A Fradi.hu gólkirály sorozatában korábbi kiváló ukrán csatárunk következik.

Igor Nichenko – teljes nevén: Igor Hrihorovic Nichenko – az akkor még létező Szovjetunió területén, a ma már Ukrajnához tartozó Kherszon városában látta meg a napvilágot 1971. április 18-án. Labdarúgó-pályafutását a helyi csapatban kezdte, majd alig 18 évesen egy szovjet területi ligában szereplő együtteshez szerződött. Egy év elteltével máris szintet lépett, hiszen 1990-től a szovjet élvonalbeli Metalist Kharkiv labdarúgója lett. Az időközben függetlenné váló Ukrajna történetének első élvonalbeli idényében még a harkoviakat erősítette, majd a több játéklehetőség reményében két osztályt visszalépve ismét szülővárosában futballozott, hogy aztán 1992 és 1995 között újra a legmagasabb osztályban találja magát. Az ukrán Krivbas Krivij Rihtől 1995 áprilisában szerződött a magyar bajnokság újoncához, a Stadler FC-hez.

Shevchenko vagy Nichenko?

Egyes pletykák szerint 1995 tavaszán elsősorban egy másik ukránt, a későbbi aranylabdás világsztárt, az akkortájt a Dynamo Kijev tartalékcsapatában szereplő Andrij Schevchenkót szerette volna szerződtetni a Stadler FC tulajdonosa, a néhai Stadler József, ezt az értesülést azonban idővel maga az érintett labdarúgó cáfolta, aki kijelentette: a híresztelésekkel ellentétben soha nem járt próbajátékon magyar egyesületnél. Akárhogy is volt, az akasztói üzletemben jó vásárt csinált a végül leigazolt Nichenkóval, a szőke futballista ugyanis hamar letette névjegyét, kilenc meccsen nyolcszor is betalált. Érdekesség, hogy a Stadler és a Fradi első – 22 ezer néző előtt – lejátszott akasztói mérkőzésén, 1995. június 24-én tanulmányi vizsgái miatt nem lépett pályára a bajnoki címét akkor ünneplő, az összecsapás utolsó perceiben a Stadlertől kölcsönkapott mezekben futballozó Ferencváros ellen.

A tulajdonos Fradi-szimpátiája is kellett a megegyezéshez

Nichenko az 1995/1996-os szezont is a Stadlerben kezdte. Korábbi teljesítményét megismételve újabb nyolc gólt szerzett, ezzel felkeltve több rivális érdeklődését, köztük az 1995 őszén első magyar csapatként a Bajnokok Ligája csoportkörében szereplő Ferencvárosét is. Annak rendje és módja szerint meg is kezdődtek a tárgyalások az akkor 24 éves csatár megszerzése érdekében, ez a folyamat pedig nem kevesebb, mint három hónapig tartott. Végül 1996. március 13-án, szerda délelőtt fél 10-kor az Üllői úti székházban megszületett az egyezség: Nichenko két és fél évre aláírt. Sokak szerint Stadler József Fradi-szimpátiája is kellett a pozitív kifejlethez. A hírt hamarosan az elegáns luxusszálló, a Kempinski Hotel Corvinus Budapest egyik sörözőjében jelentették be több más történés mellett: az aktuális klubvezetés például ott közölte azt is, hogy az akkori mezgyártó cég, az Adidas új, egyedi kivitelezésű szereléssel látja el a Fradit. Hasonló kiváltság akkoriban a Newcastle Unitednek vagy a Bayern Münchennek járt…

– Tisztában vagyok azzal, hogy olyan neves magyar csapatnál, mint amilyen a Ferencváros, nagy a konkurencia, nem könnyű bekerülni a kezdőcsapatba. A munkától nem félek, bízom magamban, és remélem, hogy hasznos tagja leszek a Fradinak – idézte Nichenko első fradista szavait másnap a Nemzeti Sport.

Az eleinte kisebb sérüléssel bajlódó, ezért az edzésmunkába sem azonnal bekapcsolódó Nichenko végül a negyedik tavaszi mérkőzésünkön, 1996. március 30-án kapott először kezdőként szerepet. Meghálálta a bizalmat, a Békéscsaba ellen 3-0-ra megnyert hazai összecsapás első két gólját ugyanis ő szerezte! Ezt a duplát később még két másik követte, emellett pedig négy további mérkőzésen is betalált Igor Nichenko, aki a Stadler-színekben szerzett nyolc, valamint a tíz FTC-mezben elért gólnak köszönhetően a maga 18 találatával a Ferencváros elsőségével véget érő 1995/96-os kiírás gólkirálya lett. A hazai élvonal történetében első idegenlégiósként.

– Igor nagyon érezte a kaput, nem hiába lett gólkirály – mondta a kétszeres magyar és egyszeres német bajnok volt labdarúgónk, az 1996-os csapatban Nichenkóval együtt szereplő Lisztes Krisztián. – Néha eltűnt a mezőnyben, de bármilyen ártatlan szituációból képes volt betalálni, olyankor is, amikor ezt senki nem gondolta volna. Higgadt játékos volt, aki legtöbbször tökéletesen érezte, hogy hova kell érkeznie, jól tudta alkalmazni ezt a képességét. Akár egy helyzet is elég volt neki a gólszerzésre. Mindemellett egy nagyon szerény, normális sportembert ismertem meg a személyében.

„Minden nap különleges volt, amit a Fradinál tölthettem”

A következő két szezonban előbb 24 meccsen 14, majd 28 fellépésen hét alkalommal talált be Fradi-mezben, így kivette részét az 1997-es bronz- és 1998-as ezüstérem megszerzéséből is. Nemzetközi mérkőzésen egyszer, 1997 szeptemberében az OFI Crete ellen 2-1-re megnyert UEFA Kupa-találkozón volt eredményes. Mindeközben kétszer, ’96-ban és ’97-ben is neki ítélték a legjobb formában lévő játékosnak járó elismerést, a Toldi-vándordíjat. Ilyen előzmények után jött el a váltás ideje: noha az eredeti szerződésében még az szerepelt, hogy a Fraditól csak külföldi csapathoz távozhat, 1998 nyarán az első osztály újoncához, a korábbi edzője, Varga Zoltán által irányított Dunaferrhez szegődött.

– Bár 1995 őszén még a Stadler FC játékosa voltam, természetesen én is nagyon szurkoltam a Ferencvárosnak, amely akkor a BL csoportkörében szerepelt. Hamarosan aztán én is a Fradi játékosa lettem, remek csapathoz csatlakozhattam: Lisztes Krisztián, Telek András, Zoran Kuntic és még sorolhatnám a neveket… Olyan csapattársak mellett nem volt nehéz gólkirálynak lenni. Élmény volt abban a csapatban futballozni, szép emlék marad a Fradinál eltöltött néhány év – kezdte érdeklődésünkre Nichenko, akitől azt is megkérdeztük, mi volt a legkedvesebb emléke. – Noha akkoriban még magyarul sem tudtam, a társak az első pillanattól kezdve befogadtak, mindig hívtak vacsorázni vagy a különböző összejövetelekre, soha nem éreztem magam hátrányban azért, mert külföldi vagyok. Minden nap különleges volt, amit a Fradinál tölthettem: olyan szakemberekkel, legendákkal dolgozhattam együtt, mint Novák Dezső, Varga Zoltán vagy éppen az aranylabdás Albert Flórián, aki nap mint nap ott volt a csapat körül.

Nichenko Dunaújvárosban másodszor is bajnok (2000) és ezüstérmes (2001) lett, 2001 nyarától pedig már a Győri ETO FC-t erősítette. Négy győri évad után 2004 novemberében az ETO csapatkapitányaként, 255 magyar élvonalbeli mérkőzésen szerzett 97 góllal felhagyott a profi futballal és távozott Magyarországról is. Utolsó magyarországi meccsén stílszerűen beköszönt a Lombard Pápa ellen.

A magyar élvonal legeredményesebb légiósa

– Kis fürge, gólerős játékos volt, amennyire emlékszem rá, őt inkább televízión keresztül láttam játszani. Állandó gólveszélyt jelentett az ellenfelek kapujára, remekül kihasználta a lehetőségeit – idézte fel emlékeit a korábbi kétszeres magyar bajnok csatárunk, Szőke István, amikor Nichenkóról kérdeztük.

Bizony, a legtöbben hasonlóképpen emlékeznek az ukrán támadóra, aki magyarországi teljesítményével máig az NB I történetének legeredményesebb idegenlégiósa (ha a 2008-ban még légiósnak számító, később honosított, a magyar válogatottban is többször szereplő Nikolics Nemanját nem számítjuk). Bár közel sem rendelkezett kiemelkedő technikai és fizikai adottságokkal, a legváratlanabb szituációkban is könnyedén helyzetbe került, a lehetőségeivel pedig többnyire élt is. Remekül helyezkedett, vérbeli center volt. Nem élt kicsapongó életet, a pályán kívül szerény, csendes fiatalembernek ismerték őt a korábbi társak.

„Hamarosan találkozunk!”

Játékos-pályafutása befejezését követően Nichenko alacsonyabb szinten még játszott Ukrajnában, hamarosan azonban edzőnek állt. Először szülővárosa csapatát irányította, majd egy, a kherszoni területi ligában szereplő együttes következett, idővel pedig visszatért Magyarországra: volt utánpótlásedző Győrben, vezetőedző az NB III-ban szereplő Jászberénynél, aztán szintén korosztályos csapatoknál vállalt munkát Pápán. A bakonyi városból három év után 2020 januárjában tette át a székhelyét ismételten Győrbe, ahol jelenleg az U14-es együttes mellett dolgozik.

– Bízom benne, hogy mielőbb visszatér minden a régi kerékvágásba és folytathatjuk a munkát. A mostani csapatommal játszunk majd az FTC vendégeként is, szóval hamarosan találkozunk a Népligetben! – üzente a kilencvenes évek gólvágója, Igor Nichenko.

forrás: fradi.hu