Labdarúgó csapatunk vezetőjét többek között a nézőszám alakulásáról is kérdezték.

Használna vagy ártana a csapat nemzetközi eredményeinek egy erősebb verseny az első helyért?
Nekünk kifejezetten jó lenne, ha lenne még egy-két erősebb csapat a Fehérváron kívül, ami a bajnokságot is erősebbé tenné. Nem akarok ezzel senkit megbántani, de az elmúlt két év dominanciája egyértelmű. Mi szereztük a legtöbb győzelmet, mi kaptunk ki a legkevesebb alkalommal, mi lőttük a legtöbb gólt, és mi kaptuk a legkevesebbet. A Mezőkövesd elleni meccsel már 54-nél tart a hazai veretlenségi sorozatunk, az előző idényben megszerzett 76 pont rekordállítás volt. De különösen büszke vagyok az idén megkapott fair-play díjra, ami a legkevesebb kapott sárga és piros lapot jelenti. Nyilván nem tudunk és nem is akarunk azzal foglalkozni, hogy a többi csapat miként szedi össze magát, de a Ferencváros és a magyar labdarúgás érdeke egy erős NBI.

Minden téren egybeesik a Ferencváros és a magyar foci érdeke?
Kétmillió szimpatizánsunk van egy tízmilliós országon belül, és akkor nem is szóltam a határon túli magyarokról. Bár ha kinézünk az ablakon, látjuk a bajnoki címek zászlóit a stadionban, ez a támogatottság nem csak az eredmények miatt van. Szerintem ha valaki predesztinálva van arra, hogy a nemzet csapata legyen, az a Ferencváros!

Ez vélhetőleg a mérkőzések látogatottságán is meglátszik. Ha a zárt kapus vagy a bérletesekre korlátozott mérkőzéseket nem számítjuk, idén egyedül az Üllői úton volt tízezer felett az átlag nézőszám. Ez a Fradi érdeme, vagy a magyar bajnokság szégyellnivalója?
Őszintén szólva nem vagyok elégedett ezzel a tízezres átlaggal. Nem akarom magunkat másokhoz hasonlítani, mert mindenki más helyzetben van, és a globális trendek sem kedveznek olyan kis országok helyi focijának, mint mi vagyunk. De a Fradival mégiscsak szimpatizál az a kétmillió ember, amelyből nyolcszázezer ráadásul első preferenciás, tehát nemcsak a saját faluja, városa után szurkol nekünk, hanem közvetlenül. Ennyi emberből miért nem jön ki minden meccsre húszezer? Úgy, hogy a csapat most tényleg remekül szerepel, nemzetközi porondra is kijutott, ráadásul rengeteg programmal várjuk a szurkolókat. Bemutatókkal, meccs előtti tippjátékkal, büfével. Emellett kitelepüléseket is rendezünk, a bajnoki cím ünneplésekor zajló Fradi-fiesztáról nem is szólva.

Hogyan illik ez a családbarát hozzáállás a B-közép hangulatához?
Nem erről van szó, a meccsnapi élmény és a szurkolókkal való kapcsolattartás nem zárja ki a futballromantikát. Ami az ultrákat illeti, igen nehéz időszakon vagyunk túl, és sajnos ezen a téren is rendet kellett tennünk. Vérzett a szívünk, de nem tehettünk mást. Úgy jártam be az UEFA fegyelmi bizottságába, hogy azt kérdezték tőlem: már megint maga? Szerencsére a srácok is belátták, van egy közösen járható út. És lám, milyen hangulat van azóta! Amikor a CSZKA Moszkva itt játszott, a meccs utáni sajtótájékoztatón az edzőjük azt nyilatkozta: jó pár játékosnak szoknia kellett a hangulatot. Le a kalappal a B-közép előtt! A Ferencvárosban pont ez a különleges, hogy egyesítő ereje van, hogy nemzeti ügy. Sőt amikor a trianoni határokon túlra megyünk, látjuk, ott is nemzeti ügy: Erdélyben a magyar és a székely zászló mellett sok helyen a zöld-fehér is ki van tűzve a házra. Ez nagy lehetőség, de felelősség is egyben.

Nem idejétmúlt ekkora kohéziót tulajdonítani egy „egyszerű” sportágnak?
Nem! A tradíciók, a kollektív emlékezet a pályán nyújtott heroizmusból fakad, és ennek jó részese lenni. Sajnos még mindig sok olyan szurkoló van, akinek az élete valamiért nem úgy alakul, ahogy szeretné, és sokszor a csapat sikere jelenti az egyetlen örömforrást neki. Kubatov Gábor szokta mondani: nemcsak azért kell kupákat nyernünk, hogy legyen mit a vitrinbe tenni, hanem azért, hogy még több gyerek jöjjön focizni. Ez az erőforrás hozzásegít a testi-lelki egészséghez, vagyis a boldog élethez. Ezt nem nevezném idejétmúltnak!

A sok optimizmus után szálljunk le egy kicsit a földre. A 2008/09-es idényt még a másodosztályban kezdte a csapat, 2011-ben, amikor átvették a klub menedzsmentjét, nem állt minden a legfényesebben. Olyat is lehetett hallani, hogy az egyik esti meccs egy befizetetlen villanyszámla miatt majdnem meghiúsult…
Ilyen tényleg volt, jöttünk Gáborral a meccs előtt, hogy megnézzük, van-e még világítás, vagy már lekapcsolták az áramot. Estek ki a csontvázak a szekrényből, de ő karizmatikus vezetőként tartotta bennünk a lelket. Azt mondta, ha jöttök velem, együtt leszünk bajnokok, ha nem, kimaradtok. Mind elhittük neki, én is.

Tréfa tárgyává is vált néhány alkalommal emiatt…
(nevet) Igen, sokat röhögtek rajtam, akár a bajnoki címről volt szó, akár az Európa Ligáról. Én voltam a „Csoportkör Pál”, mert mindig mondtam, hogy csoportkörbe fogunk jutni. Csak örültem neki, hogy legalább foglalkoznak velünk. Sokkal rosszabb volna, ha nem foglalkoznának. Faterom is mindig azt mondta: ha mindenki szeret, valamit biztos rosszul csinálsz!

A sok negatív hozzáállás nem nyomasztó?
Az emberek sajnos ilyenek, erről is van egy jó sztorim. Amikor még Doll-lal a Partizani ellen kiestünk, mindenki azt várta, hogy fejek fognak hullani, és térdig állunk majd a vérben. Én kirúgom Thomast, Gábor kirúg engem, és aztán le is mond. Összehívtunk egy sajtótájékoztatót, ahova annyian jöttek el, amennyien az egész évben összesen sem. A sajtóterem tömve, ahogy besétáltunk, villogtak a vakuk, majd leültünk, és mindenki elnémult. Jót nevettünk magunkban, hisz tudtuk, nem fogunk csak azért kirúgni embereket, mert azt várják tőlünk. Leültünk, Gábor csak annyit mondott: várjuk a kérdéseket…

A sajtó egy része kicsit másképpen értelmezi a Fradi, Vidi, Felcsút hármas sikerét. Sok helyen mást sem lehet olvasni, csak hogy „NER-foci”, és hogy mennyi pénzbe került eddig Orbán Viktor „hóbortja”. Egy sportcsapat vezérigazgatójaként mennyire tud otthonosan mozogni a politikai támadások terepén?
Ez velejárója az egésznek, amit a helyén kell kezelni. Sokan negatív konnotációt gyártanak a sikertörténetekhez. Én személy szerint nem tudom megérteni, hogyan szurkolhat valaki a saját nemzeti csapata ellen, de őszintén mondom, már egyáltalán nem is zavar. Aquila non captat muscas!

Teljes interjú: Mandiner