Holczi fradista korszakáról és futballisták körében szokatlan hobbijáról is beszélt.

– Tizenkét éves volt, amikor a Ferencváros utánpótlásába került, és nem volt még húsz, amikor már kezdő kapusnak számított a felnőttcsapatban. Azt sem élte meg mélypontként, hogy nem tudott élni a nagy lehetőséggel?
– Abban az időben kaptam meg az esélyt, amikor a Fradi a másodosztályban szerepelt, és komoly anyagi gondokkal küzdött. Utolsó éves voltam az ificsapatban, felvittek a nagyokhoz, a második NB II-es évben Csank János mesternél debütáltam, majd az élvonalba való visszajutás idényében már alapember voltam. Úgy készültem, hogy az NB I-ben innen folytatom, és eleinte kezdő is voltam, de az a Fradi nem a mostani volt, stabilabb kapusteljesítményre lett volna szüksége a csapatnak, amire én még nem álltam készen. Kikerültem a kapuból, aztán 2010 februárjában Kecskemétre igazoltam. Ezt nagyon megbántam, túl hamar dobtam be a törülközőt, főleg, hogy a Fradi szerződést akart hosszabbítani velem. Maradhattam volna Megyeri Balázs cseréjeként, aki 2010 nyarán az Olympiakoszba szerződött, és ki tudja, akkor talán megkaptam volna a második esélyt. Ehelyett vidéken sodródtam ide-oda, nagy árat fizettem az elhibázott döntésért, de közben formálódott a személyiségem, sokat tanultam a pofonokból.

– Végül 2017-ben visszakerült a Fradihoz, és két évvel később, Dibusz Dénes cseréjeként bajnokcsapat tagja volt.
– A második fradis korszakom jutalomjáték volt. Dénest nem lehetett és nem lehet kiszorítani a kapuból, ez nem sikerült utánam Gróf Dávidnak, most Bogdán Ádámnak sem és a következőnek sem fog. Nagyra tartom Dénes pályafutását, jóban vagyunk, mögötte csereként is az álmaimat éltem. Labdaszedőként ott voltam 2003-ban a régi Albert-stadionban, ahol az utolsó fordulóban, a Debrecen elleni döntetlennel úszott el a bajnoki cím, és kitört a balhé, a dühös szurkolók berontottak a pályára. Tököli Attilával együtt sprinteltem be az öltözőfolyosóra, ő persze akkor még nem ismert, csak egy tizenöt éves labdaszedő voltam… Gyerekként arról álmodoztam, hogy egy nap bajnok leszek a Fradival, és hálás vagyok, amiért ez teljesülhetett. Körülbelül hetven meccsen védtem a Ferencváros kapuját, volt idő, amikor úgy tűnt, ez a szám sokkal nagyobb is lehet egyszer, de mai fejjel tudom értékelni azt, ami megadatott.

forrás és teljes interjú: Magyar Nemzet