Még soha nem kaptunk ki a berni csapattól, reméljük ez így is marad.
A Young Boyst 1898-ban alapította négy egyetemista, akik a baseli Old Boys híveiként nevezték el a klubot hasonlóképp, a színeket, a sárgát és a feketét is tőlük vették kölcsön. Nem volt azonban pályájuk, ezért elfogadták az FC Bern ajánlatát: megtarthatják nevüket, színeiket és kapnak pályát, öltözőt, ha az akkor nagyobb berni klub második csapataként működnek. Ez az együttműködés azonban nem volt ideális, még 1898 végén megszakadt, az elmúlt bő évszázadban pedig a klubok egymás nagy riválisai lettek.
1900-ban csatlakoztak a svájci labdarúgó szövetséghez, egy évre rá pedig az addigi pályájukat (első kép fent, 1900-ból), melyet rendre elöntött a város folyója, az Aare, lecserélték a várostól havi 257 frankért bérelt Spitellerre (a lenti fotó, 1908-ból).
Az 1902-3-as idényben megnyerték a bajnokság középső csoportját, így bekerültek az országos döntőbe. Itt előbb az FC Zürichet (3-1-re), majd az előzetesen sokkal esélyesebbnek tartott Neuchatelt verték, méghozzá 5-0-ra, így megszerezték első bajnoki címüket. Néhány év szünet után megint a svájci foci csúcsára értek, s ekkor három évig ott is maradtak, 1909 és 1911 közt tripláztak, nem csak a bajnokságban, hanem a kupában is. A csapat arról volt híres, hogy remek erőnléttel rendelkezik és az utolsó negyedórában nyeri a meccseket. Ezt hívták „YB-Viärtustung„-nak, az erről szóló dalt a mai napig éneklik a Young Boys szurkolói.
1908
Ebben az időszakban találkoztak a fradisták először a csapattal, 1909 májusában a Millenárison az FTC-BTC vegyes fogadta a svájciakat, a magyar sportsajtó nem volt elragadtatva a Young Boys-tól: a „svájcziak e két napon mutatott játéka alig üti meg a rosszabb első osztályú, vagy a jobb másodosztályú csapatok nívóját„, a meccs 2-2-vel ért véget, mert a „BTC-FTC kombinált csapatról már nem sok jót mondhatunk. Elbizakodottan, kevés lelkesedéssel dolgoztak, igy tehát, a berni csapatnak sikerült eldöntetlen eredményt kivívnia„.
A következő meccs is egy vegyescsapat ellen volt, 1911-ben. Ekkor az MLSZ-ben nagy belső feszültségek voltak, a magyar foci két részre szakadt, a BTC-MAC „Jogpárt” néven a teljes amatőrizmus híve volt, míg a többi elsőosztályú csapat a Fradival és az MTK-val az élen profizmust szeretett volna, őket Reformpártnak nevezték – a BTC-MAC frakció a vidéki kisklubokkal közösen győzött a közgyűlésen. A Reformpárt vegyes csapata állt ki az itt túrázó svájci bajnok ellen az Üllői úton és simán, 5-1-re nyert, a csatársor két fradista tagja, Schlosser és Koródy négy gólt vállalt.
Másnap jött el az első igazi Fradi – Young Boys, szintén az Üllői úton fogadtuk őket, a 12.000 néző által generált jegybevételt a klub a közoktatási minisztériumon keresztül a Gyermekszanatóriumnak ajánlotta fel. Sokáig 0-0 volt az állás a rendkívül durvának mondott vendégek ellen, majd az utolsó húsz percben három gólt vágtunk (közte egy tizenegyest is), így a két csapat első találkozója 3-0-lal ért véget.
A világháború kitörése komoly problémát okozott a Young Boysnak: az élelmiszerhiány miatt a Spitellert krumplival vetették be. Előbb a korábbi Aare-parti pályájukat, a Kirchenfeldet bérelték vissza az FC Berntől, majd a katonaság engedélyezte, hogy a laktanyában készüljenek. A háború után az ötödik bajnoki címüket is behúzták, az 1919-20-as szezonban. Ekkor kapták vissza krumpli palántáktól megszabadított pályájukat.
1925-ben avatták fel új pályájukat a szerencsétlen nevű és a magyar focinak balszerencsét hozó Wankdorfot. Az ekkor 22.000 főt befogadni képes stadion modernnek számított, 1200 fedett ülőhellyel is rendelkezett. A csapat egyre népszerűbb lett, így annak ellenére, hogy a következő 30 évben csak egyszer, az 1928-29-es évben lettek bajnokok, folyamatosan bővíteni kellett az arénát, amely az 1930-as évek második felére már 42.000-es volt. A világválság és az érkező világháború azonban csaknem a stadion eladására kényszerítette a klubot, de a városi önkormányzat kisegítette őket.
Az 1954-es svájci világbajnokság döntőjének is otthont adó stadiont 64.000 fősre bővítették, ebben az időszakban pedig beköszöntött a klub második aranykora. Ennek fő letéteményese a Young Boyshoz 34 évesen, 1951-ben játékosedzőnek érkező Sepp Herberger tanítvány, Albert Sing volt. Az irányításával a klub 1957 és 1961 közt négy bajnoki címet nyert sorozatban, kétszer pedig a svájci kupát is elhódították. A legnagyobb nemzetközi eredményüket is ő érte el a BEK-ben, 1958-59-ben.
Miután az 1957-58-as idényben a Vasas 3-2-es összesítéssel kiverte a Young Boyst a BEK első körében, 1958 nyarán a BEK selejtezőjében a – néhány hónappal azelőtt repülőszerencsétlenséget szenvedett és a sorozatba meghívott – Manchester Uniteddel kellett volna megmérkőznie a svájciaknak, ám a Busby-csapat visszalépett. Így játék nélkül kerültek az első körbe, ahol ismét egy magyar csapattal, az MTK-val találták magukat szembe, Sándor Csikarék nem jelentettek komoly akadályt, a Népstadionban 2-1-re, Bernben 4-1-re nyertek a svájciak. A negyeddöntőben a kelet-német Chemnitz (akkori nevén Karl-Marx-Stadt) volt az ellenfél, az oda és visszavágó is döntetlent hozott, a harmadik találkozón, melyet Amszterdamban rendeztek, 2-1-re nyertek Singék. Az elődöntőben a francia Stade Reims-szel találkoztak, az első találkozót a Wankdorfban rendezték, a beszámolók szerint a 64.000-es stadionba 70.000 berni préselődött. Geni Meier 13. percbéli találatával nyertek is a hazaiak. A visszavágót Párizsban, a Parc des Princes-ben játszották, Fontaine-k simán, 3-0-ra nyertek. Ez a BEK-elődöntő máig a klub legnagyobb sikere.
A következő két próbálkozásuk a BEK-ben már nem volt ilyen sikeres, előbb a Frankfurt (2-5), majd a Hamburg (3-8) állította meg a bernieket. Albert Sing 1964-ben távozott, a klub pedig jó ideig nem tudott meghatározó tényező lenni a svájci futballban, a következő 20 évben egy kupagyőzelemig és két másik kupadöntőig jutottak. Ekkor, 1966-ban játszottuk második és egyben eddigi utolsó találkozónkat ellenük, ezúttal a Wankdorfban. A barátságos meccsen 9.500 néző előtt Rákosi, Albert és Fenyvesi góljaival 3-2-re győztünk. Ez szerdán is megfelelne.
Amikor a nemzetközi porondra kijutottak, az első párharcot mindig elbukták a következő 20 évben, a BL-elődöntőt követően 1987-ig kellett arra várniuk, hogy a második körbe jussanak egy nemzetközi kupában. Ezt már a lengyel edző, Aleksander Mandziera irányításával érték el, aki 1984-ben érkezett a klubhoz. Bár az első szezonjában csak kilencedik lett, második próbálkozásra, 26 év után ismét bajnoki címet szerzett vele a Young Boys. A BEK-ben nem volt szerencséjük, a Real Madridot kapták, s bár hazai pályán 1-0-ra győztek, a visszavágón 5-0-ra nyert a spanyol sztárklub.
A következő évben a kupát sikerült megnyerniük, a Servette ellen 4-2-re, így elindulhattak a KEK-ben. Az első körben a Dunaszerdahely volt az ellenfél. Szerdahelyen 2-1-re a magyar csapat nyert, míg a visszavágót 3-1-re behúzták a svájciak. A második körben a kupadöntősként induló holland kiscsapat, az ADO Den Haag volt az ellenfél, amelyet ha nehezen is, idegenben szerzett góllal, de kiütöttek (1-2, 1-0). A nyolcaddöntőben a Den Haagot tavasszal megverő, KEK-címvédő Ajax volt az ellenfél, az amszterdamiak két 1-0-ás találkozóval jutottak túl a Young Boyson. Az évezred végéig még egyszer indulhattak nemzetközi kupában, az első körben a Celtic állta útjukat 1993-ban az UEFA Kupában.
A csapat egyre gyengébb és gyengébb lett, 1997-ben ki is estek, a klub pedig csődközeli helyzetbe került, 1999-ben egy befektetőcég vett át 1.7 millió franknyi hitelt, a csapat pedig közel került ahhoz, hogy a harmadosztályba zuhanjon. Közben a Wankdorf egyre inkább alkalmatlanná vált arra, hogy ott meccseket rendezzenek. Az év végén egy új céget alapított a klub, azóta ez üzemelteti a csapatot.
2000-ben fel is jutottak, a szezon végén pedig búcsút intettek az eredeti Wankdorfnak, amelyet le kellett bontani. A következő négy ére átköltöztek a város egy másik stadionjában, a Neufeldbe, míg megépült az új, modern Stade de Suisse / Wankdorf. 2002-ben a legendás svájci támadót, Stéphane Chapuisatot is sikerült megszerezniük a Grasshopperstől. Gólkirály lett és habár csak három évig játszott a klubban, 33 éves korától, a klub történetének legjobb játékosának választották. 2003-4-ben a második helyen végeztek, így elindulhattak a BL-selejtezőkben, de a Crvena Zvezda az útjukat állta az első selejtezőkörben (2-5).
2005-ben beköltözhettek az új otthonukba, a bajnokságban dobogó környékén végeztek rendre, így többször is elindulhattak az UEFA Kupában, de a selejtezőkben sorra elbuktak, egy kivételtől eltekintve: a DVSC-t 2008 nyarán 7-3-as összesítéssel búcsúztatták. Az utolsó UEFA Kupa szezon első körében aztán a Bruges túl nagy falatt volt (2-4).
A VB-döntő eredményjelzője a mai napig ott áll a stadion mellett
A 2009-10-es szezonban ismét a második helyen végeztek, így elindulhattak a BL-ben, s némi meglepetésre az első párharcukban kiverték a Fenerbahcét. A playoffban a Tottenham Hotspurs következett, ők túl nagy falatnak bizonyultak. A csapat azonban ezzel bent volt az EL-csoportkörben, ott 9 ponttal, az első Stuttgart mögött, de a Getafét és az Odensét megelőzve a második helyen végeztek, így megélték az európai kupatavaszt, történetük során harmadszor. A 16-ba jutásért aztán nem sikerült a bravúr, a szentpétervári Zeniten már nem jutottak túl (3-4). 2014-ben megint a DVSC-t kapták, ekkor 3-1-gyel mentek tovább az EL-playoffban. A csoportkörben ezúttal is másodikok lettek, a Nápoly mögött, a Sparta Prágát és a Slovant megelőzve. A 32 közt ezúttal is vége volt a szereplésnek, az Everton 7-2-vel simán ment tovább. 2016-ban fontos változás történt a klub vezetésében. Az új vezérigazgató, Wanja Greuel kinevezte sportigazgatónak a korábbi válogatott Christoph Sprychert. Az ő és az egy évvel korábban érkezett korábbi Salzburg-edző Adi Hütter vezetésével erős csapat épült, amely 2017-18-ban ismét bajnok lett.
Hüttert elcsábította a Frankfurt, a helyére érkező Gerardo Seoane irányításával sem adta fel vezető helyét a csapat, az azóta lejátszott mindhárom szezonban kényelmesen lettek bajnokok. Ez azért is nagy eredmény, mert Sprycher ezt nem költekezve érte el. 2016 nyara óta a Young Boys évente átlagosan 4.2 millió euróért igazol, azonban 12.4-ért ad el futballistákat. Elsősorban fiatalokat szerződtetnek, átigazolási díjat két 23 évnél idősebb labdarúgóért fizettek az elmúlt években, a tavaly nyáron 1 millió euróért a francia másodosztályból igazolt balbekk, Jordan Lefort 27 éves volt, míg az idén nyáron a Rennaistől szerződtetett, bombaformában lévő csatár (2.5 millió euró) 25 esztendős, őt egy év kölcsön után szerezték meg.
A Bajnokok Ligájában egyszer, 2018-ban szerepeltek, a Dinamo Zágrábot verték ki, majd a Juventust, a Manchester Unitedet és a Valenciát kapták csoportellenfélnek, végül 4 ponttal a negyedik helyen végeztek. A 2019-20-as szezonban az EL-csoportkörben vettek részt, miután a Crvena Zvezda két szoros meccsen, idegenben lőtt góllal föléjük kerekedett (3-3). Ott a Porto és a Rangers mögött éppen lemaradtak a továbbjutásról, de a Feyenoordot így is megelőzték.
A tavalyi évben már a BL-selejtezők harmadik körében elbuktak, a Midtjylland ellen (0-3), az EL-playoffban a KF Tirana nem jelentett akadályt (3-0). Az Európa Liga csoportkörük sokkal kedvezőbb lett ebben a szezonban, a Roma mellett a Kolozsvár és a CSZKA Szófia lett a két másik ellenfél. A Romától két szoros meccsen kikaptak, a bolgárokat simán verték kétszer, míg a Kolozsvár ellen szoros csatákban négy pontot szereztek. Ezzel csoportmásodikként továbbjutottak és meglepetésre a Bayer Leverkusen ellen két győzelemmel, 6-3-as gólkülönbséggel mentek tovább. Seoane mester munkája a gyógyszergyáriakat olyannyira meggyőzte, hogy el is csábították, idén nyártól már a Leverkusen csapatát edzi.
A helyére a német – amerikai David Wagner ült le, aki a Dortmund második csapatától 2015-ben az angol másodosztályú Huddersfieldhez került, velük 2017-ben feljutott az élvonalban, miután 4-3-ra legyőzték a Readinget. A 2017-18-as szezonban jól kezdtek a Premier Leagueben, Wagnert a hónap edzőjének választották augusztusban és sikerült is a bennmaradás. A következő szezont azonban rosszul kezdték: 22 forduló után 11 ponttal álltak, nem csoda, hogy felmondtak a trénernek. 2019-ben a Schalkéhez került, ahol jól is kezdett a csapattal játékosként UEFA Kupát is nyert edző. A 18. forduló után még az ötödik helyen álltak, 33 ponttal. Az ezt követő 16 meccsen azonban mindössze hat döntetlent sikerült begyűjteni. A következő szezon, ha lehet, még rosszabbul kezdődött, 8-0-ra kaptak ki az idénynyitón a Bayerntől, majd miután a következő körben a Werdertől is kikaptak 3-1-re, a Schalke elbúcsúzott Wagnertől.
A csapat a még július 24-én induló bajnokságot nem kezdte jól, egy győzelmet és egy döntetlent értek el az első három bajnokijukon, a Siontól bő egy hete, hetedikén kaptak ki. A BL-selejtezők második körében kezdték meg a nemzetközi szereplést, a Slovan ellen. Az első meccs Pozsonyban 0-0-t értek el (xG 0.35 – 0.97 a Slovannak), a visszavágón a szünetben 3-0-ra vezettek, a második félidőben az ex-MOL-os Ezekiel Henty két találatával szoros lett a meccs. A harmadik körben a Kolozsvár ellen folytatták, idegenben, bár nagy fölényben voltak a svájciak (73%-os labdabirtoklás, 1.68 – 0.55 xG), sokáig a hazaiak vezettek, a Young Boys egy 93. perces góllal egyenlített. A visszavágó sokkal simább volt, annak ellenére, hogy Omrani révén az erdélyi csapat már a 4. percben vezetett. A hazaiak a 23. és 25. percben szerzett két találattal fordítottak, majd Siebatcheu a 42. percben be is állította a 3-1-es végeredményt.
A Young Boys legtöbbször 4-4-2-es felállásban játszik. A Slaviához hasonlóan ők is intenzíven támadnak le (PPDA a négy BL-selejtezőn 4.54, 5.8, 4.65 és 5.3). A letámadásaik és a labdaszerzések egyik kulcsembere az a luxemburgi válogatott Christopher Martins-Pereira, akit két éve 2 millió euróért a Lyontól szereztek meg, Kolozsváron például 25 labdát szerzett. Ahogy ő is, a mellette rendszerint játszó Michel Aebischer is csak 24 esztendős, ő a támadójáték kulcsembere, a támadások sokszor tőle indulnak, sok lövést készít elő. Jó hír, hogy ő az első meccsen eltiltását tölti majd. A helyén Vincent Sierro vagy a 19 éves Fabian Rieder kap majd valószínűleg szerepet.
A két elsőszámú szélsőjük közül az egyik megjárta a svájci válogatottal az EB-t, a franciák és a spanyolok ellen is becserélt Christian Fassnacht a tavalyi szezonban 15 gólig és 8 asszisztig jutott. A bal oldalon általában a kameruni Nicolas Ngamaleu játszik, ő inkább az előkészítésekben jeleskedik (4 gól, 8 assziszt). A legjobb csatáruk, Jean-Pierre Nsame (a négyszeres svájci gólkirály tavaly 26 gólig és 11 asszisztig jutott) sérült, de a már említett amerikai Jordan Seibatcheu-t „sem kell félteni”. Mióta Bernbe érkezett, 2256 játékperc alatt 20 gólig és gólpasszig jutott, ebben a szezonban eddig 7 meccsen 5 találatot szerzett. Melette vagy a kongói Meschack Elia (ő idén 2 gólnál jár), vagy a Kayserisportól ingyen megszerzett francia Wilfried Kanga lesz a másik ék.
Komoly hiányzó lehet a kapus, a combhajlító-sérülés miatt a Kolozsvár elleni visszavágót már kihagyó David von Ballmoos, amellett, hogy évek óta a csapat alapembere, ő a csapatkapitány is. Fontos hiányzó a védelemből még a veterán, 33 éves centerhalf, Fabian Lusterberger. Hiányukban a Kolozsvár elleni visszavágón a Faivre – Hefti, Camara, Zesiger, Garcia védelem játszott, ők a 34 éves cserekapuson kívül, ahogy az egész csapat, meglehetősen fiatalok.
A klub tulajdonosa jelenleg a Rihs-család. A csapat meccseire sok néző jár ki, az utolsó COVID-mentes szezonban 26.000 volt az átlagnézőszámuk.
