Clubunk olimpiai bajnokát kérdezték a VB-rajt előtt.
– Megtehette volna, hogy a sikeres olimpia után kihagyja a világbajnokságot, mégis az indulás mellett döntött. Miért?
– Valóban többen kihagyják a montreali világbajnokságot, nem indulnak a kínaiak, a japánok és az oroszok például, ám én szerettem volna végigmenni a szezonon, még akkor is, ha tisztában vagyok azzal, hogy nem leszek Montrealban csúcsformában, hiszen az olimpia óta nem edzettünk úgy és annyit, mint előtte.– Amikor kiderült, hogy három héttel eltolják a világbajnokságot, akkor sem ingott meg?
– Nem volt egyszerű megemészteni, hogy három héttel kitolódik a szezon végig, hogy még további három hétig koncentrálni kellés edzeni, de ez a világbajnokság így is, úgy is más kicsit, mint azok, amelyeket nem az olimpia évében rendeznek. Szeretnék jól korcsolyázni Montrealban, de nem leszek csalódott, ha nem jön össze az érem. Az a verseny, amelyik igazán fontos volt, már megvolt, és jól is sikerült.– Vagyis inkább élvezni szeretné a verseny minden pillanatát?
– Igen, szeretném élvezni a verseny minden pillanatát, de ha megvan az esély a jó szereplésre, miért ne ragadjuk meg? A többiek sem úgy készültek erre a világbajnokságra, mint máskor, vagyis azért megvan annak az esélye, hogy odaérek a dobogóra.– Liu Shaolin Sándor nélkül – hogyan fogadta, amikor kiderült, hogy a bátyja nem indul Montrealban?
– Ha nem halasztják el három héttel a vébét, biztos, hogy ott lett volna a jégen, így viszont én is azt mondtam neki, menjen el pihenni, nyaralni és érezze jól magát.– Nem lép jégre Montrealban Krueger John-Henry sem, vagyis fiatal csapattal vágunk neki a világbajnokságnak, amelynek egyértelműen ön a vezére. Mit vár így a férfiváltótól?
– A csapatunk valóban fiatal, viszont van benne több tehetséges koris, ők képesek jól teljesíteni, s ezt a márciusi junior világbajnokság is bizonyította, ahonnan érmekkel tértek haza a srácok. Lassan másfél éve edzünk együtt, én bízom bennünk, akár a döntőbe jutás is összejöhet.– Hogyan ízlik a vezérkos szerepe?
– Erről a szerepről ezennel le is mondok, bátran lehet rá jelentkezni! Persze, tudom, hogy a sportban megszokott, hogy a rangidős veszi át a vezér szerepét, ám én nem érzem úgy, hogy bárkinek is a főnöke vagyok – inkább csak olyan ember, akire sportolóként fel lehet nézni, akihez bármikor lehet fordulni, ha segítségre, támogatásra van szükségük.– A felkészülés során kértek segítséget a fiatalok?
– Nem mertek idejönni hozzám.– Jó a kedve, ez a válaszából is kitűnik, ráadásul a társai pontosan tudják, hogy nem megközelíthetetlen. A pekingi olimpia után sem volt az – sok helyre hívták?
– Igen, ám amikor kiderült, hogy biztosan megtartják a világbajnokságot, alacsonyabb fokozatra kapcsoltam, és újra a short track került a középpontba.– Bár mindig készséggel válaszol a kérdésekre, nem feltétlenül szereti a reflektorfényt. Vagy kezd hozzászokni?
– Mindenképpen megtisztelő az érdeklődés. Azért is dolgoztam, hogy az emberek elismerjék a munkámat, és ők ezt meg is teszik. Az utcán is rendre odajönnek hozzám, gratulálnak, érzem, hogy sokan büszkék mindarra, amit véghez vittünk. Azt pedig tudomásul vettem, hogy ilyen sikerekkel együtt jár a reflektorfény, az ismertség, a népszerűség – tudni kell ezt is kezelni.– S ön jól kezeli?
– Hogy látja?– Hogy jól.
– Én is így gondolom, úgy érzem, eddig egészen jól kezeltem. Nem változtam meg, nem lettem más ember. A pekingi olimpia után is felkeltem minden reggel, és mentem a jégpályára edzeni.– A montreali világbajnokságnak úgy vág neki, hogy a sisakján ott virít az egyes szám – mindez azt mutatja, hogy ön az összetett vb-címvédő. Marad az egyes a sisakján?
– Valóban én vagyok az összetett világbajnoki címvédő, de ez nem jelenti azt, hogy Montrealban biztosan megvédem a címemet – aki ismeri a rövid pályás gyorskorcsolyát, tudja jól, hogy ebben a sportágban ez nem így működik. És én sem úgy állok oda a rajtvonalra, hogy én vagyok a címvédő, és nem is úgy, hogy olimpiai bajnok vagyok, hanem éppen úgy, mint az a versenyző, aki bizonyítani akar, aki meg akarja mutatni, hogy képes bármire.
