Clubunk elnöke a SportalTV-nek reagált a korábbi MLSZ elnök azon kijelentésére, hogy a 2006-os törvénytelen kizárás is kellett ahhoz, hogy most ott legyünk, ahol – szóba került még sok más téma focin belül és kívül is.

A nemzetközi porondot tekintve mi a legmerészebb álom egy Közép-Kelet európai klub elnökének?
A Bajnokok Ligája megnyerése. Az utóbbi években sok kritika érte a klubot, főleg Orosz Pált, amikor arról beszélt, hogy csoportkörbe kell kerülnie a Ferencvárosnak. Éveken keresztül nem sikerült, őt pedig néhányan Csoportkör Pálként emlegették. Ám, ha akkor arról beszéltünk volna, hogy a csoportkör elérése lehetetlen, most aligha szerepelnék sorozatban negyedik évben a főtáblán. Most pedig azon gondolkodom, hogyan lehetnénk még erősebbek. A Barcelona a mi költségvetésünk húszszorosából működik, lehetetlen vele tartani a lépést, de akadhat olyan helyzet, amikor egyszer le lehet győzni. Nekünk az ilyen pillanatokat kell megragadni. Előbb-utóbb a nagycsapatokat is meg lehet verni, a Juventus elleni idegenbeli BL-meccsen csak néhány másodperc hiányzott a döntetlenhez. Mindig a csúcsot kell nézni. Ha a Kékestetőt nézed, nem tudod megmászni a Mount Everestet.

Miben látja a legnagyobb különbséget Szerhij Rebrov és Sztanyiszlav Csercseszov között?
Leginkább a személyiségükben. Szerhij egy tündéri, ugyanakkor nagyon zárkózott ember volt. Egyszer-kétszer be tudtam lépni az ajtaján, olykor közel is kerülünk egymáshoz, de Sztanyiszlav alapvetően nyitottabb ember, ami a közös munkát is megkönnyíti. Mindketten rendet tartanak a pályán, Szerhij ebben talán erősebb is volt. Az utolsó játékos utolsó mozdulatáig mindent leszabályozott, Sztanyiszlav ebben kicsit nagyobb szabadságot ad a játékosoknak.

Mekkora változás várható télen az első csapat keretében?
Az EL-ben három játékost cserélhetünk ki tavaszra, így minimum három játékos szerződtetésében gondolkodunk. Egy belső védőt mindenképp igazolnunk kell. Az utóbbi években mindig télen akartuk erősíteni a keretet, mert kvalitástól függetlenól fél év minimum kell a beilleszkedéshez.

Mekkora összegért értékesíthetőek most a Ferencváros leginkább piacképes játékosai?
Ezt nem lehet előre megmondani, de egyszer ugrani kellene egy nagyot. Nemrég beszéltem a Slavia Praha vezetőségével, ők mondták, hogy amint eladunk egy labdarúgót tíz millió euróért, utána már nem lesznek nyolcszázezer eurós ajánlatok. Általában a csatárok ára magas, emiatt nekünk külön balszerencse, hogy a Mmaee-testvérek – érthetetlen módon – nincsenek ott a világbajnokságon. Mindkét játékosnak nagy lehetőség lett volna, ha valaki ott kitűnik a mezőnyből, azzal nagy üzletet lehet csinálni.

A közelmúltban az MLSZ korábbi elnöke, Kisteleki István a Sportálnak azt mondta, a Ferencváros 2006-os kizárása is kellett a megtisztuláshoz, és ahhoz, hogy a klub most ilyen magasságokba jusson. Egyetért ezzel a kijelentéssel?
Nem. Az a döntés a Ferencvárosnak és a magyar labdarúgásnak egyaránt óriási károkat okozott.

A Ferencváros elnökeként örül, hogy az Újpest évek óta a kiesés ellen harcol, vagy sokkal jobb lenne egy kiélezett FTC-Újpest versenyfutás, bombaerős ellenféllel?
Az egész magyar labdarúgásnak jót tenne, ha erős lenne az Újpest. Akár a nézőszámot, akár az érzelmeket tekintve. Szorítok azért, hogy végre feltámadjon, de most kevés rá az esély.

A nemzetközi szereplés szempontjából hasznos vagy kontraproduktív, hogy a Fradit egyetlen csapat sem tudja megszorítani a bajnoki címért zajló versenyfutásban?
Ez hátrány. A környező közép-európai országokban szintén ugyanez a probléma: a bajnokságban egy-két minőségi meccs van az idényben, aztán kilépünk a nemzetközi porondra, ami teljesen más szint. A részletekről ne kérdezzenek, de már régóta hangsúlyozom, hogy létre kellene hozni – vagy újjáéleszteni – a Közép-európai Kupát, és az ötletet a környező országok is támogatnák.

Kicsit kanyarodjunk el a labdarúgástól. Ami a női kézilabdát illeti, a Győr a közelmúltban több magyar válogatott játékost szerződtetett a Ferencvárostól, az előző idényben rendezett bajnokin pedig Ambros Martín és Elek Gábor egymásnak ugrott. Mennyire feszült a viszony a két klub között?
Semmilyen viszonyom sincs a Győrrel. Csak azt tudom mondani, hogy néhány éven belül Bajnokok Ligáját akarunk nyerni, és ez a Győrnek nyilván fájni fog. Az előző években megesett, hogy egyetlen gól miatt nem lettünk bajnokok, de a Magyar Kupában és a bajnokságban egyszer-egyszer elkaptuk a Győrt. Mindezt úgy, hogy a költségvetésünk a vetélytársénak a harmada. Ez még a jövő zenéje, és sok tényezőtől függ, de lehetséges, hogy idővel a koncepción is változtatnunk kell. Jelenleg a magyar kézilabda érdekeit is szem előtt tartjuk, a válogatott keretének jelentős része a Ferencvárosban játszik, de ha a BL-győzelemhez ezen változtatni kell, akkor úgy fogjuk megnyerni a Bajnokok Ligáját.

Nyáron a Ferencváros vízilabdacsapatának edzője, Varga Zsolt lett a magyar válogatott szövetségi kapitánya, Madaras Norbert szakosztályvezető pedig az MVLSZ elnöke lett. Mekkora siker ez a Ferencvárosnak?
Inkább az a kérdés, hogy mekkora siker ez az említett két embernek. Rávilágít arra, hogy érdemes normálisan élni, és minden energiádat a sportágra fordítani, mert annak lesz eredménye. Zsoltot kiváló embernek tartom, aki nem zárkózott be a vízilabdába. A labdarúgó csapat erőnléti edzőjétől több mérést átvett a száraz edzésekhez, a fizioterapeutás gyakorlatokat szintén, és az étkezés terén is konzultáltak. Ráadásul a szövetségi kapitánynak férfinak is kell lennie. Márpedig, ha a Zsolt kiáll valahova, azt mindenki észreveszi. Ami Norbit illeti, a magyar sport egyik legtehetségesebb és legígéretesebb emberéről beszélünk.

A Ferencváros a Sportálnak jelezte, hogy az MOKSZ nem egyeztetett a klubbal a gyorskorcsolyázó testvérpár országváltása kapcsán. Miután Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang elhagyta Magyarországot, a Ferencváros tisztában volt-e azzal, hogy a testvérpár kínai színekben folytatja? Maradnak-e ezek után a Ferencváros sportolói?
Nagyon hálás vagyok a két gyereknek azért, hogy a mi sportolóink – voltak. Az országváltás nyilván klubváltással is jár, ez elé nem gördítünk akadályt. Két rendkívül tehetséges srácról beszélünk, és meghasad a szívem a döntésük miatt. Azon múlott, hogy ragaszkodtak az edzőjükhöz, a szövetség pedig nem tudta elérni, hogy Csang Csing Lina Magyarországon maradjon, pedig ezért érdemes lett volna minden követ megmozgatni. Az edzőjük nagyon kemény, rigorózus edzéseket tart, nem is könnyű ember, de egy tízmilliós országban, ezzel az infrastruktúrával mégiscsak kinevelt két világklasszis gyorskorcsolyázót. Sajnálom, hogy elveszítettük őket, de bízom benne, hogy a jövőben sokat járnak haza, és ha itt lesznek, minket is meglátogatnak majd.

A teljes, bő félórás beszélgetést itt nézheted meg: Sportal