Labdarúgó csapatunk középpályásával, Sigér Dáviddal beszélgettünk.

Sigér Dávid

Tavaly bajnokok lettünk, nem sokkal utána megházasodtam, majd nagyszerűen szerepeltünk nemzetközi szinten, sikerült megvédenünk bajnoki címet, mielőtt még visszajöttünk a járványhelyzetből, megtudtam, hogy a feleségem terhes az első gyermekünkkel, nagyon felemelő érzés, ami a hétköznapokon és a fociban is ad egy plusz érzést, amitől boldogabbnak és kiteljesedettebbnek érzi magát az ember. Sokkal könnyebben veszem az akadályokat és sokkal pozitívabban látok mindent, ez segített az én egyéni teljesítményemben is, de azért ebben a csapatban nem nehéz jól játszani!

Ahol biztos a családi háttér, ott a gyerek is jobban tud teljesíteni, ugyanígy a Fradinál, biztos és jó a háttér, az elnök úrtól kezdve a vezérigazgatón át az irodai dolgozókig, az egészségügyi stáb, a szakmai stáb, a szertárosok, a játékosok. Ha valami ennyire jól működik és egységet alkot, pluszban meg is kapod rendszeresen a játéklehetőséget és nem háromszor, hanem már egy évet játszottál a Fradiban, eredményeket sikerült a csapatban elérned, úgy érzed, hogy nagyon jól beilleszkedtél, jól érzed magad, ez is hoz egy pluszt, hogy egyre többet mersz bevállalni és egyre több mindent mersz megmutatni magadból. A mi pozíciónkban nem az a lényeg, hogy valami extrát kell húznunk, játszani kell a stabilat, a biztosat. De így, hogy az edző is egyre jobban megismer, és egyre többet előre enged, ezek hozták a fejlődést, aminek jönnie is kellett, mert csak az lehet elégedett, aki folyamatosan fejlődik. Ha valahol megállunk és stagnálunk, csak az álló vízben forgunk, az egyenlő kis túlzással a halállal.

Általában akik a gólokat szerzik, azok a legnagyobb királyok, rájuk irányul a figyelem, nekem is sikerült párat szerezni idén, ezzel még többet hozzátenni a csapat teljesítményéhez, érzékeltem is a figyelmet, ami jól is esik, de tudom, hogy nem ez lesz minden évben, hogy ennyi gólt fogok szerezni, a feladataimra kell mindig koncentrálni. A nyilatkozatoknál próbálok mindig a kérdésre válaszolni, szerencsére sokkal több sikert érünk el, mint kudarcot és így legtöbbször pozitív dolgokról lehet beszélni, remélem negatív dolgokról, kritikákról nem is kell majd sokat beszélnem.

Nagyon örülök, hogy pont most vagyok a Fradiban játékos, nagyon fekszik nekem ez a játékrendszer, amit az eredmények is mutatnak. Ezzel a filozófiával, amit a mostani szakmai stáb elvár tőlünk, amit próbál átadni, abszolút egyetértek és sokkal jobb úgy követni valamit, ha teljesen egyetértesz vele, mert ez jön a véredből vagy a gondolkodásodból. Nagyon határozottan megvannak a játékosok feladatai, azt nem tudom mondani, hogy túl részletes, mert olyan nincs, hogy túl sok információt kap egy játékos, mert mind hasznos. Mindig azért mondják ezeket az edzők, mert minél több mindenre szeretnének felkészíteni minket. És ha valaki figyel ezeken a meetingeken és felkészül, át tudja ültetni a gyakorlatba, az egy óriási erény, és nagy előnyt hozhat a csapatnak. Azt gondolom, hogy ez az, amiben nagyon erősek vagyunk, az utolsó részletekig nagyon jól ki van dolgozva a rögzített szituáció, a labdakihozatal, a támadásépítés, a védekezés.

A legkatartikusabb pillanat számomra egyértelműen a Süduva elleni itthoni mérkőzés volt, amikor bejutottunk az Európa Liga csoportkörébe, én akkor voltam a legboldogabb. De ha e mellé tehetnék még másikat is, akkor a CSZKA ellen, amikor az utolsó percekben megszereztük a vezetést és a győzelmet azzal a góllal, amikor a Varga Roli beállt. És arról a meccsről hazaérkezve a Vidi ellen sikerült kettőt rúgnom, a közvetlen rivális ellen, hihetetlen, hogy a futballpályán micsoda sikereknek vagyok a részese és miket élhetek át a csapattal. Nagyon hálás vagyok ezért.

Tipikusan olyan vagyok, akit nagyon lehet buzdítani, a meccseken is, amikor odamegyünk egymáshoz, lepacsizunk, buzdítjuk a másikat, ha más is így viselkedik velem, akkor akár a csillagokat is képes vagyok lehozni, feltúrom a pályát, úgy érzem, a falnak nekimennék. El tudok jutni egy olyan szintig, hogy megszűnik a külvilág, de közben meg nem szabad, hogy megszűnjön, mert a szurkolók azok, akik olyan pluszt tudnak adni, olyan atmoszférát, amivel sokkal nagyobb a késztetés, hogy a maximumot hozd ki magadból. Egy belső késztetés jön, hogy menjél, csússz oda, sprintelj a labdáért, küzdjél érte, tartsd bent még a pályán, minden. Tőlük válik azzá a labdarúgás, amiről szólnia kell szerintem, egy nagyszerű, közönségszórakoztató, közösségkovácsoló sport.

Ha információt kell átadni a pályán, akkor én már 21 évesen is szóltam a 30 évesnek, hogy jobbra vagy balra fusson, mert ő nem lát maga mögé, ha ezen valaki megsértődik, akkor szerintem nem csapatember. Az más, ha meccs után odamennék és ott mondanám a magamét. De most már én vagyok majdnem 30 éves, úgy gondolom, hogy a koromból és rutinomból fakadóan láttam már annyit, ha valamiben biztos vagyok, akkor a csapattársakkal megbeszélem, nem csak a fiatalokkal, hiszen segíthet minket a későbbiekben. Ez szerintem egy eredendő tulajdonság, az a jó, ha minél többen így gondoljuk, nem szabad elfojtani a bennünk lévő gondolatokat, lehet a következő meccsen ez hozhatja majd a megértést. A fiatalok is vevők erre, többükkel beszélgettem már. A saját képességeiket kell kiaknázni, azzal nagyszerűen élni, mindenki másban erős. Őket nem biztos, hogy az vezeti sikerre, ami engem, azt szoktam tanácsolni, hogy figyeljenek magukra, keressék azt, hogy miben jók, mi kell a testüknek, hogy mindig fitt legyen, erősebb, gyorsabb, energikusabb legyen, hogyan étkezzen. Azt kell megtalálniuk, hogyan tudnak a legjobban működni.

A családban mindig szóba kerül a foci, ha hazamegyek, amíg legalább a legutóbbi meccseket át nem beszéltük, nem térünk át másra, annyira imádják a futballt, a nagyszüleim is mindig érdeklődnek, mi volt, hogy volt. Nagyon örülök, hogy sok örömet szerezhetek a közeli hozzátartozóimnak is, mint a szurkolóknak, már csak azzal boldogabbá tehetjük az életet, ha győz a Fradi, az egész hét jobban fog telni. A barátokkal arányaiban kevesebbet beszélünk a fociról, vannak többen, akik fociznak, ilyenkor szeretjük magunk mögött hagyni a futballt, hogy ne csak arról szóljon az életünk, mert más fontos dolgok is vannak, amiről nem szabad megfeledkezni és a barátok azok, akik segítenek emberként is gondolkodni, nem csak labdarúgóként.