Clubunk kiválóságával, Jansik Szilárddal beszélgettek az elmúlt évekről – Szili jelölt az Év játékosa címre is a Total Waterpolo évvégi voksolásán, a közönségszavazatokkal segíthetünk is neki! Utóbbiakat ide kattintva lehet leadni pólósunkra. Hajrá!

– Hát menjünk szépen végig, elevenítsük fel, hogy telt el ez a csaknem hat év, mit értél el és hogyan?! De először is: mi a helyzet az egészségeddel? Van-e bármilyen utóhatása annak, ami akkor történt?
– Hála istennek semmi utóhatás, azon kívül, amit az akkori cikkben is említettem: azóta külön speciális gyakorlatokat kell végeznem, ezt minden edzés előtt meg is teszem, sőt hétvégeken, pihenőnapokon is. Ez már napi rutinná vált, nem megterhelő, együtt élek vele. Hála istennek, nagyon megerősödtek a nyak körülötti izmaim és azok a részek, amelyek segítenek, hogy a porckorongsérv ne okozzon problémát. Fájdalmat ma már egyáltalán nem érzek.

– És pszichésen is túl vagy rajta? Nem ugrik be meccs közben, hogy mi van, ha “letépik a fejedet”?
– Eleinte sokáig volt ilyen, hiszen nekünk egy testrészünk “lóg ki” a vízből, arra pedig előszeretettel ráugranak, megrángatják. Éppen emiatt volt erősen kérdéses, hogy fogok-e tudni még magas szinten játszani. De ma már nincs olyan dolog, amitől tartanék, csinálhatok is mindent, talán egy-két konditermi gyakorlat kivételével.

– Olyan voltál a spliti meccseken, mintha fickándoznál a vízben… Vezérszerep, a többiek irányítása, hihetetlen önbizalomról tanúskodó megoldások, a felelősség elvállalása kritikus helyzetekben… A nemzetközi vízilabdaszakmát is meglepted talán – jól mutatja ezt az MVP-cím.
– Több szakember is odajött hozzám a torna után es elmondta: ha két évvel ezelőtt valaki azt mondja neki, hogy Jansik Szilárd lesz egy világverseny MVP-je, akkor ő kineveti. Azt válaszoltam: lehet, hogy én is… Soha nem voltam gólkirály, még “A meccs legjobbja” sem a FINA-nál, még úgy sem, hogy elég sokszor jó teljesítményt nyújtottam. Igaz, nem is nagyon érdekeltek ezek a címek, a spliti díjat sem értékeltem nagyon, amikor átvettem, de most már tudom, ez iszonyatosan nagy dolog. A formámat szeretném megtartani, ami edzésmunka, hozzáállás, küzdés kell ehhez, azt folytatni fogom, sőt, még rá is teszek – szeretnék még ennél is jobban játszani!

– Lehet, hogy kényes kérdést feszegetek…, milyen a személyes kapcsolatod Varga Dénessel? Ha ő visszatér és te maradsz a “csk”, egy kicsit olyan helyzet alakul ki, mintha elvetted volna tőle ezt a fontos szerepet…
– Nem tudni még, hogy lesz. Mindenesetre nagyon jólesett nekem, hogy az Eb közben Dumi többször is biztatott és gratulált. Örült a sikerünknek, sőt, mint utólag megtudtam, kijött a döntőre, ott volt a lelátón, a helyszínen szurkolt nekünk.

– Végezetül szeretném keretbe folytatni a remélhetőleg még sok új fejezetet tartogató történeted eddigi részét. A csaknem hat évvel ezelőtti interjúd tartalmára újra visszagondolva hogy értékeled azt, ahova sikerült eljutnod – és főként az utat, amit bejártál?
– Érzelmi hullámvasút volt számomra ez a mostani beszélgetésünk is. Milyen mélyen voltam és még utána is többször visszakerültem reménytelen helyzetbe…! Megmondom őszintén, én sem mindig hittem abban, hogy lesz visszaút, volt, amikor már azzal elégedett lettem volna, ha hosszabb távon játszhatok valahol az OB1 középmezőnyében szereplő csapatban. De beleálltam és sikerült visszakapaszkodnom. Onnantól kezdve pedig már mertem “nagyot álmodni”. Mindig egy picivel nagyobb célt tűztem magam elé és most itt vagyok, a magyar válogatott csapatkapitányaként, stabil helyem van mind a válogatottban, mind pedig a klubomban, amely a világ egyik legjobb csapata! Óriási célokért küzdünk, s most van időnk, lehetőségünk felkészülni arra, hogy 2024 nyarán mi legyünk a legjobbak!

A teljes háromrészes interjú: 1. rész, 2. rész, 3. rész @ VLV