Hátvédünk első gyermeke a napokban “érkezik” – erről és az edzőtáborról is kérdezték Lasát.

Hogy érzi magát?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy friss és üde vagyok. Az elmúlt napokban kemény munkát végeztünk, az más kérdés, hogy amint közeledünk a szerdai, első mérkőzésünkhöz, úgy került egyre inkább előtérbe a taktika, mert már a részletek is nagyon fontosak.

Csapattársai közül többen is jártak már a marbellai edzőtáborban: önnek új volt a helyszín?
Két éve itt nyaraltam a feleségemmel és a barátaimmal, ám edzőtáborozni először vagyok Marbellában. A családi vakáció alkalmával nagyon jól éreztük magunkat, a város szuper és a tengerpart is szép. Sokat hallottam arról, hogy szeretnek ide járni a csapatok, most saját bőrömön tapasztalom, miért… A pályák talaja tökéletes, a fű olyan zöld, hogy először el sem akartam hinni.

A két belsővédő-pozícióért többen is harcolnak a csapatba kerülésért, Miha Blazic, Abraham Frimpong, Adnan Kovacevic, a fiatal Csontos Dominik mellett ön is ott szeretne lenni a kezdőben. Néhány nap múlva rajtol a bajnokság, mit gondol, ott lesz a csapatban?
A Budafok elleni legutóbbi bajnoki mérkőzésünkön ott voltam, de azt most nem tudnám megmondani, hogy jövő héten a Diósgyőr ellen ott leszek-e. A felkészülés alatt mindent megtettem, hogy a lehető legjobb állapotban legyek, de szikrázó harc megy a csapatba kerülésért. Játszani szeretnék, az nem is kérdés, de ezzel aligha vagyok egyedül a keretben.

Ez a harc nem bizonytalanítja el a futballistákat? Elég egy hiba, és a kispadra kerülhet.
Épp ellenkezőleg! Nemcsak az én pozíciómban, minden poszton nagy a konkurenciaharc, és ez így van jól. Csak így lehet fejlődni, előrelépni! Ha biztos helyem lenne a kezdőcsapatban, könnyen elkényelmesedhetnék, három-négy mérkőzés után kihagyna a figyelem, és ezt nem engedhetjük meg magunknak. Bármelyik társamat kérdezné, ugyanezt mondaná. Ez a harc mindenkit élessé tesz.

Az edzőtáborozás során három edzőmérkőzést játszottak, és mindhármat megnyerték. Nőtt az önbizalmuk?
Messzemenő következtetéseket nem szabad ezekből levonni, de aligha gond, hogy eddig csak nyertünk. Még akkor is fontos ez, ha felkészülési mérkőzésekről volt szó… Ezek a kilencven percek tökéletesek arra, hogy a téli szünet után visszarázódjunk, újra elkapjuk a fonalat. Intenzív mérkőzéseket játszottunk, mindenki kiadott magából mindent. Három-négy tétmérkőzés is kell ahhoz, mire újra csúcsformába kerülhetünk, de felkészülten várjuk a szerdai bajnokit. Fizikailag jó állapotban vagyunk, fontos, hogy a szezon elején ismét magabiztosan futballozzunk és jó rajtot vegyünk. Veszélyes csapat egyébként a Diósgyőr, bár az ősszel idegenben nyertünk ellenük, egyáltalán nem volt könnyű mérkőzés. Hozzáteszem, a bajnokságban egyetlen meccsünk sem volt az, ellenünk mintha mindenki kettőzött erővel küzdene. Mi vagyunk a bajnokok, mindenki bennünket szeretne legyőzni. A szerdai rajton koncentrálnunk kell, nem szabad, hogy kihagyjon a figyelem, akkor nem lehet gond.

A múlt évet sérüléssel kezdte, majd a grúz válogatott tagjaként is remek évet produkált, hiszen kis híján kijutottak az Európa-bajnokságra.
Februárban oldalszalag-sérülést szenvedtem, amit meg kellett műteni. Eleinte úgy volt, hogy a rehabilitáció két-három hónapot vehet igénybe, ám amikor elkezdtem az edzéseket és felkészülési mérkőzéseken is pályára léptem, ismét megsérültem. Kis híján fél évem ráment arra a térdsérülésre… Sosem éreztem még ilyen pocsékul magamat. Rengeteg mérkőzést ki kellett hagynom, pokoli időszak volt az. Amikor végre visszatérhettem a csapatba, majd’ szétvetett a bizonyítási vágy, annyira éhes voltam a sikerre, mint talán még sosem. Előtte is tudtam, mennyire fontos az egészség, most még inkább megtanultam. A válogatott pedig… Közeljártunk a csodához, de el kell ismerni, Észak-Macedónia megérdemelten jutott ki az Eb-re. Csalódásként éltük meg, hogy karnyújtásnyira voltunk az álmunktól, mégsem sikerült beteljesíteni. Na de nincs minden veszve, így is “aranygenerációként” emlegetik mostanság a miénket Grúziában, biztos vagyok benne, a közeljövőben szerzünk még meglepetést.

Miközben Spanyolországban edzőtáborozik, felesége Budapesten várja az első babájukat. Mit gondol, megvárják a szüléssel?
Nagyon remélem, hogy igen! Bármelyik pillanatban megindulhat a szülés, akkor sem lennék elkenődve, ha kapnám a telefonhívást, hogy rendben lezajlott, s mindenki egészséges. Az igazi mégiscsak az lenne, ha már én is otthon lehetnék Budapesten. Vasárnap indulunk haza a csapattal, remélem, megvár a baba!

NS