Momót kérdezték a mai meccs előtt.

Játszott telt ház előtt a manchesteri Old Traffordon, a londoni Stamford Bridge-en, őrületes hangulatban a liverpooli Anfielden. Muhamed Besic 2014 és 2021 között az angol Everton labdarúgója volt, közben kölcsönben szerepelt a Middlesbrough és a Sheffield United együttesében, így aztán ha a ferencvárosi keretből valaki hozzá van szokva a telt házas, magas színvonalú európai futballhoz, az ő. A harmincéves bosnyák játékos az előző idényben tért vissza Magyarországra, az utóbbi időben egyre inkább meghatározó tagja a zöld-fehéreknek, egy hete, a Crvena zvezda otthonában a kezdőcsapat tagja volt. Belgrádban csaknem negyvenezer drukker hajtotta győzelembe (4–1) a hazaiakat, Muhamed Besicet azonban nem befolyásolja különösebben a felfokozott hangulat.

„Szeretek telt ház előtt futballozni, de a belgrádi hangulat annyira azért nem fogott meg – mondta Nemzeti Sport érdeklődésére az FTC 47-szeres bosnyák válogatott középpályása. – Most az a fontos, hogy mi futballozunk hazai pályán, a szurkolók mellettünk állnak. Szerencsés vagyok, hiszen pályafutásom során sok szép stadionban játszhattam, Angliában a Liverpool stadionja, az Anfield, valamint a manchesteri Old Trafford volt rám a legnagyobb hatással, ott ellenfélként is élmény pályára lépni. A bosnyák válogatott tagjaként pedig ott voltam a kétezertizennégyes brazíliai világbajnokságon, Argentína ellen a Maracanában hetvenötezren voltak a lelátón.”

A Ferencvárosnak fontos volt a hétvégi, Debrecen ellen 2–0-ra megnyert bajnoki, hiszen a csapat így újra jó hangulatban készülhetett az újabb Európa Liga-összecsapásra. A középpályás elmondta, bírják a terhelést, a keret tele van jó futballistával, a heti két mérkőzés nem okoz problémát. A múlt heti, belgrádi vereségnek volt tanulsága, a gyengébb eredmény oka mégis leginkább az volt, hogy az egész idényben a Zvezda otthonában játszottak a legrosszabbul.

„Semmi sem sikerült. Előfordul ilyen egy csapat életében. A szerbek első góljáig nem volt gond a játékunkkal, az ellenfél semmivel sem futballozott jobban. Az első gólja után egy kicsit megtörtünk, belgrádiak pedig lendületet kaptak. Nem is emlékszem, mikor játszottunk előtte ennyire visszafogottan. A meccs legnagyobb tanulsága, hogy sokkal jobban kell koncentrálnunk, a figyelmünk egyetlen pillanatra sem hagyhat ki, hatékonyabban kell kisegítenünk egymást a nehéz helyzetekben. Úgy, ahogy a korábbi mérkőzéseinken látták tőlünk.”

A bosnyák játékos szerint a Crvena zvezda Budapesten óvatosabban futballozik, s nem valószínű, hogy hazai győzelmén felbuzdulva nekiugrik a Ferencvárosnak.

„Szinte biztos vagyok benne, hogy védekezőbb stílusban játszanak a szerbek. A legnagyobb kérdés mégiscsak az: mi milyen napot fogunk ki? Ha úgy játszunk, ahogyan tudunk, és kihozzuk magunkból a maximumot, nem lehet probléma, legyőzzük a Crvena zvezdát. Csak rajtunk múlik a három pont megszerzése.”

Három El-forduló után a magyar bajnoknak hat pontja van, ez még a legutóbbi vereség után is sokkal több annál, mint amire előzetesen számítani lehetett. A zöld-fehérek túl vannak az összes csoportellenféllel szemben egy-egy találkozón, ezek alapján Muhamed Besic a Crvena zvezda, Trabzonspor, Monaco trióból utóbbit tartja a legerősebbnek.

„A franciáknál szerepel talán a legtöbb jó futballista, ez az, ami kiemeli a négyesből. De nagy különbséget nem érzek a három együttes között, nagyjából hasonló játék­erőt képviselnek. Mindegyik ellen nehéz futballozni, de hazai pályán a Crvena zvezdát igenis legyőzhetjük.”

Muhamed Besic ebben az idényben pályára lépett az NB I-ben, a BL-selejtezőben és az El csoportkörében is, gólt még nem szerzett. Ez azonban védekező középpályásként nem zavarja.

„Sohasem a góljaimról voltam híres, pályafutásom során kevésszer találtam a kapuba. Nem ilyen típusú futballista vagyok, nekem a pályán más feladatokat kell megoldanom, harcolnom, ütköznöm, labdát szereznem, indítanom kell. A gólszerzésre ott vannak elöl a többiek. Persze nem bánnám, ha a közeljövőben gólt lőnék, de még véletlenül sem fordul meg a fejemben, hogy önző legyek, ha valamelyik társam jobb helyzetben van.”

A középpályás Berlinben született bosnyák szülők gyermekeként, akik a délszláv háború elől menekülve hagyták el a Balkánt. Németországban kezdett el futballozni, a hamburgi időszakot követően került Magyarországra és lett a Ferencváros futballistája. Ennek már több mint nyolc éve…

„Az akkori keretből csak Dibusz Dénes van itt. Amikor Angliába szerződtem, jó irányba indult el a klub, emlékszem, akkoriban még a dobogóért küzdöttünk, az volt a cél. Most meg csak a bajnoki cím jöhet szóba. Örülök, hogy részese lehetek ennek a sikertörténetnek, és hogy visszatértem a Ferencvároshoz. A legnagyobb különbség az akkori és a mostani Fradi között a mentalitás. Akkor még csak bontogatta a szárnyait a csapat, most pedig mindent elsöprő lendülettel vágunk neki a mérkőzéseknek. Ez a győztes mentalitás nagyon közel áll hozzám.”