A második legjobb idővel jutott be a fináléba tegnap.
Mihályvári-Farkas Viktória vasárnap 1500 méter gyorson volt érdekelt a római úszó Európa-bajnokságon. A 18 éves sportoló 16:09.87 perces eredményének köszönhetően a második legjobb idővel került be a fináléba, melyet hétfő este rendeznek. Mellette Fábián Bettina is úszott ebben a számban, ő 16:39.39-es idejével 10. lett. A délelőtti előfutamok során férfi 200 méter gyorson is volt ferencvárosi érdekeltség, Mészáros Dániel egyéni legjobbjától (1:48.89) elmaradva 1:50.60 perccel összesítésben a 28. helyen zárt.
– Bírja még a telefonod? Gondolom folyamatosan érkeznek a gratuláló hívások, üzenetek…
– Telefonon kevésbé keresnek, viszont elég sok üzenetet kaptam. Jólesik az a rengeteg szeretet, amit most kapok, igyekszem válaszolni az üzenetekre, ahogy időm engedi.– Kit hívtál először?
– Ez érdekesen alakult, tegnap nem jutottam el addig sem, hogy a szüleimmel beszéljek telefonon. A döntő után doppingvizsgálatra kellett mennem, a szállásra pedig 22 óra előtt értem vissza – gyorsan vacsoráztam, aztán lefeküdtem pihenni, hiszen vasárnap újra versenyeztem. A családommal is csak néhány üzenetet váltottunk, vasárnap fogunk tudni bővebben beszélgetni.– Friss Európa-bajnokként ébredni igazán különleges érzés lehet. Tudtál pihenni az éjszaka?
– Egy ilyen siker után nagyon nehéz elaludni. Éreztem, hogy fáradt vagyok, és tudtam, hogy vasárnap versenyezni fogok, ezért pihennem kell, de annyira dolgozott bennem az öröm és az adrenalin, hogy szinte fel sem tűnt a fáradtság. Vasárnap reggel annál inkább… Egyébként egész jól aludtam, időben fel is tudtam kelni, de aztán mennem kellett pakolni, reggelizni, bemelegíteni és versenyezni, így nem is nagyon volt még időm belegondolni, hogy Európa-bajnok vagyok.– Európa-bajnokként a te neved is felkerül majd az FTC-MVM Népligeti sportközpont Eb-győzteseit jegyző márványtáblájára. Ilyen fiatalon mit jelent ez számodra?
– Ez szombaton nekem is eszembe jutott. Én is el szoktam sétálni azok előtt a márványtáblák előtt, mindig nagy öröm felnézni rájuk. Az volt az álmom, hogy én is felkerüljek rá egyszer. Hatalmas megtiszteltetés, hogy ott szerepelhet majd a nevem, minden nap büszkeséggel fog eltölteni, hogy ott lehetek, az a tábla mindig emlékeztetni fog a szombati versenyre és az úszásomra.– A négyszáz vegyesen aratott győzelem után másnap reggel már ezerötszáz gyorson volt jelenésed a Foro Italicón: kívülről úgy tűnt, felszabadult, könnyed úszással vívtad ki a döntőbe jutást.
– Meglepett az idő, és az úszás is. Bár nehéz volt, azt nem gondoltam volna, hogy a szombat után 16:09-et úszom: úgy jöttem le vasárnap reggel az uszodába, hogy mindenem fáj, azt sem tudom, hol vagyok, biztosan nem fogok jól úszni, aztán mégis jó lett. Az időnek azért örülök különösen, mert bár még ez még nem kvalifikációs időszak, ez egy olimpiai A-szintes idő, az pedig, hogy egy olyan nap után, mint a szombati, képes voltam ezt megúszni, jó jel. És azt mutatja, hogy jól sikerült a felkészülésem, csak éppen a hazai világbajnokságon ez nem mutatkozott meg. Úgy látszik, úgy volt megírva, hogy a vébé ne sikerüljön.– Mit vársz magadtól a folytatásban, 1500 és 400 gyorson?
– A hétfői 1500 méteres versenyen igazság szerint nem nagyon gondolkodnék, mert tavaly nagyon elrontottam azzal, hogy egy kicsit túlgondoltam. Mindent meg fogok tenni, próbálok kizárólag magamra koncentrálni, a saját iramomat úszni. Ezt követően, szerdán vár még a 400 gyors is, majd meglátjuk, mire leszek képes.– Vannak, akik hozzád hasonlóan együtt, egymás mellett ússzák az ezerötszáz gyorsot és a négyszáz vegyest, de hogyan alakult ki az, hogy ez a két fő szám?
– Egész életemben úgy készültem, hogy a vegyes állt a középpontban, vagyis minden úszásnemet úsztam az edzéseken. Az látszott viszonylag hamar, hogy nem vagyok robbanékony alkat, de az is, hogy jól tartom az iramot – néha van olyan érzésem, hogy a világból is ki tudnék úszni egy viszonylag jó irammal. Aztán az évek során kialakult, hogy az ezerötszáz gyors fekszik a leginkább, meg a négyszáz vegyes, bár itt szükség van a gyorsaságra is, de emellett az állóképességre is, utóbbiban jó vagyok.– Mindez azt is jelenti, hogy nemigen látunk ötven gyorson versenyezni.
– Kisebb versenyeken biztosan, már korábban is volt erre példa, arra kell csak figyelni, hogy ilyenkor a nevemet az eredménylista alján kell keresni… Nem vagyok egy gyors típus – sem a vízben, sem a szárazföldön. Nyugodt, ráérős vagyok inkább, ám érdekes módon, ha késésben vagyok, kifejezetten gyors tudok lenni.– Egyszer talán ki kellene próbálni, hogy néhány másodperccel a mezőny után ugrasz be a vízbe…
– Volt ilyenben részem, egy kecskeméti versenyen négyszáz vegyesen: nem tudom, mi történt velem, de amikor a starter azt mondta, hogy elkészülni, én azt hallottam, hogy álljatok fel – aztán meg azt láttam, hogy mindenki ugrott, én meg maradtam a rajtkövön. Csak néztem, a többiek már tizenöt méterre jártak, a versenybírók meg nógattak, hogy menjél már!
