Helikopter hozta a bajnoki serleget a Népstadionból, hiszen a Debrecen legyőzésével mi a mennybe jutottunk, míg az MTK-val ikszelő Dózsa a pokolra került. Azaz mindenki a helyére. Tóth Norbert szájából előszór hangzott el, hogy: “Majd jövőre!

Ferencváros 3-1 (2-1) DVSC
Üllői út, 12.000 néző, vezette: Michel (Sramka, Balko)
Gól: Gera(1), Tököli(1), Lipcsei(1)

Ferencváros: Szűcs L. – Vukmir, Dragóner, Gyepes, Leandro – Rósa, Kapic, Lipcsei, Gera – Tököli, Sasu
Csere: Bognár, Sowunmi

Edző: Pintér Attila

Nyilatkozatok:

Pintér Attila: – Hihetetlenül boldog vagyok! Nagyon köszönöm a játékosaimnak és a szurkolóinknak a mai estét. Azt hiszem bebizonyítottuk az egész országnak, hogy a Ferencvárost soha nem lehet leírni. Az első hét tavaszi fordulóban senki nem talált rajtunk fogást, aztán az MTK meccsen a kiállítások megtörték a csapatot, és akkortól kezdve jó ideig képtelenek voltunk az elképzelt összeállításban és hadrendben pályára lépni. Az utolsó öt fordulóban kezdett újra összeállni a csapat és egyre több olyan meccsünk volt, amikor játékban már azt nyújtottuk, amit mindig is szerettünk volna. A mai este pedig maga volt a csoda. A közönségünk fantasztikusan bíztatott bennünket, és megállíthatatlanok voltunk. Szeretnék gratulálni az MTK-nak azért a rendkívül becsületes hozzáállásért amit ma mutattak, és ami hasonló volt a Debrecen tavalyi sportszerű magatartásához. Természetesen rendkívül meghatott vagyok amiatt is, hogy ilyen fiatalon bajnok és kupagyőztes csapat edzője lehetek szeretett klubomban!

Gera Zoltán: – Amikor a meccs előtt hallottam, hogy átvitték a kupát a Puskás Ferenc stadionba kifejezetten örültem. Tudtam, hogy ez nagyon nyomasztó lesz az újpestiek számára. A meccs alatt nem is foglalkoztunk a másik találkozóval, csak amikor felrobbant a lelátó , akkor tudatosult bennünk, hogy vezet az MTK. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult a sikerhez, így a társaimon és a jelenlegi stábon kívül Garami Józsi bácsiéknak is, akiknek a munkája szintén benne van ebben a sikerben. Köszönöm az MTK csapatának a korrekt és becsületes játékát. Amióta lefújták a meccset, egyfolytában csak beszélek, beszélek. Minden csapattársam televíziós interjújába belekiabáltam, vagy énekeltem. A térdszalagom sajnos fáj, ezért sokáig gondolkoztam, hogy megcsináljam–e a szaltót az ünneplésnél, de végül úgy gondoltam, hogy ez örömet okoz mindenkinek, így ugrottam…

Lipcsei Péter: – Ez a negyedik bajnoki címem a Ferencvárossal, de talán egyiknek sem örültem ennyire. Hihetetlen érzés, hogy a sírból vissza tudtuk hozni az aranyérmet, és óriási boldogság, hogy mindezt úgy tettük, hogy a legnagyobb riválisainkat utasítottuk magunk mögé. Azt hiszem ma csak az lehet igazán boldog, aki zöld-fehérben látja a világot. A többieknek végtelen szomorúság jutott, míg nekünk hatalmas boldogság. Köszönöm csodálatos szurkolóinknak és az egész csapatnak ezt a hihetetlen estét!

Tököli Attila: – Amikor visszajöttem a csapathoz először Nyíregyházán léptem pályára. Felnéztem a lelátóra és egy transzparens fogadott. Az volt ráírva, hogy “Milliók vártak vissza!” és dollár jelek szerepeltek a mondat végén. Nem tagadom, hogy könnybe lábadt a szemem a dühtől. Szomorú és megalázott voltam. Hihetetlen, de az a transzparens majdnem jobban fájt, mint a tavalyi május 30-i pofonok. Akkor a nyíregyházi meccs után azt mondtam, hogy azért jöttem vissza, mert nekem itt elintéznivalóm van még, és, ha hagyják el is intézem, amit akarok. Ma már azt tudom mondani, hogy nincs elintéznivalóm. Amiért visszajöttem az ma bekövetkezett. Csodálatos volt érezni a csapat és a szurkolók szeretetét. Hihetetlenül egységesek voltunk, nagyon akartunk és mindenki rendkívül sokat tett agyőzelemért. Köszönöm a szurkolóknak a szeretetet és azt a vastapsot, amit kaptam, amikor beszólítottak a pálya közepére. Az a taps a szívemig hatolt. Köszönöm! Éger Lacinak jobbulást kívánok! Garami Józsi bácsinak viszont nem fogom könnyen megbocsátani, hogy kikapcsolta a telefonját éjfél után. Gerzson még elérte én már nem, így innen üzenem neki, hogy hamarosan hívom, hogy gratuláljak neki is!

Furulyás János: – Tegnap a Ferencváros csodálatos közönsége példát mutatott mindenkinek, és sokadszor bizonyította be, hogy az ország legfanatikusabb, legjobb szurkolótábora. Egyetlen más csapat szurkolótábora sem mondhatja el magáról azt, hogy képes saját csapatát ilyen mértékben fanatizálni, és képes arra, hogy olyan hitet és tartást adjon a játékosoknak, ami szárnyalásra készteti őket. Külön szeretném megköszönni minden boldog és berekedt szurkolónak azt, hogy a közlekedési nehézségek, a furcsa időpont és sok egyéb viszontagság ellenére eljött a stadionba és csodálatos hangulatot teremtett. A Ferencváros szurkolótábora ismételten bebizonyította, hogy igenis képes fegyelmezetten, és sportszerűen ünnepelni. Szurkolóink meghallgatták a csapat és a rendezők kérését, és olyan csodálatos estét szereztek ezzel mindannyinknak, amit soha nem fogunk elfelejteni. Azt hiszem a televízióközvetítés révén egy egész országnak, mutattuk meg azt, hogy a Ferencváros családja olyan család, ahová tartozni kitüntetés és hatalmas boldogság! Tegnap est e a zöld-fehér szurkolótábor nem a 12. ember volt, tegnap mindenki egy emberként volt ferencvárosi! Köszönjük!

Lothar Matthaus: – A Ferencváros megérdemelten nyerte meg a bajnokságot. Hiszen mindig az a bajnok, aki a legtöbb pontot gyűjtötte, ezért a győzelem jogosságát sem lehet megkérdőjelezni. Nagyon jó hangulatú és színvonalas meccset láttam csütörtök este. Örülök neki, hogy az elmúlt fordulókban több jó mérkőzést is láttam és a válogatottnál számításba vett játékosok sem okoztak csalódást. A magyar futballnak sok olyan meccsre van szüksége, mint a tegnapi volt és akkor van esély a komolyabb előrelépésre.

forrás: Tempó Fradi