A mixváltó átvette a bronzérmeket – a Liu-testvérek és John-Henry Krueger ma délután már újra jégen. Mindent bele!

„Egyértelműen tudtunk örülni annak, hogy ott állhattunk a dobogón, még ha a harmadik fokán is. Igen, sokat beszélgettünk róla, hogy lehetett volna ez az érem még fényesebb is, de bátran és őszintén mondhatom, hogy mindannyian elégedettek vagyunk ezzel a nagyon szép bronzzal, nincs csalódottság senki szívében, örömmel vettük át az érmet” – mondta Liu Shaoang, akire egyúttal kellemes déja vu-érzések törtek rá a hideg vasárnap estében. A pekingi medálceremónia tudniillik egy az egyben a történelmi, négy esztendővel ezelőtti pjongcsangira emlékeztette, még akkor is, ha itt, a kínai fővárosban most a fránya világjárvány miatt jóval kevesebben lehettek is a színpad előtt.

Bátyja, Liu Shaolin Sándor hozzátette, ő is nagyon boldog az éremmel, és külön örül, hogy ennyire jól kezdett a magyar csapat Pekingben. „Annyi gratuláló üzenetet kaptam, valósággal felrobbant a telefonom, próbáltam inkább nem is foglalkozni vele, hanem lefeküdni minél hamarabb, hiszen a sajtótájékoztatók és a doppingellenőrzés után elég későn kerültünk vissza a szállásra” – magyarázta Shaolin; arra a kérdésünkre pedig, hogy milyen nyelven adta a legtöbb interjút a bronzérem óta, természetesen egyből rávágta: kínaiul!

A váltó ötödik tagját, a negyeddöntőben futó Krueger John-Henryt is megkérdeztük, hasonló érzés volt-e ismét ott állni a dobogón, mint ahogy tette azt anno négy évvel ezelőtt még amerikaiként Pjongcsangban, az 1000 méter döntője után. Ő úgy felelt, az első azért mindig nagyon különleges, de nagyon örül, hogy ismét átélhette ezt a megunhatatlan érzést, ráadásul hogy társaival együtt örülhetett a szép sikernek.

Amelynek megünneplése ugyanakkor még várat magára, több okból is – ahogy Liu Shaoang fogalmazott: „hétfőn már újra verseny, nem érünk rá szórakozni…”

Bővebben: NSO