Blanival beszélgettek a visszatéréséről.
– Nagyon lassan telt az idő az elmúlt tíz hónapban?
– Tényleg szinte napra pontosan ennyit kellett kihagynom, hiszen január 28-án sérültem meg és november 27-én, vasárnap térhettem vissza a pályára. Utólag gyorsnak tűnt, mert nem volt időm unatkozni, persze azért voltak olyan időszakok, amikor lelkileg erősnek kellett lennem.– Épp ezt akartam kérdezni: sok olyan pillanat volt, amikor úgy érezte, nem a tervek szerint alakul a rehabilitáció?
– Tudni kell, hogy egy ilyen sérülés után tízből kilenc ember a protokoll szerint halad a felépülés felé, én az az egy vagyok, akinek a teste egy kicsit másképp működik, így akadtak zökkenők. Előfordult olyan is, hogy túlhajtottam magam, ami ismét kényszerpihenőt vont maga után.– Kire támaszkodott a nehezebb időszakokban? Edzőire, játékostársaira, a családjára?
– A csapaton belül nem nagyon akartam terhelni senkit a problémáimmal, van mindenkinek elég feladata, úgyhogy a gondjaimat hazavittem, és a párom, a családom próbált átlendíteni a holtponton, ha szükség volt rá, és mindig sikerült is helyrerázniuk.– És most hogy van? Milyennek érzi az operált térdét?
– Azért nem mondanám, hogy jobb, mint újkorában, de azokhoz az időszakokhoz képest, amikor azt gondoltam, hogy soha többé nem fogok kapuba állni, már védtem bajnoki mérkőzésen, úgyhogy alakul.– Hogy érezte magát a kapuban? Milyen újra teljes értékű munkát végezni edzésen?
– Nagyon jó volt csatlakozni a társaimhoz. Amikor az ember egyedül dolgozik a gyógytornászokkal, szinte egyéni sportolóvá változik. Az öltözőben persze együtt voltunk, de egy időben tréningeztünk, szinte sohasem ugyanakkor végeztünk, úgyhogy hiányzott már a társaságuk. Most minden olyan, mint régen, és nagyon élvezem.– Milyen volt kívülről megélni a bajnoki ezüstérem, a kupaarany megszerzését a tavasszal?
– Sohasem volt súlyosabb sérülésem, és rájöttem ebben az időszakban, hogy kint sokkal jobban izgulok, mint a pályán. Idegőrlő hónapok voltak, sokszor éreztem magam tehetetlennek a lelátón, úgy éreztem néha, mintha egy fal lenne előttem, és a segítő szándék nem megy át rajta. Nyilván a sikereknél sokkal könnyebb volt együtt lenni a lányokkal, de amikor nem mentek jól a dolgok, akkor meg ott motoszkált bennem, hátha tudtam volna segíteni.– Milyen Ferencvárosba csöppent vissza? Döcögős volt az évadrajt, aztán mintha kezdte volna elkapni a fonalat a csapat, de az Európa-bajnokság miatt jött a hosszabb szünet.
– Igen, az Eb után most indult újra a klubélet, de látom mindenkin, hogy motivált és elszánt. Az Európa-bajnokság előtt egy rövidebb szakaszt tudtunk le az idényből, és azzal tisztában vagyunk, hogy a nagy menetelés csak most kezdődik. Mérkőzést mérkőzés követ, minden megszerzett pontnak jelentősége van.– Reálisnak látja a nyáron emlegetett célokat, mint például a Bajnokok Ligájában a négyes döntőbe jutást?
– Minden évben beszélünk erről, és mindent megteszünk az ügy érdekében. Csináljuk a feladatunkat, dolgozunk keményen, de azt hiszem, májusban érdemes visszatérni erre kérdésre. Nem szeretek ígérgetni, a pályán kell bizonyítanunk, aztán meglátjuk, ez elég lesz-e a cél eléréséhez.– A válogatott Eb-szereplését is itthonról követte. Hogy élte meg a csapat ljubljanai szereplését?
– Elmenni nem tudtam a szlovén fővárosba, mert egyetlen edzést sem akartam kihagyni, amikor meg hosszú hétvégénk volt pihenővel, nem léptek pályára a lányok… Természetesen nem erre számítottunk, és sokan kérdezték a véleményemet, de kívülről könnyű okosnak lenni, és én nem akartam belemenni. Sajnálom, hogy nem sikerült jobban ez az Eb-szereplés.– Vasárnap már rangadót játszanak a Bajnokok Ligájában, Bukarestbe utaznak. Elvárható, hogy ilyen hosszú kihagyás után Bíró Blanka parádézzon a kapuban, vagy legalább jelentős segítséget nyújtson?
– A múlt hét végi bajnoki után is kérdezték tőlem; alapvetően elégedett voltam a teljesítményemmel, de az elmúlt időszakban azért sok mindent átértékeltem, és egyelőre annak is nagyon örülök, hogy a csapat teljes értékű tagja lehetek, ott lehetek már a lányokkal a bemelegítésen vagy éppen a kispadon, szóval egyelőre ez elég. Persze ha úgy alakul, hogy be kell állnom, megpróbálok mindent megtenni, hogy segíteni tudjak, de jelenleg még egy kicsit újra ismerkednem kell a közeggel.
