Pólósaink korábbi kiválósága, Kásás Zoltán a napokban ünnepelte 75. születésnapját, ezen alkalomból beszélgettek vele.

– Hogyan kezdett el vízilabdázni?
– Általános iskolás koromban, ötödikben, egyszer lementünk a Margitszigetre, ahol a Dózsa edzője, Doki bácsi látta, hogy nem tudom átúszni a medencét, ezért mondta, hogy menjek le másnap edzésre. Anyám ettől teljesen kész lett: miért a Dózsa, miért nem a Ferencváros? Úgyhogy végül a Fradihoz indultunk, amelynél Gerendás Gyuri édesapja fogadott bennünket. Négy évig úsztam, de vasárnaponként elkezdtem vízilabdára járni. Egy idő után pedig az úszást abbahagytam és maradt csak a vízilabda. Remek edzőim voltak, serdülő, majd ifjúsági bajnokságokon indultunk, 1964-től kezdve már a felnőttekkel edzettem, pár év múlva pedig már én is kezdőjátékos voltam

– Akkoriban öt olimpiai bajnok szerepelt a Fradi kezdőjében. Hatalmas csapat volt! Milyen érzés volt fiatalon egy ilyen csapatba bekerülni?
– Csodás, nagyon szerencsésnek éreztem magam. Többek közt Ambrus Miklós, Kárpáti György, Felkai László, Gyarmati Dezső, Bodnár András alkotta akkoriban a csapatot. Sokat segítettek nekem, sose szúrtak le, rengeteget lehetett tőlük tanulni. Sok jó játékossal könnyebb az ember dolga. Hamarosan a válogatottba is bekerültem, de rendszeresen csak a mexikói olimpia után kaptam ott lehetőséget.

– Melyik Fradiban elért eredményére a legbüszkébb?
– Komoly bajnokságok voltak akkoriban, ezért az 1968-as aranyat mindenképpen kiemelném, de mondhatnám az 1974-es KEK győzelmet is. Pár év alatt a legfiatalabból a legidősebbé váltam a csapatban, akkoriban inkább a válogatottal értünk el szép sikereket.

Wiesner Tamás

A különféle utazásokon mindig egy szobában laktunk, ezért olyan emlékeket is őrzök róla, amilyeneket mások nem. Egyik éjszaka például arra ébredtem, hogy ül az ágya szélén, és felháborodva azt mondja, jó, akkor én el is mehetek. Persze megkérdeztem, Zoli, hova a francba akarsz menni hajnali kettőkor, erre kicsit megrázta magát, és visszafeküdt. Ekkor jöttem rá, hogy alvajáró. Ennél sokkal általánosabb jellemzője a rendkívüli rendszeretete, még a szennyest is úgy hajtotta össze a bőröndjében, hogy azt ki lehetett volna tenni bármilyen kirakatba. A vízben, játékosként is igazi úriember volt, nem is tudom, kiállították-e valaha. Inkább mindig csitított minket, a lobbanékonyabbakat, hogy ne verekedjünk, ne üssünk vissza. Kiváló pólós és csapattárs volt, nagyrészt miatta jöttem a Fradiba. Ma már nem találkozunk naponta, de látom és tudom, hogy baromi jól néz ki 75 éves korára. Isten éltesse!

– Visszavonulása után számos helyen megfordult edzőként, volt magyar szövetségi kapitány, a Fradi edzője, de dolgozott számos helyen külföldön is. Melyik edzőként elért eredményére a legbüszkébb?
– Ami nagy fegyvertény, az a két Bajnokok Ligája-győzelmem, amit a szerb Óbecsével, illetve a görög Olympiakos gárdájával sikerült elérnem. Sok helyen megfordultam, voltam Horvátországban, Olaszországban, Angliában is edző. Összesen hat olimpián vettem részt különböző szerepkörökben, Kemény Dénes mellett tizenkét évig dolgoztam a válogatottnál, amellyel fantasztikus sikereket értünk el. Az volt a világ legjobb csapata, hatalmas élmény volt velük a munka, és külön öröm, hogy ennek a csapatnak, ahogy mondani szokás, az arany generációnak, tagja volt fiam, Tamás is. Akkoriban mindenki Apunak szólított a keretben.

– A Ferencváros mostani eredményeit mennyire követi figyelemmel?
– Sok ma már a külföldi játékos, a mi időnkben ilyen még nem volt, de tudom, lépést kell tartani a világgal. Ami pedig a lényeg: Varga Zsolt remek munkát végez, igazi topcsapat ma a Fradi!

– Mivel telnek manapság a mindennapjai?
– Hat évig vezettem az edzőképzést, jelenleg a TF-en oktatok vízilabdát. Nemrég a Fradi öregfiúk megfűztek, hogy tartsak nekik heti két edzést, így azt is csinálom, de azt inkább hobbinak fogom fel, hiszen a vízilabda az életem. 2017-ben még játszottam a masters vb-n, a 70 pluszosoknál. Efölött már nincs korosztály, ez a hetven és a halál között. Készültem rá, mégis azt hittem, belepusztulok. Az a baj, hogy a vízilabda edzés nélkül kegyetlen sportág. Rendszeresen járok úszni a Komiba, de amíg Balatonon voltunk, ez kimaradt, így amikor újra lementem, úgy éreztem magam, mint egy balta.

Bővebben: Fradi.hu, NSO