Férfi kéziseink irányítójával beszélgettek.

– A Fradi-indulót megtanulta már?
– Már régen, hiszen Budapesten nőttem fel, kiskorom óta Fradi-drukker vagyok. Annyira, hogy gyerekként az egyik farsangon az FTC akkori játékosának, Vasile Miriuțának öltöztem. Apukám ezért le is nyírta kopaszra a hajamat. A Lipcsei Péter-, Nyilas Elek-, Telek András-féle csapat volt nekem a nagy Fradi.

– Hogy fogadta a csapat? Készültek valamivel?
– Persze, külön kiraktak nekem egy széket az öltözőbe és ráírták a nevem, hogy tudjam, hol a helyem. Nyilván mennek az ugratások csapaton belül. Sok játékossal azért együtt kézilabdáztam korábban – klubnál vagy válogatottban –, nem ismeretlen közegbe jöttem. Azért a rutinomat tisztelik.

– Ahogyan említette, az is szempont volt az igazolásánál, hogy a Ferencváros az ország egyik legnagyobb klubja. Ugyanakkor ha a férfi kézilabdát nézzük, azért éles a váltás a Veszprémhez képest, másik szinten folytatja a pályafutását, mint eddig.
– Kár is lenne tagadni, ez nyilvánvaló. A Fradinál nem a Bajnokok Ligája négyes döntője a cél, mint Veszprémben. De nem is ilyen szempontok vezettek elsősorban. Azt néztem, hol bíznak bennem, számítanak rám, hol szeretnének leginkább. A legerősebb szempont pedig a játéklehetőség, mert a magyar válogatottnak is szeretnék még segíteni, és csak úgy tudok, ha játszom. Későn realizálódott, hogy Veszprémben nem leszek annyit a pályán, ezért gyors volt a klubváltás. A Fradi férfi kézilabda csapata évről évre egyre erősebb, rengeteg a tehetséges fiatal játékosa, és ebben a szezonban már európai kupában is indul. Meglátjuk, meddig jutunk a nemzetközi porondon, először az első kört kell abszolválni, utána sok minden függ a sorsolástól. A férfi kézilabdában az Európa Liga-csoportkör is nagyon magas színvonalat képvisel, a Bajnokok Ligáját megjárt csapatokkal is össze lehet találkozni, ilyen például a Flensburg, Montpellier. Azt gondolom, a bajnokságban a Szeged és a Veszprém mögött a következő két-három csapatban ott lehetünk, hatalmas eredmény lenne elérni a dobogót. Az első két csapat más kategóriát képvisel a magyar kézilabdában, de az FTC is szép jövő előtt áll. Túl nagy nyomást és terhet nem akarok rakni sem a Fradira, sem magamra, azt tudom megígérni, hogy mindent megteszünk a jó eredményért.

– Az elmúlt évtizedben megszokta, hogy a világ legjobbjaival játszik együtt, most ebből a szempontból is más lesz a helyzet a pályán.
– A jó teljesítmény nem csak azon múlik, hogy világklasszisokkal játszunk együtt. Fontos az edzés, a meccsmennyiség, az is számít, hogyan érezzük egymást a pályán, tudjuk azt, ki milyen figurát szeret, kinek mi az erőssége, sok múlik a közös gyakorláson és azon, hogy a taktikát megvalósítsuk, nem feltétlenül csak a kvalitás a lényeg. Nekem azt számít, hogy a csapat együtt nyújtson jó teljesítményt.

– Többször említette a válogatottat mint a klubváltás egyik okát. Úgy érezte, hogy a kevesebb veszprémi játéklehetőség negatív hatással lehet a válogatottszereplésére is?
– Ősszel Veszprémben még meghatározó perceket játszottam, inkább tavasszal az Európa-bajnokság után történt egy váltás, amikor kevesebbet lehetőséget kaptam, nyár közepén pedig úgy láttam, tovább csökken az esélyem a játékra. Akkor tud jól teljesíteni az ember, ha meccsritmusban van, ezért szükséges a folyamatos játéklehetőség. A következő, januári, svédországi világbajnokság az olimpiai kvalifikáció szempontjából a legfontosabb torna lesz, ráadásul nagyon nehéz csoportba kerültünk. Mivel a válogatottal valószínű a párizsi olimpia az utolsó lehetőségem, mindent megteszek, hogy kijussunk. Ennek egyik lépése a klubváltás. A sikertelen budapesti Európa-bajnokságot követően a válogatott még fontosabb lett számomra. A következő időszakban az lesz a lényeg, hogy sérülésmentesek maradjunk januárig; sajnos már most látszik, hogy egy-két játékos nem lehet ott a világbajnokságon.

A teljes beszélgetés: Demokrata