Vízilabda csapatunk centere szerint mostantól prioritást élvez az olimpiai szereplés.

Mezei Tamás

Másodlagosnak tartom, hogy egyénileg ki hogyan teljesített. Minden meccsnek megvoltak a húzóemberei, nem is szeretnék a saját teljesítményemről beszélni, mert ez a csapat sikere volt, nem az egyéneké.

Bevallom, számítottam arra, hogy a döntő ötméteresekkel érhet véget, ugyanis biztos voltam benne, hogy a végletekig kiélezett meccset vívunk a spanyolokkal. Hatalmas tartása volt a csapatnak az egész tornán, a döntőben is felzárkóztunk kétgólos hátrányból, és utána csak mi vezettünk, az ötméterespárbajban pedig egy Somával jobbak voltunk. Az elmúlt időszakban nagyon sokat tett azért, hogy a végére beálljon és megfogja az utolsó lövést. Persze Viktor is zseniálisan védett, de végigmehetnénk az egész csapaton, mert mindenki hozzátette a magáét. Ami az elmúlt években hiányzott a csapatból, az most megvolt. Szerintem korábban is bennünk volt ez az eredmény, csak mindig történt valami: kis fegyelmezetlenség, kis dekoncentráció, egy rossz lövés vagy egy rossz blokk. Most nem csúsztunk el a banánhéjon, és szerintem megérdemelten nyertünk.

Az ötméterespárbaj azért orosz rulett. Azt éreztem, hogy az egész csapat nagyon stabil, pillanatnyi kétségem sem volt afelől, hogy mi jövünk ki jobban a helyzetből. Mentálisan erősebbek voltunk, no meg a hazai pálya is nagyon sokat segített. 2017-ben nyílt meg a Duna Aréna, rögtön BL-t nyertünk benne a Szolnokkal, és már akkor is telt ház volt. Egy évvel később Világliga döntőt játszottunk ugyanitt a válogatottal, ugyancsak telt ház előtt. Most is szinte végig ez volt a helyzet, még az első, törökök elleni meccsünkön is több ezer ember volt a lelátón, onnantól kezdve pedig nem maradtak üres székek. Óriási élmény ilyen közönség előtt játszani, nyerni pedig még inkább.

A kvótát és az aranyérmet is megszereztük, amit elterveztünk a felkészülés előtt, sőt, mondhatom, hogy a tavalyi világbajnokság után, azt megvalósítottuk. Kvangdzsuban mindenkiben maradt hiányérzet, mert már ott nagyon közel voltunk az olimpiai kvalifikációhoz, de onnantól kezdve mindenki arra koncentrált, hogy a hazai rendezésű Európa-bajnokságra a legjobban felkészüljön. Egyelőre szeretnék örülni az aranyéremnek, de nyilván mostantól mindenki úgy él, edz, fekszik, kel és étkezik, hogy az olimpia prioritást élvez.

NS