lapáttal. Ti erősödtetek vagy az ellenfelek gyengültek?
Szerintem is-is. Idéntől tizenkét csapatos a bajnokság a korábbi nyolc helyett, így felkerült több szerényebb képességű csapat. Viszont ők is elkezdték felvenni az NB I-es ritmust, tavasszal már szorosabb meccseket játszottunk ellenük, mint az első őszi találkozókon. Ezen kívül szerintem közre játszik az is, hogy a játékosedzőnk, Vágó Fanny csatár poszton játszik, ebből adódóan támadó szemlélettel áll a futballhoz. Ez a felfogás is kell ahhoz, hogy ennyire eredményesek legyünk.Játékosként tetszik-e az új lebonyolítás? Az alapszakaszban így eggyel több meccs van, viszont egy ellenféllel három helyett csak kétszer kell játszani. Profitál a Fradi abból, ha az ezek az „új” ellenfelek még gyengébbek a korábbi kiesőknél?
Ez egy nehéz kérdés, amit több irányból kell nézni. Nekünk ez nem biztos, hogy jó, viszont minden folyamatot el kell kezdeni valahol. Egy folyamat most elindult a magyar női fociban, a csapatok erősödnek, ezt a változtatást nem most, hanem majd néhány év múlva kell megítélni. Nyilván nem vagyok döntéshozó, így csak véleményem lehet a kérdésben, de szerintem egy alsó-felsőházas lebonyolítást érdemes lehet megfontolni, mert az több szoros mérkőzést eredményezhetne. Viszont ismétlem, korai még bármilyen következtetést levonni, meg kell nézni, hogy a jelenlegi rendszer hogyan fog működni.Mennyire érzed távolinak a nemzetközi kupás szereplést?
Megéltem a bajnoki döntős lebonyolítás jó és rossz oldalát is, az viszont mindenképpen nagy előnye, hogy mivel két-három meccset játszol a rájátszásban, valamelyest modellezi a nemzetközi kupás selejtezők minitorna jellegét. Ettől persze még nagyon nehéz ellenfelek vannak ott, de ha odáig jutunk, megteszünk mindent a sikerért. A téli felkészülés során több környező ország csapatával megmérkőztünk, biztató volt, hogy jó meccseket tudtunk játszani velük.Eddig két sorsfordító pont volt a futballkarrieredben: amikor gyerekkorodban Jánoshalmán a kézilabda helyett a focit választottad, majd amikor a Fradiban a csatársorból hátrébb toltak a középpályára. Bánod bármelyiket is?
Természetesen nem. Bár nem tudom, milyen kézilabdázó lett volna belőlem, de soha egy percig sem bántam, hogy a foci mellett döntöttem, a mai napig nagyon szeretem. A pozícióváltást szintén nem bántam meg, megtaláltam a helyemet. Már csatár koromban is sokat hallgattam az edzőimtől, hogy „Ne gyere már vissza!”, úgyhogy azt hiszem, tényleg ez az én valódi pozícióm.Egyetemet végeztél sportszervezés szakon, a klubnál pedig civil állásban is dolgozol. Milyennek képzeled az 5 és a 10 év múlvai Fenyvesi Evelint?
Hú, azt jó lenne tudni. 10 év múlva szeretném, ha már családom lenne és kialakult életem, de 5 év múlva még biztosan szeretnék teljesen a sportban lenni. Mindig is úgy fociztam, hogy mellette tanultam is, illetve most már inkább dolgozom. Egy fél évem volt talán, amikor csak a foci volt, de egy-két hónap után akkor is úgy éreztem, hogy túl sok a szabadidőm, és csinálni kéne valami hasznosat. Most a sport mellett útkeresésben vagyok, a klub nemzetközi osztályán dolgozom, amiért nagyon hálás vagyok az FTC-nek. Sok gyakorlati tudást szerzek az egyetemen megtanult elmélet mellé. Több projektben részt veszek, sok tapasztalatot gyűjtök, ami hasznos a futball utáni életemre nézve. Eltávolodni viszont akkor sem tervezek a sporttól, hiszen úgy érzem, ehhez értek igazán. A Career Brand Managementtel is azért dolgozom együtt, mert úgy ítéltem meg, hogy segíteni tudják a hosszabb távú céljaimat is.
