A Rosztov Don elleni meccsről beszélgettek játékosainkkal – az EHF forduló utáni válogatásába Janurik Kinga duplavédése is bekerült.
Zácsik Szandra
Próbálom megjegyezni, hogy mit csináltam szombaton délelőtt. Nem vagyok babonás, de azt hiszem, legközelebb is úgy készülök majd a meccsre, ahogyan legutóbb, hiszen bejött. Viccen kívül, annak sokkal több köze volt a góljaimhoz, hogy a csapat is sokkal jobban összeállt. A két vesztes Bajnokok Ligája-meccs után leültünk a lányokkal, átbeszéltük a helyzetet, talán emiatt is sokkal jobban működtünk együtt szombaton. Megfogtuk egymás kezét, hátba veregettük a másikat, mindig élre állt valaki, míg az esbjergi és a bresti meccsen ezt nem éreztem ennyire, ott kissé mindenki magára hagyott volt. Most jobban működtünk csapatként. Szerettem, nagyon-nagyon szerettem volna megnyerni ezt a meccset, tisztában voltunk vele, hogy óriás lépést tehetünk a második hely felé, emiatt éreztem csalódottságot a végén. A saját dolgunkkal kell foglalkoznunk, a többire úgysincs hatásunk, legfeljebb annyi, hogy ha nyerünk, azzal nyomást helyezünk a riválisokra. Beindul megint a sűrű menet, úgyhogy ezzel törődünk, két hét alatt négy mérkőzést játszunk, és semmi kétség, mind a négyet meg kell nyernünk, aztán meglátjuk, hogy ez mire elég. Jó alapot jelent, hogy közelítünk az őszi önmagunkhoz – bár a szombati meccsen is becsúsztak még hibák, már fényévekkel jobbak voltunk, mint az előtte lévő hetekben. Nagyon bízom benne, hogy ezt az arcunkat mutatjuk innentől kezdve.
