Labdarúgó csapatunk mesterét kérdezték hazája sajtójában.

Nincsenek meg az szükséges információim ahhoz, hogy [az ázsiai szövetségbe való átjelentkezés kérdését) meg tudjam ítélni. Ha a jelen helyzetet kívülről nézzük, akkor nyilván mind a válogatott, mind a klubcsapatok megszenvedik azt. De az ázsiai szövetséget választani nem hónapokra vagy egy évre, hanem akár sok évre lenne hatással. El kell dönteni, mi a jobb: várjunk még egy évet és majd meglátjuk, mi lesz akkor a helyzet, vagy évekig játszunk Ázsiában. Nem tudom megmondani mi a jó és mi a rossz, de az orosz foci történelmileg az európai futball része, és a klubcsapataink a Bajnokok Ligája-indulóra vonultak be a stadionokba. Mondhatni, ez a vérünkben van. De ez nem jelenti azt, hogy kizárható egy esetleges váltás, az lehetetlen. De ha a döntést meghozzák, akkor mikor? Ezt a futballvezetőknek kell eldöntenie, de szerintem kiegyensúlyozott megközelítés kell, nem érzelmi alapú. A helyzet nagyon kellemetlen, részben vagy egészben igazságtalan is, mert a sport sport, a politika politika. De el kell fogadni a helyzetet. Minden klubnak meg kell határoznia a prioritásokat és tovább kell lépnie. Egyszer eljön majd [a háború] utolsó napja, minden megnyílik majd és erre készen kell állni, nem egy vagy két évre kell tervezni.

A Ferencvárossal van egy bizonyos előnyünk a bajnokságban a riválisaink előtt, de tudjuk rotálni a csapatot, így minden meccsen olyan csapattal tudunk felállni, amely képes jó eredményre. A legmagasabb elvárásaink vannak továbbra is a játékosok felé, minden meccsen és edzésen. A legutóbbi hazai mérkőzésen ikszeltünk, de a játékosaimra nem panaszkodhatok. Megvoltak a helyzeteink, de picit balszerencsések voltunk.

A hangulat jó és a játékosok tudják, hogy nem lehet mágikusan egyszerre csak jó formába kerülni, folyamatosan készen kell állni. Jó edzőtáborunk volt, áttekintettük az őszt és elkészítettük a jövőt illető terveinket. Az Európa Liga után már a jövő évi Bajnokok Ligájára is készülünk, be akarunk jutni a csoportkörbe. Az elvárásaink magasak, az újonnan érkezettek közül csak Traoré játszotta be magát azonnal az első csapatba. Erős a keretünk, csak az a negatívum, hogy öt sérültünk is van jelenleg és elég komoly sérülések ezek. Ez a munkával jár, mondhatnánk, de az öt egyszerre picit sok.

A Bayer Leverkusen egy Bundesliga-csapat, az pedig, legyünk objektívek, erősebb bajnokság az NBI-nél. De ez önmagában még semmit nem jelent, hiszen francia és török bajnokságban edződő csapatok előtt végeztünk ősszel a csoportkörben. Azt nem akarom elárulni, mit látunk a Bayer erősségének és gyengeségének, majd a csapatnak elmondom. De a játékosok egy más intenzitású, más feszültséget hozó csatára kell készüljenek. Sok csapat kiesett már az EL-ből, ahol csak jó csapatok vannak. Más ellenfélről kellett volna álmodoznunk?!

A klubban megbeszélést tartottunk, hogy az EL-ben a Puskás Arénában játszunk és én támogattam ezt a döntést. A stadion hatvanezres, reméljük megtelik. Játszottam ott, akkor még Népstadionnak hívták. A Ferencváros is játszott ott, ott vertük például a Paksot a kupadöntőben. A stadion ismerős és örömteli emlékeket hordoz tehát. A szurkolók, a tizenkettedik játékosunk az első pillanattól velünk kell legyenek, éreznünk kell az erejüket.

Már többször elmondtam, ha egy Dzjuba-szintű játékos szabad lesz a piacon, arra lehetetlen nem odafigyelni. De mások a lehetőségek, a vágyak és a realitások. Élő szerződésű játékosaink vannak azon a poszton és anyagilag nem tudtunk volna megfelelni Artjom igényeinek. Kapcsolatban vagyunk, de ez emberi, nem üzleti kapcsolat – a kettő közt nagy a különbség.

A legnagyobb különbség [a Ferencváros és korábbi csapataim közt] az, hogy 15 országból, számos kontinensről vannak játékosaink. Ez nem jó vagy rossz, nehéz vagy könnyű. Egy érdekes adottság. Más-más mentalitások, nyelvek, miközben mindenkivel ki kell alakítani a kapcsolatot. Ezt egy edzői kurzus sem tanítja. De a stábunk csinálja, elégedettek vagyunk és ezzel emberileg és edzőként is előre léptünk. Az is érdekes, hogy a Népligetben nemcsak focisták, hanem más sportok képviselői is dolgoznak. Ilyet klubfutballban még nem tapasztaltam, a válogatottal már igen. Vannak játékosok, akik beszélnek németül, de angolul kommunikálok a srácokkal. Tanultam iskolában, most pedig fejlesztem magam, már az EL-ben tartottam angolul sajtótájékoztatót.

A Fradi-tábor képviselőivel már többször találkoztam. Vannak elvárásaik, amelyeknek, mint mondják, meg kell felelnünk. Párbeszéd van köztünk. Nem volt ez máshogy a Szpartaknál sem, ami szintén az ország legnépszerűbb klubja. A Ferencváros dinamikusan fejlődik, Kubatov Gábor klubelnök nagy odafigyeléssel dolgozik ezen. Most elkezdjük az EL-meccseket, amikor ez a szakasz véget ér, leülünk és meghatározzuk az újabb célokat.

Budapest gyönyörű város. A feleségem és én itt élünk, de nemrég a gyerekeink és az unokánk is meglátogattak. Próbálunk többet sétálni, kommunikálni másokkal. Most épp egy koncertre hívtak meg. Van szabadidő, de az ember feje olyankor is a focival van tele. A magyar ételek közül a gulyás ízlik leginkább, de nem vagyok boros, így nem tudok a magyar borokról nyilatkozni.

– Sztanyiszlav Csercseszov