Myrto elmondta, hogy ilyen jó formában még nem volt, mint most a Fradiban.

– Rendhagyó napja lesz a szerdai, hiszen Magyarországra érkezése óta a Magyar Kupában még nem lépett pályára. Várja a bemutatkozást?
– Valóban, az eddigi kupameccseinket kihagytam, rendre a televízióban néztem őket. Meglátjuk, szerdán lehetőséghez jutok-e. Mindenesetre úgy készülök, hogy igen, ez a kupamérkőzés mégis csak más lesz, mint az eddigiek: rangadó következik! A Fehérvár ellen lépünk pályára, fontos mérkőzés vár ránk.

– Mit szólt a rivális botladozásához?
– Nem rám tartozik. Természetesen figyelemmel követtem az eredményeiket, magam is úgy számoltam, hogy a Fehérvár lehet a legfőbb riválisunk a bajnokságban, de másként alakult… A Ferencváros ellen mindenki dupla motivációval lép pályára, mindenki szeretné megmutatni, jobb, mint mi vagyunk.

– A jelek szerint nem különösebben zavarja ez fradistákat…
– A Fradinál nem létezik más, csak a győzelem. Persze lehetnek rossz napok, előfordul, hogy kikapunk, döntetlent játszunk, de a mentalitásunk akkor is ugyanolyan: győzni mindenáron! A bajnokságban sem szabad lazítanunk, ne feledjük, még nem nyertünk semmit. Egyelőre ott tartunk, hogy a vártnál jobb helyzetből várhatjuk a hajrát.

– Legutóbb győztes gólt szerzett, ezúttal a Honvéd kapuját vette be. Motiváltnak tűnik.
– A gól örömét sohasem lehet megszokni. Nemcsak duma, tényleg minden mérkőzésen gólt szeretnék szerezni. Nehéz gyerekkorom volt, soha semmi nem hullott csak úgy az ölembe, megtanultam, mindenért küzdeni, harcolni kell, én nem dőlhetek hátra.

– A gólja előtt éppen reklamált, amikor a labda ön elé pattant, és bumm!
– Úgy éreztem, a labda az ellenfél védőjének kezére pattant, egyértelmű volt, hogy tizenegyes járt volna. Láttam, a játékvezető engedte, hogy menjen tovább a játék, és amikor a szélen Eldar Civic elé került a labda, már arra arra koncentráltam, hogy a lehető legjobb helyre mozduljak be. Figyeltem a labdát, és amikor jött, lőttem is. Nem volt könnyű szituáció, hiszen csak annyit láttam, hogy üres a kapu bal oldala. Szerencsére nem tévedtem. Edzéseken sokat gyakoroljuk ezeket a helyzeteket, az, hogy ilyen jól eltaláltam, az automatizmussá váló mozdulatnak is köszönhető.

– Azóta, amióta Magyarországon légióskodik, most van a legjobb formában?
– Sőt, talán egész pályafutásom során most vagyok a topon, beleértve a korábbi horvátországi időszakomat is. Az elmúlt hónapokban egyre jobb formába lendültem, a Bajnokok Ligája-mérkőzések is nagy lökést adtak, az albán válogatottban is gólt lőttem, ezek mind-mind jót tettek az önbecsülésemnek.

– Utóbbi hét mérkőzésén hat gólt szerzett. Nem bánja, hogy Mezőkövesden gól nélkül maradt, hiszen akkor nem mindennapi sorozatot tudhatna magáénak.
– De, kicsit bánt, kár lenne tagadni. Nagyon jó lett volna Mezőkövesden is a kapuba találni, már csak azért is, mert akkor talán nyerünk.

– Figyelte a klubrekordot?
– Eleinte nem. Nekem a csapat az első, az egyéni célok csak azt követően jöhetnek. Támadó vagyok, minden mérkőzésen szeretnék gólt szerezni, képtelen vagyok leállni, nem ezzel a céllal pályára lépni.

– Azzal, hogy ötször egymás után eredményes volt, beérte Nyilasi Tibort, Albert Flóriántól pedig mindössze egy találattal maradt le. Tudja egyáltalán, hogy kik ők?
– Őszinte srác vagyok, el kell ismernem, amikor Magyarországra kerültem, nem tudtam… Aztán amikor egyre jobban éreztem magam a Ferencvárosnál, többet és többet olvastam a klub történelméről. Az utóbbi időben az öltözőben is téma volt a rekordom, így Nyilasi Tibor és Albert Flórián legendás pályafutásának külön is utánaolvastam. Pontosan tisztában vagyok vele, milyen nagyszerű játékosok voltak. Nekem már az is megtiszteltetés, hogy a nevem velük egy lapra került fel. Legendák voltak, én pedig büszke a teljesítményemre.

– Megszülethet az első kupagól is?
– Nagyon jó lenne. Napról napra jobb szeretnék lenni, úgy kelek ki az ágyból, hogy aznap én döntsem el a találkozót. Otthon sok mérkőzést követek, nekem az az igazi kikapcsolódás, ha meccseket nézek a televízióban. Jó lenne a szerdai mérkőzésen is maradandót alkotni.

NSO