De ez nem zavarja Lajost.
– Melyik volt élete legjobb mérkőzése és melyiket felejtené el leginkább?
– Azon szerencsés labdarúgók közé tartozom, akik mögött elég sok mérkőzés van, az NB I-es örökrangsorban az ötödik helyen állok 486 első osztályú mérkőzéssel. A Ferencvárossal 2001-ben, Debrecenben megszerzett bajnoki címre a mai napig szívesen emlékszem, azon viszont még mindig nehezen tudom túltenni magam, hogy a Basel elleni Európa Liga-mérkőzésen kihagytam a büntetőt…– Kinek szokott szurkolni a „derbin”? Tényleg úgy érzi, hogy még mindig rászolgál a derbi elnevezésre, annak ellenére, hogy az Újpest pofozógéppé alakult?
– Természetesen a Fradinak szurkolok, hiszen köztudott, hogy zöld-fehér érzelmű vagyok annak ellenére, hogy 2,5 évet Újpesten is védtem az élvonalban. A szimpátiám azonban nem csak a derbin, hanem minden egyéb, ferencvárosi vonatkozású sporteseményen az FTC-nek szól, legyen szó kézilabdáról, vízilabdáról, vagy éppen jégkorongról. Ezzel együtt az NB I-nek és a Fradi – Újpest párharcnak is jót tenne, ha a lilák nagyobb játékerőt képviselnének. Hiszen az osztrák bajnokságban az Austria – Rapid, a Bundesligában a Bayern – Dortmund vagy éppen Spanyolországban a Real Madrid – Barcelona párharc az igazi csemege.– Manapság milyen a viszonya az Újpest-szurkolókkal? Mikor járt utoljára a Szusza Ferenc Stadionban?
– Köztudott, hogy Újpesten nem nagyon kedvelnek, de ez nem különösebben zavar, nem is nagyon tartozik a fő útvonalaim közé a Szusza Ferenc Stadion. Utoljára akkor jártam a Megyeri úton, amikor az élvonalbeli Kaposvár kapusedzője voltam…– Azon kevés magyar futballista közé tartozik, aki elmondhatja magáról, hogy a Bundesliga első osztályában is bajnoki címet szerzett! Napjainkban milyen szinten tartja a kapcsolatot a Kaiserslauternnel?
– Semmilyen szinten… A bajnoki címünk óta eltelt 23 év, nagyon nem is ismerem azokat az embereket, akik jelenleg a klub vezetésében dolgoznak. Amikor a 20 éves jubileumot ünnepelte a klub, meghívást kaptam, de családi okok miatt nem tudtam elutazni, így Hrutka Jani képviselt engem is.– Mindössze háromszor volt válogatott. Mi lehet az oka ennek? S maradt emiatt önben hiányérzet?
– Természetesen jó lett volna többször is magamra húzni az A-válogatott mezét. De nincs bennem keserűség, elfogadtam, hogy ennyit adott számomra a Jóisten. Számomra az is megtisztelő volt, hogy rengetegszer ülhettem a kispadon, többek között Petry Zsolt, Király Gábor, Végh Zoltán vagy éppen Sáfár Szabolcs tartalékjaként.SportPlusz
