Női labdarúgó csapatunk játékosával, Szabó Viktóriával beszélgettek.

Az FTC-Telekom és a válogatott védősorának is alapembere Taylor, azaz Szabó Viktória, aki repülőgépből is ugrott már ki, szívesen jár színházba és az EB-selejtező mérkőzések után is jut energiája az egyetemi beadandókra. Kis híján pedig kézilabdázó lett.

A szüleim nem tudtak hova tenni, amíg apukámnak vagy a bátyámnak fociedzése volt – kezdi nevetve Szabó Viktória, az FTC-Telekom és a válogatott védője az interjút. Így ismerkedett meg a labdarúgással, és első csapatába is testvérén keresztül került: az ő egyik társának apja edzett egy lány együttest Angyalföldön. Érdekesség, hogy itt, első klubjában együtt focizott a válogatott jelenlegi kapusával, az akkor azonban még mezőnyben szereplő, nála nyolc évvel idősebb Szőcs Rékával.

– Emlékszem, nekem a rövidujjas mez is a csuklómig ért. Csatárként kezdtem, aztán szépen csúsztam hátrébb egészen a védősorig. Egy évig játszottam itt, azután kezdtem el fiúk között szerepelni egészen 15 éves koromig. Gyerekként nem sok időt töltöttem a játszótéren, mivel 8 éves korom óta kézilabdáztam is a Vasasban. Nem egyszer volt olyan napom, hogy suli után kézi, az után pedig fociedzésre mentem. A vízválasztó a Fradiba igazolásom volt 15 évesen, ahol már nem nagyon nézték el, ha a kézilabda miatt hiányoztam egy edzésről. Ekkor bemutatkozhattam a felnőtt válogatottban is, ami segített a foci mellett dönteni. Persze a kézilabda még ma is hiányzik, a téli szünetben le is mentem a volt társaimhoz kicsit dobálni. Szerintem mindenkinek vannak rosszabb napjai a karrierjében, olyankor néha elgondolkozom, mi lett volna ha… Főleg, amikor látom a régi csapattársaimat az Audi ETO-val vagy a válogatottal sikereket elérni. De ezek ellenére sem bánom, hogy a foci mellett döntöttem, nagyon sok szép pillanatot éltem át a pályán. Jó visszaemlékezni a győzelmekre és büszke vagyok rá, hogy 70-szeres válogatott vagyok, még ha a női kézilabda itthon eredményesebb is, mint a női foci.

„Szerencsére szorgalmas vagyok”

Itthon szinte minden klubban van legalább egy ismerőse, akivel valahol már játszottak együtt és szívesen találkoznak a pályán kívül is. A Ferencvárosnál pedig nagyon jó a közeg, az edző, Dörnyei Balázs az új igazolások előtt annak is utánajár, hogy a kiszemelt focista mennyire fog illeni a közösségbe. Persze ez sem volt mindig így. 15 évesen például a válogatott összetartásán döbbent rá, milyen sok korabeli lány focizik.

A Vasasban játszottam, amikor egyik nap az edzőm szólt, hogy meghívó érkezett a válogatottól. Nagyon izgultam, főleg amikor láttam, mennyien vagyunk az utánpótlás kiválasztóján. Az járt a fejemben, vajon meg fogok felelni? Addig eszembe sem jutott, hogy a fiú csapatok egy-egy játékosán kívül is vannak lány focisták. És nem úgy játszottunk, ahogy az osztálytársaim gondolták, hogy mindenki ügyetlen. Bekerültem az U17-es válogatottba, és párhuzamosan az U19 és az akkori B csapat edzésein is részt vettem. Kiss László figyelt fel rám egy fiú meccsen és hamarosan Vágó Attila szövetségi kapitány meghívott a felnőttek közé. Szerencsémre Kaján Zsanettel és más fiatalokkal lettünk egyszerre kerettagok, nem voltam egyedül a nagyok között.

View this post on Instagram

Football#captain#nationalteam

A post shared by Victoria Taylor (@vic.taylor) on

A vezetékneve miatt csapattársai között angolosan Taylornak becézett Szabó Viktória magyar bajnoknak és kupagyőztesnek is mondhatja magát a Ferencvárossal és a válogatottban is rendszeresen számítanak rá. E mellett az Óbudai Egyetemen tanul gazdasági szakon. Mivel nagyon szorgalmas, a tanulással sosem voltak nehézségei:

Gyerekként amint hazaértünk a mérkőzésekről és edzőtáborokból az iskolában első dolgom volt keresni a tanárokat és megkérdezni, hogyan tudom pótolni az anyagokat, dolgozatokat. Most is mindig viszem magammal a jegyzeteket és a házidolgozatokat az összetartásokra, ahol amikor éppen van idő, akár a mérkőzések után, igyekszem haladni ezekkel a feladataimmal is. Azért nem bánom, hogy már nincs sok hátra az egyetemből, de az sem kizárt, hogy később még továbbtanulok.

A snowboard tilos, de repülőgépet vezetne

Tanárai közül többen követik sportkarrierjét, csoporttársai is ki-ki látogatnak mérkőzéseire. De ha új emberekkel találkozik, gyakran kap furcsa kérdéseket is:

Ti is kint edzetek ebben a hidegben vagy melegben? Ezt évszaktól függően megkapom. Vagy hogy mekkora pályán, mekkora labdával játszunk; sőt, hogy nálunk is van-e bajnokság. Olyanokat tudnak kérdezni, hogy fogom a fejem, de persze közben nevetek is rajta. Nap mint nap érnek meglepetések, de szerencsére pozitívak is.

Heti programját leginkább – az akár napi többszöri – edzések és az egyetemi előadások töltik ki, ha mégis akad szabadideje, azt valamilyen élménnyel szereti emlékezetessé tenni. Volt már raftingolni, siklóernyőzni, kipróbálta a tandemugrást, a jet skit és flyboardot is.

Persze focistaként vigyáznom kell magamra, nehogy megsérüljek. Fradi-játékosként például nem mehetek síelni vagy snowboardozni. De még így is hosszú a bakancslistám, szeretnék még sokat utazni, beülni egy versenyautóba, hőlégballonozni, vagy sétarepülés közben átvenni a vezetést… Nagyon szeretem, az extrémsportokat, de van, hogy bowlingozni vagy gokartozni megyünk a barátokkal, vagy társasjátékozunk. Budapesten szeretek a Kopaszi-gáton vagy a Margitszigeten futni, tandembiciklizni, napozni. Szívesen megyek cirkuszba, vagy amíg üzemelt, imádtam a vidámparkot.

Ha pedig pihenésről, filmekről és sorozatokról van szó, a magyar alkotások élveznek nála elsőbbséget, azok közül is a vígjátékok, mint a B.Ú.É.K., a Se veled, a Kölcsönlakás, a Valami Amerika, vagy a Mi kis falunk.

Szeretek nevetni és szeretem a magyar humort. Kedvenc színészem Kovács Patrícia, aki több sorozatban is szerepelt és színházban is sokszor láttam, mert oda is gyakran járok. Zenéből is a hazai előadókat kedvelem, például a Wellhello és a Halott pénzt, bár elég vegyes az ízlésem, szeretem Eminemet és Justin Bieber új számait is. Az is változó, hogy meccsek előtt nyugodtabb vagy éppen pörgős számokkal hangolódom.

Mindig többet akar, mint az elvárás

Szabó Viktória a nemzetközi találkozókkal kapcsolatban úgy fogalmazott, szerinte egyre jobban felvesszük a versenyt ellenfeleinkkel, az idő azonban az ellenségünk: 45-60-70 percig bírjuk a tempót, ezt az időintervallumot kellene kitolni a teljes meccsre.

Fejben és fizikálisan is a lefújásig kell bírnunk és ez a felkészülésen múlik. Mindennap próbálok több időt és energiát befektetni, mint amit az edző vagy éppen a következő mérkőzés megkövetel. Ha egy bajnokin több góllal vezetünk, akkor is arra ösztönzöm magam, hogy rúgj még egyet, vagy legyen még egy sprint, visszafutás. A bajnokságban vannak gyengébb csapatok, de nem lehet erre fogni semmit. Nézzük meg például a cseh ligát, ahol szintén vannak gyengébb együttesek, válogatott szinten mégis jók és a BL-főtábláig is el tudnak jutni. Nálunk most nagyon kiélezett az élmezőny, a télre hármas holtversennyel az élen mentünk, csak a gólkülönbség döntött. Minden nappal igyekszem több lenni, odafigyelek az étrendemre, a vitaminbevitelre, hogy mit veszek meg a boltokban. És sokat erősítek, mivel külföldön az az alap szint, ami nálunk már a pluszt jelenti.

Akik a jövő tehetségei lehetnek

A felnőtt csapat alapembereként most már maga is rajta tartja a szemét a következő generáción, klubjában gyakran gyakorolni is látja a fiatalokat. Csapattársai, Szeitl Szilvia és Vágó Fanni is edzősködnek az utánpótláscsapatoknál, így rajtuk keresztül is hall a tehetségekről.

A Fradiban játszik Nagy Virág, Buzás Kata, Győrik Alexandra, Papp Luca is. Németh Diána az U17-es válogatott kiemelkedő alakja és már heti kétszer velünk készül. De említhetném Róth Rebekát vagy Czellért Dorottyát is, mindegyikük a női mezőny nagyon ügyes játékosa.

MLSZ