Dénessel beszélgettek az előttünk álló feladatról.

Tizenhárom pont az előnyük a fehérváriakkal szemben: mit gondol, vasárnap estére lesz belőle tizenhat?
A magunk részéről úgy készülünk, hogy igen. Különösen fontos kilencven perc következik, nyugodtan mondhatjuk, hatpontos találkozó, hiszen közvetlen riválisunkkal szemben tudnánk növelni az előnyünket.

Ha győznek és tizenhat pontra hízik a két együttes közötti különbség, eldőlt a bajnokság?
Inkább fogalmazzunk úgy, nagy lépést tennénk efelé. Azt még véletlenül sem lehetne kijelenteni, hogy eldőlt a bajnokság, hiszen tizenhárom mérkőzés lesz még utána, ezeken harminckilenc pontot lehet szerezni, ami jóval több mint tizenhat pont. Még véletlenül sem szabad hátradőlni, mi ezért aztán nem is számolgatunk.

Az Újpest négy nullás kiütése jót tett az öltözői hangulatnak?
Győztes derbi másnapján mindig jó érzés felébredni. A szerda esti győzelem önbizalmat adott, olyan eredményt értünk el, ami az utóbbi évek derbijeinek gólkülönbségét illetően kiugró eredmény. Ettől függetlenül éreztük, hogy játékban lehet még előrelépni, különösen az első félidő hagyott kívánnivalót maga után. Pénteken a Népligetben alaposan elemeztük a Megyeri úti összecsapást, láttuk, miben kell javulnunk.

Miben?
A tavaszi találkozókon eddig a legnagyobb probléma az volt, hogy nem tudtunk gólokat szerezni. Hiába voltak meg a lehetőségeink, a gól nem mindig jött össze, emiatt akadozott a gépezet.

Egymást követik a mérkőzések, három nap pihenő után vasárnap itt az újabb feladat. Bírják a tempót?
Tudtuk, hogy sűrű lesz a program, erre készültünk, így ez nem okozhat problémát. Abban a két hétben, amit a téli felkészülés alatt Spanyolországban töltöttünk, mentálisan és fizikailag is erre hangolódtunk. Tisztában voltunk vele, a március végi válogatott szünetig hány találkozót kell lejátszanunk, sűrű a tavasz, de nekünk az ősz még inkább az volt. Bő a keretünk, ha Szerhij Rebrov úgy látja, valamelyik poszton rotálni kell, valakire ráfér a pihenés, minden hezitálás nélkül megteszi.

A fehérvári támadókat nem kell önnek külön bemutatni, Budu Zivzivadze, Nikolics Nemanja, Funso Bamgboye vagy éppen Iván Petrjak egytől egyig gólérzékeny futballisták. Kapusként lehet rájuk külön készülni?
Lehet, de nem könnyű… Az említettek mind remek labdarúgók, egyetlen pillanatra sem szabad őket egyedül hagyni. Az elmúlt mérkőzések megmutatták, két arcuk van: hol gólerősen futballoznak, hol kisebb hullámvölgybe kerülnek, és ahogy a tavaszi első néhány mérkőzésen nekünk sem jöttek a gólok, úgy ők sem találnak a kapuba.

A kapu előtti hatékonyság dönthet ezúttal?
Talán igen. Mindkét csapatban vannak olyan minőségi játékosok, akik egy-egy megmozdulással eldönthetik az ilyen találkozókat. A kérdés az, ezúttal melyik oldalon lesz több belőle. Na és nagy szerepe lesz a szögleteknek és szabadrúgásoknak is. Igaz, ez a mai labdarúgásban már alap, de az elmúlt néhány hét megmutatta, mindkét csapat tudja a szebb és csúnyább arcát is mutatni.

Nevezhetjük csúcsrangadónak a vasárnapit?
Igen, hiszen ez a párosítás évek óta kiemelkedik a többi közül a két legnagyobb költségvetésű, legértékesebb játékoskeretű klub találkozik, s a bajnoki címért szállnak harcba.

A Ferencvárosnak a döntetlen is elfogadható eredmény lehet?
Mi nem gondolunk a döntetlenre. Biztos vagyok benne, a fehérváriak is úgy készülnek, hogy mindenképpen nyernek a Groupama Arénában, hiszen így életben tarthatnák a bajnoki címről szőtt álmaikat. Mi viszont szeretnénk szertefoszlatni! Mind a két csapat győzelemre játszik, nem hinném, hogy unalomba fullad a találkozó. Ne feledjük, idén még nem nyertünk idehaza, így az első hazai győzelmünkre is hajtunk.

NS