Militár Iván szerint eddig nem lépett előre a Ferencváros az új edzővel.

Ahhoz, hogy sikeresen vissza tudjon támadni a Ferencváros azokban a pillanatokban, amikor éppen elveszítette a labdát, a játékosoknak még a labdát birtokló fázisban, azaz a támadás játékelemében kell az egymás közötti távolságokat megfelelően beállítani.

A kiindulópont a labda pontos helye, illetve a labdás játékos körüli szituáció. Nagy vonalakban kifejezve: játékostársaknak kell lenniük a labda vonala előtt és mögött is, mindenképpen a labda közvetlen környezetében, pontosan azért, hogy a labdavesztés után bármerre is pattanjon a játékszer, legyen olyan ferencvárosi, aki vissza tud támadni.

Itt fontos megjegyeznem, hogy a futball komplexitása nagyszerűen értelmezhető ebben a példában. Ugyanis, amikor arra hívom fel a figyelmet, hogy lennie kell játékosnak a labda vonala előtt és mögött is, mindenképpen a labda közvetlen környezetében, akkor ez kettős szerepet tölt be: támadásban támogató mozgást, védekezésben pedig a visszatámadás lehetőségét jelenti.

Amikor a jelenlegi Ferencváros védekezésben mutatott viselkedésformáit kutattam, arra döbbentem rá, hogy a zöld-fehér játékosok lassan, körülményesen, pozícióikat elhagyva próbálnak visszarendeződni.

Ez a visszarendeződés akkor történik általában, amikor a labdát elveszítették, azaz már az ellenfél birtokolja azt, és a Fradinak a labda vonala mögé kellene visszazárnia. Ezekben a pillanatokban fontos lenne, hogy a pályán lévő játékosok a felállási formából adódó elfoglalt területeiken védekezésre alkalmas állapotban legyenek. Ez a feladat sokszor okoz jelentős gondot a Ferencváros játékosainak.

Itt emelném ki Tokmac Nguen szerepét, aki az új szerepkörében, mélységi irányítóként mutatott biztató jeleket támadásban. A hangsúly a mondat végén van, hiszen amilyen biztató volt a norvég futballista teljesítménye a támadásban, éppen annyira volt felelőtlen a védekezésben. Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy megértsük: ha egy olyan játékos felelőtlen a saját elfoglalt területeinek menedzselésével, aki a csapat gerincében, a pálya belsejében futballozik, akkor az ő felelőtlensége az egész csapatra kihatással lehet.

Több olyan felvételt is találtam, amikor a ferencvárosiak az első kettő említett elképzelést végrehajtották, és a labda környezetében volt elég zöld-fehér játékos a visszatámadás feladatának elvégzéséhez. Azonban a futballban nem elég ott lenni, a feladatot el is kell végezni, azaz a labdást meg kell zavarni, a labdát pedig el kell venni.

Nos, a Fradi játékosai többször találták magukat abban a helyzetben, hogy jókor és jó helyen voltak, azonban ilyen-olyan okokból képtelenek voltak megállítani az ellenfél kontráit. Hogy miért? Elégtelen keménység, hiányzó labdafókusz, illetve a kettőzött agresszió hiánya miatt.

Ahogyan a Piros Fehér Zöld adásában fogalmaztam: „A Ferencváros játékosai lazáznak…”

A stratégiai hibapontokat nem sorrendben értelmezem, nincsen közöttük alá- és fölérendeltség, illetve külön hangsúlyoznám azt is, hogy egymással szinkronban és közös kapcsolatban állnak. Azaz: nem lehet őket a játék értelmezésében különválasztani

ÖSSZEGZÉS

A Fradi által képviselt, sikert sikerre halmozó játékmodell és az abból kialakuló futballstílus Szerhij Rebrov távozásával megszűnt, és a stögeri játékelképzelés iránya vált dominánssá. Ez a stögeri játékelképzelés a Taktikai Periodizáció által definiált játékelemek értékelésében hiányosnak és összefüggéstelennek is mondható, amely a Fradi játékában a folyamatosság és a mérkőzés kontrolljának hiányában jelentkezik.

A játékelemek közötti összefüggéstelenség a támadásból védekezésbe való átmenet játékelemében jelentkezik a legnyilvánvalóbb módon. Míg Stöger esetében ezt fel lehetett hozni az osztrák edző személyiségét kritizálva, addig Csercseszovnak – bár igaz, sok ideje nem lehetett még erre – a múltban gyökerező problémák helytelen kezelését és azok kezdeti súlyosbítását lehet felróni hibaként.

Azt gondoltam és vártam, hogy az orosz vezetőedző érkezésével a keménykezűség meghirdetése a nagyfokú taktikai fegyelmezettséggel fog együtt járni. Ez a fegyelmezettség eddig abszolút nem valósult meg. Csercseszov munkájával kapcsolatosan türelmesen kivárok, ugyanakkor jelzem: a stögeri átmenet-probléma tovább él, és nagyon úgy tűnik, hogy az orosznak először ezt kellene rendbe raknia. Mert ha nem teszi, a magyar élvonal kontrafesztiváljában a rend megteremtője helyett a káosz elszenvedője lesz belőle.

forrás és teljes elemzés: bunteto.com