Labdarúgó csapatunk korábbi játékosával beszélgettek.

Meséljen most is, hátha egyszer elolvassák ezt a beszélgetést. Haladjunk végig a pályafutásán úgy, hogy én mondom az „állomást”, ön rávágja, ami elsőként beugrik róla.
Mehet!

Kezdjük a Fradival, ahol…
Bocsánat, de kezdjük a Tapolcai Bauxittal, mert az volt az első csapatom. Édesapám sokat foglalkozott velem és a testvéremmel, az udvaron gyakorolt velünk, de heti kétszer bevitt Tapolcára edzésre. Jól mehetett, mert a serdülőválogatottba is meghívtak – nagy szó volt ám onnan bekerülni a legjobbak közé. A következő fejezet már valóban a Ferencvárosnál íródott. Apu felvitt Pestre próbajátékra, és bár előtte azt mondták neki, egy edzés alapján aligha lehet messzemenő következtetést levonni, a végén azzal fordultak hozzá: „Gratulálunk a fiához, már most az egy évvel idősebb korosztályban kellene játszania!” A folytatás egy ideig úgy alakult, hogy heti egy edzésre és a hétvégi meccsre jöttünk fel – vonattal. Elég hosszú út volt, három óra negyven öt perc… Később, amikor felköltöztem a kelenföldi kollégiumba, már egyszerűbb volt a helyzet, de aki azt hiszi, nyílegyenesen ívelt felfelé a karrierem, téved, a Fradiban is voltak hullámvölgyek, hullámhegyek. Volt, hogy keveset játszottam, de az ifiben már én viselhettem a csapatkapitányi karszalagot. Még jóval azelőtt, hogy betöltöttem volna a húszat, felkerültem az első csapathoz, ott is ragadtam, ám lehetőséget nem kaptam, holott, azt gondolom, megérdemelten volna. Igaz, 2003 szeptemberében így is bemutatkozhattam az NB I-ben a Pécs ellen, de egyhamar nyilvánvalóvá vált, ha többet akarok játszani, lépnem kell.

Meg is érkeztünk Sopronba.
A Ferencváros fél évre adott kölcsön, az Üllői úton aligha hitték volna, hogy válogatott labdarúgóként térek vissza. Ezt mások mellett Dajka Lászlónak, a Sopron akkori edzőjének köszönhetem, aki az utánpótlás-válogatottból ismert, és aki bízott bennem. Nem túlzás, Sopronban berobbantam a magyar futballba, az első nyolc meccsemen öt gólt szereztem, Lothar Matthäus be is hívott a felnőtt válogatottba – a Japán elleni debütálás alkalmával győztes gólt lőttem. Öt válogatott mérkőzés után már három gól állt a nevem mellett. Persze az a nemzeti együttes még nem volt olyan szinten, mint a jelenlegi, a körülmények is merőben mások voltak. Sokat lehetne erről is mesélni… No, de a Sopronhoz, azazhogy a Fradihoz visszatérve: a kölcsönszerződés lejártával 2004 nyarán újra a zöld-fehérek játékosa lettem. Kevésen múlt, hogy ne jussunk be a Bajnokok Ligája csoportkörébe – az UEFA-kupa csoportkörében vigasztalódhattunk. Akkor már sokat cikkeztek arról, hogy külföldre igazolok, a West Bromwich Albion és a Rangers is szóba került.

…

Fájó emlék a második kínai időszak?
Mivel egy ártalmatlan szituációban elszakadt a keresztszalagom, az. Mindig azt mondogattam, a drótkötél nem szakad el… Mély pályán játszottunk, a lábam letapadt, a porc leszakadt, a keresztszalag elszakadt. Németországban műtöttek, a kórházi ágyon fekve eldöntöttem, nem megyek vissza Kínába. Juhász Roli akkor már Fehérváron futballozott, ő pedzegette, mi lenne, ha hazajönnék a Vidibe, ahol még a Zenitben megismert Danko Lazoviccsal is együtt játszhatnék. Tudod, mindig azt beszéltük, hogy együtt fejezzük be – hajtogatta Roli. Nem zárkóztam el a lehetőségtől, és nem sokkal később már Kovács Zoltán sportigazgató hívott, majd a vezetőedzővel, Marko Nikoliccsal és a tulajdonos úrral, Garancsi Istvánnal is leültem. Éreztem a törődést. Pedig a lábam még nem volt tökéletes, miután megállapodtunk, az edzőtáborba is úgy mentem ki, hogy Bartha Gábor felügyelete alatt rehabilitációs munkát végeztem.

A Ferencvárosnál sokan zokon vették, hogy nem a zöld-fehéreket választotta.
A Fradi nem tett nekem ajánlatot, a Vidi igen. Két és fél évre szólt, örülök, hogy elfogadtam. Tudom, hogy a Ferencváros szurkolói megosztottak velem kapcsolatban, sokan nem szeretnek, de nincs ezzel gond, mindenki úgy érez, ahogy akar. Szerintem volt idő, amikor nem úgy foglalkoztak velem a Fradinál, ahogyan kellett volna, de ezzel sincs gond, nem haragszom senkire. Fehérváron jól éreztem magam, sikeresek voltunk, bajnokok és Magyar Kupa-győztesek lettünk, az Európa Ligában pedig bejutottunk a csoportkörbe. A Bajnokok Ligájához is közel jártunk, a rájátszásban véreztünk el.

A teljes interjú: Sportal