Bujdosó Bendegúz és Lékai Máté is gólokkal járult hozzá a jó VB-rajthoz.

Férfi kézilabda, VB-csoportkör, D-csoport, 1. forduló
Magyarország 35–27 (21–11) Dél-Korea
Fradista gólok: Lékai 7, Bujdosó 3

Beszámoló: Fradi.hu, M4 Sport, MKSZ, NSO
Teljes mérkőzés: MédiaKlikk
Galéria: MKSZ

Lékai Máté

Az első mérkőzés mindig kapkodósabb egy világversenyen. Az első félidővel összességében elégedettek lehetünk, nagyobb különbséget sikerült kialakítanunk. Ekkor is voltak hibáink, de örülnék, ha Izland ellen is huszonegy gólt lőnénk az első harminc percben. A második játékrészben kicsit megfogott minket a koreaiak emberfogásos, öt-egyes védekezése, többet kellett volna mozogni labda nélkül, és segíteni egymásnak, nem álló helyzetben várni a labdát, és utána próbálkozni. Örülünk a győzelemnek, ám a következő meccsek teljesen mások lesznek, biztosan sokkal jobb teljesítményt kell nyújtanunk. Ezzel valószínűleg megvan a továbbjutás a csoportból, azonban a céljaink eléréséhez nem elég, ahhoz mindent bele kell adnunk a folytatásban. Átestünk a tűzkeresztségen, de Izland ellen másféle mérkőzés vár ránk.

Chema Rodríguez

Egyáltalán nem volt egyszerű. Nagyon jól játszottunk az első félidőben, koncentrált és összeszedett volt a védekezésünk, amiből jöttek is a lerohanásgólok. A szünet után sem kezdtünk rosszul, de utána sorra hagytuk ki a helyzeteinket, a kapusuk egyre jobban védett, és az öt-egyes védekezésükkel is sok gondot okoztak. Ezen dolgoznunk kell az elkövetkezendő napokban. Ziccereket és heteseket hibáztunk, amiből gyorsan ránk jöttek, a védelmünk nem állt fel rendesen, de ha félidőben tíz góllal vezet, egy kicsit tudat alatt is megnyugszik az ember, talán kicsit túlságosan is. Ez lehetett az egyik oka a visszaesésnek, de nem hibáztatom érte a srácokat, ami a második félidőben történt, az egyáltalán nem szokatlan a sportban. Nehéz védekezni az ilyen alacsony és gyors játékosok ellen, mert mindannyian jól tudnak cselezni és egy-egyezni, ha az egyiknek nem jött össze, már passzolta is a másiknak, aki ugyanúgy megpróbálta. A második félidőben nem is védekeztünk ez ellen olyan hatékonyan, mint az elsőben. De az első meccs mindig nehéz egy világversenyen, és tudtuk, hogy rohannak majd előre, az ilyen típusú csapatok ellen később könnyebb játszani, amikor hamarabb kifáradnak. A legfontosabb viszont az, hogy megnyertük az első meccset, egy remek első félidő után a másodikban is megtettük, amit kellett, és talán nyugodtabban készülhetünk Izlandra.