Gépkarabéllyal felszerelt rohamrendőrök, szájkosár nélküli, nagytestű kutyák – szurkolótársunk beszámolója a monacói túráról. Ezen körülményeket megerősítő üzenetek jutottak el hozzánk a kalandozó fradistáktól, az egyikük megkérdezte a rendőröket, hogy mindenkivel így bánnak-e arrafelé, azt a választ kapta, hogy: „Nem, csak a barbárokkal„.

Szerdán nagy reményekkel, izgatottan indultunk el szervezett buszos utazás keretében a Monaco – Ferencváros EL-csoportmérkőzésre. A több, mint 1200 kilométeres, 18 órás út senkinek nem szegte kedvét, a három megtöltött buszon meglepetésemre sok 7-8 éves forma kissrác, és nő is velünk tartott. A napfelkelte már a tenger közelében ért minket, gyönyörű napsütésben haladtunk el a Riviéra olasz, majd francia kisvárosai mellett.

Még a buszon hallottuk a friss híreket, miszerint az Európai Parlament állásfoglalása alapján Magyarországon nem demokrácia. Nemsokára ízelítőt kaptunk abból, hogy ezzel szemben milyen is az igazi, fejlett, befogadó nyugati demokrácia. A busz a rendőrök utasítása alapján Franciaország területén, a stadiontól 1, a városközponttól körülbelül 3,5 km-re rakott le minket. Gondoltuk nem baj, egy kis séta sosem árt, pláne ha ilyen páratlan a kilátás.

A városállam határára érve aztán eddig korábban sosem tapasztalt vegzálás, nemzetiségi alapú megkülönböztetés, megalázás vette kezdetét a helyi rendőrség által:

– A városhoz érve rendőrök állták utunk, akik a „Where are you from?” – „Hungary” párbeszéd után kijelentették, hogy magyar állampolgárok a meccs kezdetéig NEM léphetnek be Monaco belterületére. Magyarázat nem volt, mindössze annyi, hogy felsőbb utasítás… A 200 méterre lévő gyorsétteremig sem engedtek elmenni senkit. Csak emlékeztetőül: Európai Unió [bár Monaco nem tagja az EU-nak, de gyakorlatilag annak tekinthető], 2022, 18 órás utazás után. Végül öcsémmel kerülőúton, árkon-bokron lopakodva jutottunk be a városba, minden utcán másfelé fordulva, melynek végén rendőrt láttunk. Maga a város gyönyörű volt, a kaszinó, a vár, a Forma 1-es pálya nyomvonala, a kikötő és a mélykék tenger páratlan látványt nyújt.

– A közös gyülekező pontra érve több társunk beszámolt arról, hogy a vendéglátóhelyeken nem engedték őket leülni, fogyasztani, egy ilyen esetnek saját magam is fültanúja voltam.

– A stadionba való belépés során a tűző napon, gépkarabéllyal felszerelt rohamrendőrök sorfala között kellett körülbelül másfél órát sorban állnunk, mire a kettő pénztáros átváltotta 800 ember voucherét jegyre.

– Kipakoltatták a kistáskákból a gyógyszereket, öngyújtókat, stb…

– A belépésnél szájkosár nélküli, nagytestű kutyákkal vizsgáltak át, egyesével mindenkit.

– A belépőkapuhoz érve minden testtájékra kiterjedő, alapos motozást követően még a cipőnket is le kellett vennünk, egy megalázó procedúra során.

Még szerencse, hogy egy napra sikerült a fejletlen, keleti diktatúrából kiszabadulni, hogy egy ennyire jó, befogadó és fejlett demokrácia vendégszeretetét élvezhessük. A legnagyobb örömet természetesen a csapat szerezte, a csodálatos győzelem mindenért kárpótolt. A fentiek kapcsán pedig továbbra is az a költői kérdés, hogy magyar szurkolóként, EU-s állampolgárként miért kezelnek terroristaként egy másik, gyakorlatilag EU-s tagállamban? 🤍💚

Sz.M.