A visszatérő Zsuzsival beszélgettek.

– Milyen volt hétfőn újra a Népligetben kezdeni a felkészülést?
– Remek! Nagyon vártam már, hogy elkezdjük a munkát, találkozzam a lányokkal, tényleg öröm volt belépni a Fradi csarnokába.

– Előtörtek az emlékek?
– Az biztos, hogy nem tévedtem el az Elek Gyula Arénában… A régi csapatból még itt van Szucsánszki Zita és Zácsik Szandra is, de természetesen szinte mindenkit ismerek a keretből. És persze sokan dolgoznak a csapat körül is a régiek közül, vagyis nem idegen a közeg.

– Június elején még a norvég Vipers Kristiansanddal nyerte meg Budapesten a Bajnokok Ligája négyes döntőjét. Sikerült a diadalt követően kipihennie magát?
– Az előző évad után volt még egy kisebb műtétem, de aztán három-négy hetet tudtam pihenni, és ennyi idő alatt teljesen feltöltődtem. Egyébként is, a BL-ben aratott győzelem életem egyik legemlékezetesebb pillanata, hihetetlen érzés volt éppen Budapesten, az MVM Dome-ban nyerni, talán még sohasem voltak annyian női kézilabda-mérkőzésen, mint az ETO elleni finálén.

– A győzelem után még azt mondta lapunknak, esetleg folytatná a Vipersnél is, aztán néhány nap múlva bejelentette, hogy a Ferencvároshoz igazol.
– Igen, tárgyaltam a norvégokkal a további lehetőségekről, de az lényegében már a final four hétvégéje előtt eldőlt, hogy nem maradok. Azonban nem szerettem volna, hogy bármi megzavarjon a négyes döntőben, aztán utána felpörögtek az események, és nagyon boldog voltam, amikor szólt Szörnyi Attila, a menedzserem, hogy a Fradi ajánlata befutott, így nem kellett sokat gondolkodnom.

– Milyen tapasztalatokat szerzett Norvégiában?
– Nagyon örülök, hogy tavaly légiósnak álltam, egy kicsit sajnálom is, hogy nem korábban mentem külföldre. Rengeteget tanultam – többek között magamról is. Az a légkör, amely körbevett a Vipers­nél, nagyon szimpatikus és inspiráló volt, csak több lettem attól az évadtól. Fizikailag és mentálisan is megújultam, megerősített abban, hogy szeretnék még kézilabdázni. A tavalyi olimpia után volt bennem némi kétely, hogy ebben a pályafutásban már nincs több, Norvégiában viszont felfrissültem, felépítettem magam, és éhes vagyok még a játékra, az újabb sikerekre.

– Milyen lesz a következő idény Ferencvárosa?
– Szerintem jó az elegy. Rajtam kívül van még néhány rutinos játékos, mint például Andrea Lekics, Dragana Cvijics, Szucsánszki Zita vagy éppen Béatrice Edwige. Utánunk következik Zácsik Szandra, Kisfaludy Anett, Angela Malestein és a két kapus, Bíró Blanka és Janurik Kinga, majd jönnek a fiatalok – szóval tényleg kiváló mixnek tűnik. Szerencsére sokan is vagyunk, így talán akkor sincs végzetes gond, ha megsérül valaki. Reálisnak tartom a célt, hogy a BL final fourba bejussunk. Persze a csoportunk nagyon nehéz, úgyhogy szerintem az a legfontosabb, hogy a hazai meccseinket megnyerjük, és persze idegenben is jó lenne meglepetéseket szerezni. Fontos lesz az első két-három hónap, ha gyorsan össze tudunk szokni, akkor jó kis csapatunk lesz.

– Az ön szerepe a védekezés lesz, vagy kap lehetőséget támadásban is?
– A fő profilom szerintem a védekezés lesz, de lerohanásoknál nyilván felmegyek a támadásokkal, aztán ha kell, cserélek.

– Nehéz nekiindulni a sokadik nyári felkészülésének?
– Ahogy mondtam, tavaly az olimpia miatt alig sikerült pihenni, most kellett ez a néhány hetes szünet. Az FTC-nél kitűnő a háttér, erőnléti edző, gyógytornász, dietetikus segíti a munkánkat, a különböző felmérésekből kiderül, kinek miben van lemaradása. Nem vagyunk egyformák, a szakemberek lebontották életkor és fizikai adottságok szerint, hogyan lehetünk a leghatékonyabbak az edzésmunkában.

– Mivel lenne elégedett jövő nyáron?
– Szerintem mindenki úgy fut neki az idénynek, hogy mindent meg akar nyerni. Azért szenvedünk nyáron a felkészülés alatt és dolgozunk az évad során, hogy a legfényesebb érem kerüljön a nyakunkba. Új a koncepció a Fradinál, de bízom benne, hogy már ősszel összeállunk, és tavasszal azok az apróságok, amelyek mondjuk az előző idényben hiányoztak, már felénk billentik a mérleg nyelvét, és meg tudjuk nyerni a legfontosabb mérkőzéseket.

NSO