Labdarúgó csapatunk középpályásával, Igor Haratinnal beszélgetett a sportnapilap.

– Hogy is vannak ezek a trükkök?
– Melyikre gondol?

– A karantén idején lakásában pingponglabdát rúgott be méterekről pattanás nélkül egy borospohárba, míg a Népligetben a fizika törvényeit meghazudtolva emelte a hálóba a labdát úgy, hogy a kapu mögött állt, ráadásul háttal neki. Mennyit gyakorolta ezeket a mozdulatokat?
– Sok volt a szabadidőm, ezzel foglaltam le magamat. Egyiket sem terveztem hosszú hetekig, spontán jöttek a mozdulatsorok. Gyakoroltam kicsit, aztán felvettük a telefonommal. Örömömet leltem benne, és a technikámon is sokat csiszolt. Az emberek a jelek szerint kedvelték a trükköket, a második trükköt a világhálón több mint hárommillióan látták. Hihetetlen szám ez, sosem gondoltam volna. De mióta újraindult a bajnokság, csakis a mérkőzésekre összpontosítok. Az újabb trükköket a nyári szünetre tartogatom. Biztos akkor is kitalálok valamit.

– A Diósgyőr ellen is tartogat valami váratlant?
– Sokkal egyszerűbb a képlet: győznünk kell! Jó csapat a Diósgyőr, ha kell, letámad, ha kell, okosan visszahúzódik. De mi játszunk hazai pályán, csakis a három pont megszerzése jöhet szóba. Egész héten erre a mérkőzésre készültünk, ilyen lehetőségünk a közeljövőben már nemigen lesz.

– Na igen, a június finoman fogalmazva is sűrűnek ígérkezik. Fel vannak készülve az erőltetett menetre?
– Felkészültünk. A magam részéről nem bánom, hogy egymást követik a mérkőzések. Más kérdés, jó lenne, ha nem háromnaponta kellene futballozni. Jól ismerem a szervezetemet, a találkozókat követő negyedik napon már nincs gond, a harmadikon viszont még nehezebben mozognak a lábak. De ez van, ezt kell megoldani.

– Kilenc ponttal előzik meg az üldöző fehérváriakat. Elegendő az előny az újabb aranyhoz?
ؘ– Egyértelmű célunk a bajnoki cím. Úgy vagyok vele, minden mérkőzést meg kell nyerni, s akkor nem lehet gond. Nem érdekel, hogy kilenc vagy éppen három ponttal vezetjük a tabellát.

– Fizikailag van még lemaradásuk? Mégiscsak több hét maradt ki a rendes edzésekből.
– Folyamatosan mozogtam az egyéni edzésterv alapján, majd a csoportos edzéseket is elvégeztem, úgyhogy egyáltalán nem eresztettem le. Tökéletes állapotban érzem magam.

– Mit szól hozzá, hogy az ukrán televízió a Diósgyőr elleni mérkőzésüket is közvetíti, így az otthoniak is láthatják, mire képes?
– Tudok róla, hogy Ukrajnában is nézhetik a magyar bajnokikat. Eddig is sokan követték figyelemmel az NB I küzdelmeit, az ismerőseim közül szinte mindenki tudott az itteni eredményekről. Most, hogy a televízió közvetíti a találkozókat, még inkább betekintést nyerhetnek, hogy milyen körülmények között futballozhatunk, és milyen a tempó.

– Jelent ez önnek bármilyen pluszmotivációt?
– Ezzel nem foglalkozom. Ha a pályán vagyok, eszembe sem jut, ki nézheti a játékomat a televízió képernyője előtt, s ki nem.

– Pedig a közelmúltban Andrij Sevcsenko szövetségi kapitány jelezte, kíváncsi a játékára, és ha így fejlődik, állandó kerettaggá válhat.
– Nagyon jólestek ezek a szavak. Legutóbb, a Franciaország és Lengyelország ellen készülő keretben már ott lehettem, balszerencsémre a koronavírus-járvány miatt mindkét találkozó elmaradt, így a bemutatkozásra még várnom kell. Sok játékost ismerek a válogatott keretéből, többükkel együtt játszottam a Dinamo Kijev utánpótláscsapataiban. Remélem, a legközelebbi csapathirdetéskor ismét ott lesz a nevem a listán.

NSO