Dávidot kérdezték arról, hogyan halad a felépülése.
Tavaly nyári keresztszalagszakadása után már edzésbe állt. Mikor láthatjuk újra a pályán?
Nagyon jól halad a felépülésem, minden a tervek szerint megy. Remélhetőleg még a tavasz végén bajnokin is szerepet kaphatok. Az szinte biztos, hogy ebben a hónapban már teljes értékű edzéseket is végezhetek majd, de persze ez nem jelenti azt, hogy egyből a pályán leszek, biztosan kell néhány hét, hogy újra felvegyem a ritmust. A passzkoordinációs és hasonló jellegű gyakorlatokban egy ideje már részt veszek, csak a játék az, amibe a héten kezdhetek becsatlakozni.Mentálisan mennyire viselte meg a súlyos sérülés és a rehabilitációval töltött időszak?
Eleinte nehéz volt, fogalmazzunk úgy, hogy a mostaninál rosszabb volta a hangulatom… A rehabilitáció első heteit otthon töltöttem, a család segített át ezen az időszakon. Ám ahogy közeledünk a végéhez, annál könnyebb. Most már néhány hónapja ott vagyok az öltözőben a fiúkkal, ugyanúgy viccelődünk, hecceljük egymást, mint korábban.A szezonban akadtak hullámvölgyei a csapatnak. Mennyire nehéz kívülről nézni a társakat ilyenkor?
Ez sosem könnyű. Az ember azon gondolkodik, miképpen segíthetne. Előfordult például, hogy a meccs előtt vagy a félidőben bementem az öltözőbe, gondoltam, ha csak egy pár jó szóval is segíthetek a társaknak, azokat nem tartom magamban, de tisztában vagyok azzal, hogy igazából úgyis minden a pályán dől el, ott tudnám majd leginkább segíteni a csapatot, ha annak eljön az ideje.A télen érkezett Sztanyiszlav Csercseszov vezetőedzőt mennyire tudta megismerni?
Majdnem annyira, mint a többiek, hiszen ott vagyok már az edzéseken. Beszélgettünk néhányszor, nyilván érdeklődött, hogy érzem magam. Ám a lényeg most jön, hogy megismerjen engem a pályán, lássa az ott nyújtott teljesítményemet.
