Clubunk kerékpárosa, Borissza Johanna kulcscsonttörésből épült fel.

Milyen volt az éve?
Az eredményeket nézve rossz. Nem vagyok elégedett, az augusztusi Európa-bajnokságon például alulteljesítettem. Fizikailag életem legjobb formájában voltam, ám mentálisan nem tudtam megfelelő szintre kerülni. Sem a scratch, sem a pontverseny nem ment jól, omniumban pedig kétszer elestem, ami miatt eltörött a kulcscsontom, így nem tudtam folytatni a versenyt. Rossz sérüléssel zárni a szezont, ám sokat tanultam ebből is.

Mit emelne ki pozitívumként a szezonból?
Idén Kusztor Péterrel dolgoztam együtt, aki remek kerékpáros, s mellette kiváló dietetikus is. Sikerült beállítani a súlyomat, nagyon jó étrendet írt nekem, le tudtam fogyni tíz kilót ebben az évben, ráadásul ezzel párhuzamosan nőtt a teljesítményem. Sosem éreztem még ilyen erősnek magam. Előtte nem tudtam úgy teljesíteni, ahogy akartam, ennek az egyik legfőbb oka az érkezés volt. Ezt mindenképp kiemelném az idei szezonból.

Van valami, amin utólag változtatna?
Az Európa-bajnokság. Ha visszamehetnénk azt időben, és tudnám, hogy nekem jön a szlovák lány, nyilván máshova helyezkedem. Ám hiszek abban, hogy minden okkal történik, egyszer majd visszakapom az élettől, amit a kontinensviadalon elvett tőlem.

Az augusztusi Eb-n elszenvedett kulcscsonttörésből teljesen felépült?
Több mint három hónapja történt már, de még mindig fáj a karom. Azonban jobb napjaimon már három darab női fekvőtámaszt tudok nyomni szabályosan, szóval haladok előre. Nyolc hét után volt egy kisebb hullámvölgy, naponta három órákat görgőztem, besokalltam. A szobában tudtam csak edzeni, pedig ki akartam menni a szabadba, és együtt készülni a csapattársaimmal. Azonban ők és a barátaim sokat segítettek ebben az időszakban. Pozitívan néztem a dolgokat, legalább több időm maradt tanulni.

Mikor ült ismét kerékpárra?
Kicsit több mint két hónappal a műtét után a gyógytornász megengedte, hogy ismét bringázzak, ami nagyon boldoggá tett. Azonban az első nap kifejezetten rossz volt, nagyon instabil volt a karom, olyan lazának éreztem a szalagokat és az ízületeket, hogy szinte csak lötyögött a kezem. Olyan volt, mintha nem tartotta volna semmi. Amikor véletlenül belementem egy gödörbe, akkor pedig fájt. Két óra tekerés után már jobb volt. Mostanra már százszázalékos edzésmunkát végzek, azonban a fájdalom még nem múlt el.

Milyen célok vannak ön előtt?
A felsőtestemet ismét megfelelő szintre kell emelnem, ám figyelnem kell a fokozatosságra. Decembertől lehet használni Kőbányán a fapályát, ott készülünk, majd januárban Portugáliában lesz verseny. Azonban az elsődleges célom a februári, Svájcban rendezett Európa-bajnokság, ez ugyanis az olimpiai kvalifikációs sorozat első állomása is. Az olimpiát tűztem ki célul, hogy ez mennyire reális, 2023 vége felé kiderül.

A teljes interjú: CsupaSport