Az MTK visszavonuló játékosa elmondta, imádta, amikor szidta a Fradi-tábor.

Az utolsó NB I-es meccse után, gyanítom, rengeteg üzenetet kapott. Melyik volt ezek közül a legmeglepőbb, ami olyan helyről jött, amire nem számított?
A legmeglepőbb egy levél volt, amelyet a Ferencvárostól kaptam. Először nem is tudtam hova tenni a dolgot. A levélben az állt, hogy így fejezik ki az irántam érzett tiszteletüket, és megemlítették azt is benne, hányszor léptem pályára a Fradi ellen, és hány gólt szereztem az egymás elleni meccseken. Ezúton is nagyon köszönöm nekik, igazán jólesett. Le is fotóztam, elküldtem a családomnak, mindenki el volt ájulva, hogy ilyen is van a mai labdarúgásban.

MTK-játékosként a Fradi elleni találkozó számított az év meccsének?
Igen, talán ki lehet jelenteni, hogy a legtöbb csapatnak itthon a Fradi a legnagyobb ellenfél, a legnagyobb kihívás. Anélkül, hogy bárkit is megbántanék vagy degradálnék: más készülni a Fradi, és más a Kisvárda ellen. Nem véletlenül ragadt rá az örökrangadó jelző a Fradi-MTK párharcra, jó kis derbiket játszottunk ellenük, az biztos!

(…)

És az itthoni riválisok? Mindenki elfogadta, hogy végtelenül hűséges az MTK-hoz, és egy klub sem próbálta megkísérteni egy ütősebb ajánlattal?
Nem nagyon voltak ilyenek. Pletykákat hallottam persze, egy időben az volt a sláger, hogy a Fradi nagyon akar, de ebből semmit nem tapasztaltam. Az Újpestet is emlegették, de onnan sem hívtak fel, úgyhogy sok realitása nem lehetett.

Egy szürke kisegeret nem fognak bántani a szurkolók, azt veszik a szájukra, akitől félnek, hangzik Torghelle Sándor megállapítása. Ön nem volt soha olyan megosztó, mint Torghelle, de azért kijutott önnek is az ellenfél drukkereinek fröcsögéséből?
Ó, persze. Olyan nem volt, hogy kórusban szidtak név szerint, de azért Újpesten vagy a Fradinál nem volt egyszerű kimenni szögletet rúgni, repült ott minden. Furán hangzik, de imádtam, amikor a Fradi- vagy az Újpest-tábor hangosan és folyamatosan szidott minket, mert az azt jelentette, hogy valamit jól csinálunk a pályán, ők meg érzik, hogy gáz van.

(…)

Jó dolog, hogy ennyi pénz van a magyar fociban? Nem kontraproduktív, hogy egy fiatal magyar focista vígan elfutkározik itthon, tízszer annyit keres, mint a szülei, és eszébe nem jut, hogy kimenjen külföldre, mert még a végén megégetné magát, és jöhetne vissza egy kudarcélménnyel?
Nem mindenhol van ám olyan fizetés, amiket az újságban olvasni lehet. Abszolút valótlant állítanak, amikor azt írják, hogy mindenki több milliót keres, a magyar klubok többségénél nincsenek irreálisan magas fizetések. Fel kell tenni a kérdést, hogy mit akarunk a futballtól? Ha sikereket akarunk, ahhoz pénz kell. Most egy ideje áramlik a pénz itthon a labdarúgásba, stadionok épültek, és jöttek a sikerek is: a Fradi szerepelt az EL- és a BL-csoportkörben is, a válogatott pedig 2016 után újra kijutott az Eb-re. Van összefüggés? Hogyne lenne. És nem azért, mert a játékosok több pénzt keresnek, hanem mert invesztáltak a labdarúgásba, és a jobb körülmények miatt jobb focisták tűnhetnek fel a csapatoknál.

A teljes interjú: 24.hu