A Világkupa nagojai állomása után kérdezték clubunk sportolóit.
– A nagojai vk-viadal utolsó napján kicsúszott az ezerméteres döntőben – az élről. Van bármiféle rossz érzés önben?
– Nem voltam jó formában Japánban, de az edzéseken nem tudjuk imitálni ezeket az éles helyzeteket, úgyhogy a kicsúszás ellenére is azt mondom, megerősítettük a helyünket a világ élmezőnyében.– Egy pillanatig sem bánkódott az elveszített arany miatt?
– Az ezerméteres döntőt simán meg tudtam volna nyerni, minden úgy történt a fináléban, ahogyan azt előtte lejátszottam fejben. De nem volt könnyű napom, hiszen már eleve fáradtan érkeztem Nagojába – a pekingi vk-viadal nagyon kifacsart, ráadásként Japánban borzalmas volt a jég minősége, alig tudtam korcsolyázni rajta. Amikor vasárnap odaálltam az ezerméteres negyeddöntőben a rajthoz, kinéztem Linára, az edzőnkre, és fújtam egy nagyot: én ezt hogy fogom megcsinálni…? Aztán a célban nyúltam le az izraeli Vladiszlav Bikanovot, aminek persze örültem, utána viszont minden erőmre szükségem volt, hogy a pengémre rátegyem az élvédőt: remegett kezem-lábam, az egész testem. Jött az elődöntő, én meg nyugtattam magam, hogy igenis képes vagyok jól futni még ilyen állapotban is. A legvégén beugrott elém a dél-koreai Pak Dzsang Hjuk, és hirtelenjében nem tudtam eldönteni, szabálytalan volt-e, vagy sem, csak annyit tudtam, ha nincs meg a finálé, nem biztos, hogy felmegyek a B-döntőre… A bírók kizárták a dél-koreait, s a döntőbe jutás ténye akkora energiát adott, hogy éreztem, képes vagyok nyerni. Megtört alattam a jég… A short track ilyen.– A fáradtság volt az oka, hogy a vegyes váltóban egyáltalán nem is szerepelt Nagojában?
– Igen, emiatt nem voltam ott a jégen a többiekkel.– Így viszont kívülről láthatta a bronzérmet szerző csapatot, ezzel együtt láthatta azt is, hol kell javulni.
– A lányoknak kell még többet beletenniük, de menni fog, ráadásul gyűlnek a tapasztalatok is, úgyhogy lesz ez még jobb is. Akárcsak a férfiváltó. Nagyon örülök, hogy mind a három fiatalt kipróbálhattuk. Egyáltalán nem voltak könnyű helyzetben a srácok, hiszen rögtön a mély vízbe dobtuk őket, a tét is nagy volt, de jól megoldották a feladatot, ügyesek, stabilak voltak. Ott is látjuk, hol kell fejlődnünk, hol tudnak támadni minket az ellenfelek.– Mit gondol, lesz csere a csapatban a két európai világkupaversenyre?
– Nem tudom, valamiért úgy érzem, hogy nem, de ezt majd eldöntik az edzők.– A férfiváltó már olimpiai indulónak érezheti magát, s remélhetőleg a három férfi versenyzőnk is megszerzi a három-három kvótát. Már most hátradőlhetünk e tekintetben?
– Én egy másodpercig sem aggódtam, nem éreztem a nyomást sem, mert tudtam, hogy megcsináljuk. Tettük a dolgunkat, és megint bizonyítottuk, hogy ott vagyunk a legjobbak között. De hátra azért ne dőljünk, mert egy kisebb pihenő után még nagyobb fokozatra kell kapcsolnunk. Kőkemény munka vár még ránk az olimpiáig.– Végre láthattuk versenyezni az ellenfeleket is. Mit tapasztalt, milyen formában vannak a vetélytársak?
– Az elmúlt másfél év senkinek sem volt könnyű, mindenkinek megvoltak a maga nehézségei, de úgy látom, elég jól állunk a többiekhez képest. Azt nagyon sajnálom, hogy az ötszázas világcsúcstartóval, a szám olimpiai bajnokával, a kínai Vu Ta-csinggal nem tudtam összemérni a gyorsaságomat, de majd a pekingi olimpián – a döntőben… Az öcsémmel együtt.– Vagyis Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang továbbra is ott van a legjobb öt short trackes között a világon?
– Ez nem kérdés. Mindkettőnknek voltak balszerencsés futamai, de vagyunk már annyira profik, hogy jól kezeljük. Mondom, nem aggódtunk egy percig sem.– Az olimpia azért közeledik…
– Én pedig egyre többet gondolok rá. November közepén Debrecenben jön a következő világkupa-viadal, a hazai pálya és közönség kellően feldob majd minket – a hangulat miatt kifejezetten várom azt a versenyt. De az olimpiát is! Pekingben megnyertem a vk-viadalt ötszázon, a férfiváltó ezüstérmet szerzett, de már akkor is azt mondtam, a következő pekingi versenyünk még sikeresebb lesz. Pekingben megnyertem a vk-viadalt ötszázon, a férfiváltó pedig ezüstérmes lett, de már akkor is azt mondtam, a következő pekingi versenyünk még sikeresebb lesz.
