Labdarúgó csapatunk mestere hazája sajtójában nyilatkozott.

Valóban [intenzív meccs volt], nagyon érzelmesen és eseménydúsan alakult. A 4-1-es vereség után volt egy komoly megbeszélésünk. A válogatottakból visszatért srácok más-más állapotban érkeztek vissza, ezért nem volt egyensúly a csapatban. A játékosok ugyanazok, ugyanúgy néznek ki, de egész mások belül. Ez nem panasz, csak egy tény. Kielemeztük a meccset, a szurkolók is nagyban segítettek. A legfontosabb a hozzáállás volt. Szerbiában a focival nem volt túl sok baj, de a párharcokat nem tudtuk megnyerni. Ezért kaptunk olyan gólokat, amelyeket nem szabadna. Amikor egymás után jönnek a meccsek, nem mindig érdemes nagy lelkizéseket csapni. A focisták mindent értenek, maguktól eljutnak a megfelelő következtetésekre. Néhányakkal persze beszéltünk négyszemközt, de ez normális munkamenet.

Nagyon koncentráltunk a visszavágóra, még úgy is, hogy nem maradt elég emberem a kispadra. A Crvena Zvezda előtt megvertük a Debrecent a bajnokságban, az érzelmileg segített. Csütörtökön a srácok a lehető legjobban feltöltődve mentek ki a pályára és nem kímélték magukat a tömött lelátók előtt, hálás vagyok a játékosoknak és a szurkolóknak is a győzelem miatt. [A végén] veszélyes szabadrúgás jött, de azért nem egy tizenegyes (nevet). Ráadásul bízom a kapusunkban, Dibuszban és nem is okozott csalódást most sem! De persze nem jó ilyen izgalmakat hagyni a végére. 2-1-nél voltak lehetőségeink lezárni a meccset. Nem éltünk ezekkel sajnos, így még nyilván van munkánk.

Nagyon nem szeretek kiemelni játékosokkal, de nehéz lenne nem egyetértenem [azzal, hogy Samy Mmaee nagyon jól játszott]. Az edzői stáb nagyon sok egyéni munkát végez a srácokkal, ennek kezd beérni a gyümölcse. A mostani szezon nagyon egyedi a VB szokatlan időpontja miatt. Nagyon feszes lett emiatt a bajnokságok és a nemzetközi kupák menetrendje. Nyáron és ősszel annyi meccs van, hogy szinte csak azokra van idő, edzeni nem nagyon. És persze senki nem mondta le a nemzetközi meccseket, most is tizenketten mentek el a válogatott szünetben. Sérülésekkel, problémákkal jöttek vissza többen is. Ezek közt a nehéz körülmények közt nagyon fontos, hogy differenciáljuk a munkát, találjunk flexibilis lehetőségeket a pihenésre és még többet kommunikáljunk a játékosokkal. Mmaeera visszatérve, nagyon örülünk, hogy Samy és Ryan is mehet Marokkóval a VB-re, ahogy annak is, hogy Laidouni Tunéziával vesz részt a katari rendezvényen. Ő apróbb sérüléssel jött vissza a válogatottból. Bízunk benne, hogy a Monaco ellen már játszhat. Addig még lesz két bajnokink, az egyik már vasárnap. Keressük az egészséges játékosok optimális kombinációját. A Zvezda ellen öten hiányoztak sérülések miatt és már nem lehet változtatni a kereten, azt le kellett adni az első forduló előtt. Nem tudom, hogy ezt ki találta ki, de persze minden csapatra vonatkozik, így együtt élünk ezzel a szabállyal. Fontos volt, hogy egy védő se sérüljön meg, mert már csak négyen maradtak.

Amikor a Fradihoz kerültünk, egyből mondtam a klubelnöknek, hogy több magyart akarok a csapatba, mind tapasztaltat, mind fiatalt. Amennyire csak lehet, a tehetséges srácokat bevonjuk az első csapat munkájába. Lisztes egy jó példája annak, mit szeretnénk elérni. Az világos, hogy még fejlődnie kell, de nyáron már bemutatkozott a nemzetközi kupában is. Krisztián mellett van még néhány játékos, akik „úton vannak”. Amúgy a Zvezda ellen négy magyar volt a kezdőben, ez elég ritka az európai csapatoknál, hisz majd mindegyik amolyan mini-világválogatott.

Egyetértek [azzal, hogy komoly lépést tettünk a továbbjutás felé], de nem teljesen. A Monaco és a Trabzonspor is csak 1-1 győzelemre van tőlünk és még mindkettővel játszunk. A Trabzonspor győzelme végképp megkeverte a lapokat. Természetesen szeretnénk játszani tavasszal a kupában, főleg, mert amennyire azt tudom, ez jó régen sikerült a Ferencvárosnak. Ez a feladatunk. De csak maximális odaadással sikerülhet ezt elérnünk a hátralévő meccseken. A Zvezda elleni siker már a tegnapé, nekünk már a holnapra kell figyelni. Hosszú az út, a csoportkörből még két meccs van, de már a bajnokira kell figyelni. 42 nap alatt 13 meccset játszunk, nagyon komplikált a naptár, de hozzá vagyunk szokva, megyünk a magunk útján.

Még nem láttam a Trabzon – Monaco meccset, csak az összefoglalót, így nem tudom megítélni, mennyire igazságos, mennyire meglepő az eredmény. Mi is súlyos vereséget szenvedtünk el Belgrádban, ami megérdemelt volt, de az eredmény, a különbség túlzó volt. Így aztán az, hogy a Monaco négyet kapott, még nem mond nekem semmit. Talán megtörte őket az öngól, ki tudja? Meg kell nézni a meccset, alaposan tanulmányozzuk majd a Monacót megint, egész biztos nem lesz egyszerű a két hét múlva esedékes találkozó. Szasával mindig jó találkozni, követjük a karrierjét. Nem baj, ha Golovin és csapata továbbjut, de ne helyettünk, hanem mellettünk tegyék!

– Sztanyiszlav Csercseszov