Az Üllői129 közösségének egyik leghűségesebb tagja pótolhatatlan űrt hagyva maga után az égi Ferencváros lelátójára távozott.

Sanka barátom ezt nem így beszéltük meg!

Amikor nyáron Sopronban nem tudtunk találkozni, azt ígérted bepótoljuk. Most meg itt vagyok és ezt a rohadt nekrológot gépelem könnyekkel a szememben. De mit írjak rólad én, aki nem is hisz az internetes barátságokban és most mégis azt érzem, nagyon jó barátomat vesztettem el, olyat, akivel, ha csak kommentek formájában is, de rendszeresen beszéltem.

Egészen példa nélküli, ahogy ragaszkodtál a Fradihoz, ahogy ragaszkodtál azon belül a közösségünkhöz. Megnéztem, mióta Disqus van, 5-ször annyiszor ragadtál billentyűzetet, mint én. Persze néha elragadott a hév, de őszintén szólva engem ez sosem zavart. Őszinte voltál, néha kicsit nyers, de mi mindig megértettük egymást. Te nem magadra tetováltad, profilképen hirdetted, hanem élted, hogy „Életem a Fradi!”. Ez az a szenvedély, amit nagyon sokan nem értenek, sokszor a játékosok sem, hogy itt, ezen a viharvert szegletén a világnak sokaknak, akiknek az élete megannyi fájdalmat és keserűséget hordoz, mit jelent az, amikor a Fradival együtt sikeresek lehetnek. Márpedig keveseknek jutott annyi fájdalom, mint Neked. Családi tragédiák, betegségek, kijutott neked mindenből és mégis sosem kérdezted a fórumon a barátaid, hogy miért, hogy miért rád zuhannak ezek a csapások? Hanem miközben mások ennél kisebb bajok esetén is érthetően csak magukra gondolnak, te képes voltál ebből kiemelkedni, a Fradival és másokkal is foglalkozni.

Sorsszerűnek érzem, hogy utolsó kommented mégsem szeretett csaptatodról született, hanem egy fórumozó társadnak, Csabinak szóló jókívánság volt. Mert valahogy úgy érzetem, hogy a végén már a Fradinál is jobban szeretted ezt a közösséget és mi is nagyon szerettünk Téged. Betegséged nyilvánosságra kerülése után ezt megtapasztalhattad, megannyi üzenet, aggódás mutatta milyen fontos vagy nekünk, és amikor Tomi révén megkaptuk a hírt, ugyanúgy futott végig a Honvéd meccs közben lelátón, ahogy a fórumunkon is többszáz üzenetben a részvét és a gyász és elhomályosította a szemeket és a meccset egyaránt.

És Te, aki már fentről nézel mindent, túl a fájdalmon visszaüzentél, hogy velünk vagy, velünk maradsz. Mert jól látszik, hogy amikor már mi se nagyon hittünk a győzelemben, a Honvéd játékosa felszabadítana, de Te tovább fújtad előle a labdát Szánthó elé, akinek beadásánál Uzuni megbotlott, így megint neked kellett segítened és betuszkolni a győztes gólt a hálóba. És azt hallom a lelki füleimmel, hogy üvölt a szpíker, hogy „Gól, gól, gól, itt az első Fradi gól! Gólszerző 78-as mezben Hódosi Sanka Sándor!

Kérünk segíts továbbra és szervezd meg fent az Üllői129 közösséget, hiszen sajnos már sokan vannak fent, mi pedig itt lent őrizzük emlékedet és sosem feledünk! Hiszem, hogy Te, aki Fradista Jóbként annyi szenvedésen mentél keresztül, most ugyanazt mondhatod, mint a bibliai Jób:

Tudom, hogy Megváltóm él,
s a végső napon felkelek a földről;
és ismét körülvesz a bőröm,
és saját testemben látom meg Istenemet!

Amíg lesz Üllői129, Te mindig itt leszel velünk! Isten Veled Barátom!

Molnár Attila, görögkatolikus pap barátunk és olvasónk holnap 2 órakor szentmisét mutat be Sanka lelki üdvéért, temetése 28-án Sopronban lesz, 1 órakor.