Labdarúgó csapatunk korábbi játékosával beszélgettek életútjáról.

Szeibert György

A Volán után Both Józsi miatt igazoltam a Hungária körútra. Gyerekkoromtól ismert, ő nevelt fel, tudta, mire vagyok képes. Amikor szóban megállapodtam az elnök Somogyi Jenő bácsival, másnap felhívott Dalnoki Jenő is, és sajátos stílusában nekem szegezte a kérdést. „Idefigyelj faszikám, nem akarsz a Fradiba jönni? Egy kilóval többet adunk, mint az MTK.” Utólag azt mondom, lehet, el kellett volna fogadnom a Fradi ajánlatát. Olyan keveset kértem az MTK-tól, hogy azt nem volt nehéz überelni, ráadásul onnan simán válogatott lehettem volna. De nem csináltam segget a számból, és abban bíztam, biztosabban játszom Bothnál, mint Dalnokinál. A kevéske aláírási pénzemből vettem apámnak egy órát. Később, amikor megtudtam, ki, mennyiért, hova igazolt, akkor jöttem rá, nem voltam tisztában az értékeimmel.

…

Ehelyett újra a Hungária úton futballoztam, ahonnan ’89 nyarán átigazolt a Fradi. Ez újabb lökést adott. A meccseinken 20 ezer néző ült a lelátón. Ott nem lehetett linkelni. Ha nem teljesítettél, a kemény mag bement az öltözőbe és számon kért. Bár ilyenben nekem nem volt részem, annyira szeretett ott is a közönség. Szóval csodálatos évet töltöttem az Üllői úton. Sajnos csak egyet. Pedig ’90 nyarán Nyilasi Tibi lett az edző. Csakhogy addigra annyira összekaptam Magyar Zoltán technikai vezetővel, aki mocskolta az MTK-t, hogy nem bírtam lakatot tenni a számra és beszóltam neki. A második évre így olyan szerződést tettek elém, amit aláírhatatlannak tartottam. Pedig Nyíl kérte, az előnytelen ajánlat ellenére legalább egy évet maradjak még, és cserébe utána elintézi nekem, hogy kimehessek Svájcba vagy Franciaországba. Hiába marasztalt, mégis elmentem Veszprémbe, annak reményében, hogy utána mehetek St. Pöltenbe. Az sem jött össze, ahogy előző évben Stuttgart sem. Mert amikor a Fradi-Honvéd előtt Rákosi Gyula bácsi meghallotta, hogy ott lesznek a németek a lelátón, nem játszatott. A stuttgartiak a kis Flórit kérdezték: „Hol van a tízes, az irányító? Azért jöttünk, hogy utoljára megnézzük, mert vinnénk”. Hát, hiába néztek.

A teljes portré: 24.hu