Holnap már a „pandával” is utazhatsz a derbire – a korábbi zöld helyett szürke állomás fogad majd. Csóka Attila Róbert építész utóbbit nagyon sajnálja.
Népliget
A déli megállókat olyan építészek kapták meg, akik korábban a 4-es metrón dolgoztak. A munkát összefogó generáltervező a Paragram Stúdió (a Palatium Projekt M4 Kft. utóda) volt, három állomást (Népliget, Ecseri út és Határ út) a londoni székhelyű Bright Field Studios tervezett (Antal Máté, Tóth Zoltán és Hajnal Soma), a Pöttyös utcait pedig Brückner Dóra. A 4-es metró többek közt azért is lett annyira színvonalas, mert egy-egy tervező csak kevés állomáson dolgozott, ezért nagyon alaposan átgondolt, elmélyült alkotások születtek. Ugyanez történt itt is.
A tervezés kiindulópontját kezdetektől a Ferencvárosi Torna Club stadionja és a sas szobor megfogalmazása jelentette. Az aluljáró markáns zöld színű felületeihez, a peron burkolatain a Stadion és a szobor szín- és formavilágát alakították belsőépítészeti elemmé. A fémes megjelenésű struktúrát követték, hiszen alapvetően a Ferencvárosi Torna Club sportpályáján is a szürke árnyalatok dominálnak, a falburkolat geometrikus kialakítása pedig a madárszárnyak szerkezetét mintázza. Az állomás belső térkialakítása szimbólumokkal kíván a Ferencvárosi Torna Club megjelenésére reflektálni.
Az építészek a déli szakasz állomásainál elvetették a lehetőséget, hogy csupán anyagában felfrissítve megőrizzék a 70-es évek világát. Ennek ellenére az eredeti tervezői szemléletmódban láttak továbbörökítésre érdemes értékeket, az új dizájn a korábbihoz hasonlóan tudatosan kevés eszközt alkalmaz, széles ecsetvonásokkal dolgozik. A Népliget új képét az adottságként megtartott, jó minőségű vörös kőpadló-burkolat határozza meg. Emiatt nem zöld lett az állomás oldalfalainak burkolata, ahogy eredetileg volt, mert a zöld-piros színösszeállítás mind közül talán a legzavaróbb, legzajosabb (ez a régi fotón jól érzékelhető). Mivel az utasok egy része sok időt tölt el nap mint nap a metróra várva ebben a térben, a dizájn pszichológiai hatása lényeges szempont: nem lehet tolakodó és nyomasztó, de az se jó, ha teljesen érdektelen.
Az állomás jellegét ezért nem a szín adja meg, hanem a forma: az egyedileg tervezett, porszórt acéllemezekből álló, erősen megmozgatott kazettás burkolat, amely mindössze kétféle elemből áll, de sokféleképpen variálódik, ezért nagyon részletgazdag, plasztikus, közben mégis statikus hatású, a teret nem szétfeszítő eszköz. Az állomásokon sehol nincs közvetlen utalás a felszín meghatározó épületeire, például a Groupama Arénára, de ez a nyugodt tagoltság atmoszférájában hasonlóan hat az emberre, mint egy park, mondjuk akár a Népliget látványa, anélkül, hogy célja lenne ezt az asszociációt kelteni.
A népligeti állomás érkezőcsarnoka (vagyis az a tér az aluljáró szintjén, ahova a lépcsők feljönnek) sokkal tágasabb lett, majdnem háromszorosára nőtt. Nemcsak az üzletet takarították el a közepéről, hanem a falat is hátratolták, hogy az új lifteket meg lehessen közelíteni. Ennek érdekében szerkezetet kellett bontani és közműveket kellett áthelyezni: az akadálymentesítés mindenhol a legnagyobb beavatkozást igénylő elem. Az érkezőcsarnok vizuálisan leválik a perontérről, ezért itt egészen más dekorációt alkalmaztak: printelt famintás üvegfalat, amely a zöld különböző árnyalataiban játszik. Ez átvezethet majd a megújított aluljáró felé, ha valaha lesz pénz a munka folytatására.
A Népliget esetében az akadálymentesítés már most teljes körűen megvalósult, ugyanis a metródoboz két oldalához hozzá lehetett építeni – cipős kanállal beszorítva a szűk helyre – egy-egy liftet, amelyek az érkezőcsarnok érintésével felmennek a felszínre. Az egyik a park sarkán, a másik a felüljáró alatti járdaszigeten kapott kijáratot, de utóbbihoz még zebrákat kell vezetni, hogy megközelíthető legyen.
Bővebben: Index, M3 felújítás, Válasz
