Labdarúgó csapatunk korábbi vezetőedzője 70. születésnapját ünnepelte tegnap. Isten éltesse!
– Ha azt mondom, Ferencváros?
– Azt mondom, irtózatosan kemény, de felemelő másfél év volt. Amikor kineveztek a zöld-fehérek élére, Baróti Lajos bácsi azzal hívott fel: „Szívből gratulálok, Imre, nem titkolom, én mindig is szerettem volna a Fradi edzője lenni!” Rudi bácsi pedig azt mondta: „Imikém, örülök neked, mert kell egy nemes ellenfél a Vasasnak…” Elképesztő volt az a tisztelet, amivel a régi nagyok viseltettek a Ferencváros iránt. Hozzáteszem, ez fordítva is igaz volt. Szóval, a Fradi… A 2005–2006-is bajnokságot annak ellenére a hatodik helyen fejeztük be, hogy határtalan szegénység jellemezte a klubot. A folytatás ismert, annak ellenére, hogy készültünk a következő élvonalbeli idényre, a csapatot a másodosztályba száműzték. Kutya kötelességemnek éreztem kitartani a bajban, szerencsére Lipcsei Péterrel az élen többen is így voltak ezzel. Nyolc hónapig nem kaptunk fizetést, de a becsületünket megőriztük! A Pannónia utcában laktam, amikor kizártak a klubot, az első nap azzal állítottak meg a környékbeli Újpest- és Vasas-drukkerek, hogy ezt megérdemelte az FTC! Másnap viszont már azon keseregtek, mennyire hiányzik majd nekik a Fradi…Teljes interjú: NSO
