A KTE vezetőedzője mesélte el többek között azt is, mit tett, amikor játékosai megkérdezték, hogy miért hat védővel állnak fel ellenünk.

A statisztikája arról árulkodik, hogy hetes darab NB II-es meccs mellett csak a magyar futball hátországában, NB III-ban és megyei szinten lévő csapatoknál futballozott. Labdarúgóként mi hiányzott, miért nem vitte többre?
Valamivel több volt egyébként, mint hét. Érdekes a történetem. Czéh Lacival együtt cseperedtünk fel, Kecskemétről együtt hívtak meg minket az ifiválogatottakba. Az életem azonban úgy alakult, hogy míg ő a Fradival bajnok, kétszeres válogatott, nemzetközi karriert befutó labdarúgó lett, én hamar megnősültem. Alig töltöttem be a húszat, amikor megszületett Tamás fiam. Ezért a középiskola után inkább a munkát választottam. Döntésemben nyilván az is közrejátszott, hogy amikor 19 éves koromban át kellett volna lépnem az ifi és a felnőtt futball küszöbét, 1986-ot írtunk, a magyar válogatott még simán kijutott a világbajnokságra, és ha nem is nemzetközi szintű, de komoly tudású, rutinos középpályások futballoztak még az NB II-ben is. Nekem talán huzamosabb ideig a másodosztályban lett volna a helyem, ahova csak később, és csak rövid időre tudtam visszakapaszkodni.

Feljutó csapatként a bajnokság első harmadában érezhetően a védekezésre helyezték a hangsúlyt. Ebben a játékelemben elég erősek is, hiszen eddig 24 gólt kapott a KTE, ami a legkevesebb az NB I-ben, még a Fradit is (25 kapott gól) előzik ezen a téren. Ugyanakkor tavasszal már nemcsak stabil védekezésből induló gyors átmenetekből eredményes a csapata, hanem egyre gyakrabban alkalmaz magasabb letámadást is. Ez a játékosok taktikai fejlődésének az eredménye, vagy szimplán beleszoktak az első osztályba, a korábbi NB III-as, NB II-es labdarúgók egyre kevésbé tartanak az ellenféltől?
Szinte természetes, hogy az elején visszafogottabb az újonc. Az első hazai NB II-es mérkőzésünkön 35 perc után 3-0-ra vezetett a Budaörs. Kiabálták is a szurkolók, hogy „Szabó Pista, ez nem Dabas!”. Aztán a végén a KTE feljutott az NB I-be, a Budaörs kiesett a harmadosztályba. A lényeg az, hogy komolytalan addig támadójátékról beszélni, ameddig nincs rendben a védekezés. Nem imádom, de nagy tisztelője vagyok az olasz focinak. Amikor egy kommentátor Serie A-meccset közvetít, megállapítja: „Mourinho milyen jól megszervezte a védekezést”. Ha Szabó Pista teszi ugyanezt, azt mondja: „A Kecskemét betolta a buszt.” De nekünk alapvetően nem ez a filozófiánk.

Ha nem ez, akkor mi?
Ahogy mondtam, szeretném, hogyha a játékosok értenék, mit miért csinálunk a pályán. Folytonos tanulási folyamatban vagyunk, így akár védekezhetünk a magas zónában is, ha már képesek vagyunk rá. Eljutottunk oda, hogy a hátsó zónából ma már csak és kizárólag akkor játszunk, amikor az ellenfél ránk kényszeríti az akaratát, lásd Fradi. De fontos, ha már ránk kényszerítik, akkor legalább csináljuk jól. Ősszel otthon a Fradi ellen (2-0) hat védővel, 6-3-1-es felállásban játszottunk. A játékosaim kérdezték, mi értelme ennek? Fölfestettem zónákra a pályát ahhoz, hogy megmutassam, mi vár ránk. A Fradi két szélső hátvédje a 4-2-3-1-ből támadásnál azonnal felment, felállt védelem ellen gyakran öten voltak a támadóvonalban. Egy az egyben mi nem vagyunk annyira jók, mint ők, de 6 az 5 ellen egy mindig tud segíteni a másiknak, így mindig kettő az egy ellen tudtak védekezni. Ebből a mélységből aztán a meccs során azt láttuk, hogy a Fradi bal oldala rendre elcsúszik, mert a balbekk tán a kelleténél többször, és túl agilisen lépett be támadásba. Ezért a labdaszerzésünk utáni átmenetben Nagy Krisztián már tudatosan tört be a helyére, és a védősorból Szalait is beléptettük a középpályára, aki aztán egy gyors súlypontáthelyezéssel hozta gólhelyzetbe. Évek óta Kerekes Barna segíti a munkámat, nagyon sokat dolgozunk vele azon, hogy a zónákból tökéletesek legyenek az átmenetek védekezésből támadásba és fordítva. Két éve mindenki tudja, hogy mi három védővel játszunk. Az első NB II-es évben a srácok viszonylag jól megtanultak játékfelépítésben játszani 4-2-3-1 ellen, 4-3-3 ellen és 4-4-2 ellen. Mivel a játékrendszer ellen oktatunk, visszatérnek ezek a dolgok, automatizmussá válnak, és az nyilvánvalóan nagy előny nekünk.

A teljes, igen tartalmas interjú: 24.hu