Kocsis Sándor fiát kérdezték a mai mérkőzésről – mellette az utca emberével az NSOTV beszélgetett.
ifjabb Kocsis Sándor
Igazából nem sokat tudok a mai Ferencvárosról annak ellenére, hogy tavaly láttam őket játszani az Espanyol elleni az Európa Ligában. Az azonban nem volt mérvadó, az Espanyol sehol nincs Messiékhez képest, az ő játékosaiknak folyton a labdán a szemük, a Barçában meg olyan klasszisok játszanak Xavi és Iniesta óta, akik mindig felemelt fejjel, már a következő lehetőséget keresve veszik át a labdát. Nehéz idők járnak a Camp Nouban, ezek az átmenet hónapjai, talán évei, de ez nem azt jelenti, hogy ne a Barça lenne a ma esti összecsapás esélyese. Azt jósolom, hogy a Fradi beáll védekezni, végig a vendégtérfélen pattog majd a labda, s csak idő kérdése lesz, hogy a katalánok begyötörjék a labdát a hálóba. Persze a futballban bármi megtörténhet, de meg lennék lepve, ha nem így alakulna a mérkőzés forgatókönyve. Édesapám 1946 és 1950 között a Ferencváros csillaga volt, minden idők – szerintem – legerősebb csatársorában, a Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor ötös fogatban, és azt is pontosan tudom, hogy hiába kényszerítették később erőnek erejével a Honvédba, haláláig Fradi-drukker maradt. Ami engem illet, a világ összes csapata ellen a Fradinak szurkolnék, az egyetlen kivétel a Barça. Egész életemet itt éltem le, Barça-drukker vagyok, de nem lennék szomorú akkor sem, ha a Fradi kiharcolná a döntetlent, esetleg győzne. Barça, de még egy botladozó Barça is túlságosan jó csapat a Fradinak. De bár ne lenne igazam, hiszen – mint mondtam – a futball olyan játék, amelyben bármi előfordulhat. Elég csak az 1954-es vb-döntőre gondolni.
