Rab Tibor a napokban ünnepelte születésnapját, ezen alkalomból beszélgettek vele.

– A Bajnokok Ligája csoportkörének sorsolása is egyfajta ajándék volt?
– Természetesen! Ide sorolom még a BL-be jutást is, hiszen ezzel vált valóra az, hogy ilyen nagy csapatok is érkezhetnek hozzánk. A Fradi a Dinamo Kijevnek és a Juventusnak már volt korábban ellenfele a nemzetközi kupaporondon. Óriási várakozás és izgalom van bennünk, biztosan nagy lesz az érdeklődés, ha tényleg mehetnek szurkolók a meccsekre, hiszen nem mindennap jön Magyarország Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo. Hasonló élmény lesz, mint a 25 évvel ezelőtti első Bajnokok Ligája-szereplés. Nagyon bízom benne, hogy jól szerepel majd a csapat és a következő csoportkörbe jutásért nem kell várni újra 25 évet, mert most nagy potenciál van az együttesben.

– Ha már sztárcsapatok. Kevés ferencvárosi futballista mondhatja el magáról, hogy világsztár csapat ellen mutatkozott be a Fradiban.
– Igen, a Liverpool elleni KEK-mérkőzés máig emlékezetes számomra. Akkor olyan csapatokat győzünk le a sorozatban, mint a Cardiff City, a Malmö, a Liverpool és Crvena zvezda. Bár a bázeli döntőben sajnos kikaptunk a Dinamo Kijevtől, azzal a fiatal csikócsapattal óriási siker és dicsőség volt a finálé. Rendszeresen felelevenítjük ezeket az élményeket, nagy örömmel mesélem a sztorikat.

– A jelenlegi csapatból sokan már alig várják, hogy Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo ellen bizonyítsanak. Neked hasonló szituáció megadatott, elég, ha csak Diego Maradonára gondolunk.
– Szenzációs volt! Ilyen fiatalon rutinos, világhírű futballisták ellen pályára lépni. A válogatott előtt viszont fradistaként is találkoztam Maradonával. A Fradival 1980 elején, téli felkészülési időszak alatt bejártuk Dél-Amerikát, ahol különböző tornákon vettünk részt. Argentínában a Boca Juniorsszal is játszottunk. A 2-2-es döntetlen után tizenegyesekkel mi jutottunk tovább, de amit a szünetben láttam, azt a mai napig nem felejtem el. Maradona akkor még csak a szárnyait bontogatta és azt vettük észre, hogy néhányan kimentek már melegíteni, köztük egy hosszú hajú fiatal srác is. Úgy játszott a labdával, mint manapság a freestlye-játékosok. Félelmetes volt látni, hogy 30 méter magasba felrúgta a labdákat és úgy vette le, hogy ott maradt a lábán a labda. Elképedve néztük, hogy miket csinált. Meg kell még említenem Kevin Keegant is, akivel ugye 1974-ben, 19 évesen a liverpooli meccsen találkoztam. Nagyon jól felkészültünk az angolokból, a kinti 1-1-es döntetlen után itthon még a stadion lépcsőjén is tolongtak az emberek. Végül a már ismert 0-0 is elég volt a továbbjutásunkhoz.

– Mit üzennél a mostani játékosoknak, akik talán karrierjük legjobban várt hónapjai előtt állnak?
– Tisztán átérzem, hogy milyen jelentős események előtt állnak. Nagyon szurkolok nekik. Legutóbb is a házunk előtt felállított nagy kivetítőn néztük a meccset és szinte az egész lakótelep a Fradinak szurkolt. Az egész Fradi-család ott áll most a csapat mögött, kell is nekik a biztatás, de meg is érdemlik. Kívánom, hogy megvédjék a bajnoki címet és sorozatban harmadszor is a Fradié legyen az aranyérem, ezáltal pedig újra ott lehetnek a BL-ben. Nekik és az országnak is valósággal szárnyakat adnának ezek a sikerek.

Teljes interjú: Fradi.hu