Távozó támadónk, Priskin Tamás legemlékezetesebb élménye a 2017-es DVSC elleni hazai bajnoki találkozó volt.

– Látta már azt a videoösszeállítást, amellyel a Ferencváros elbúcsúzott öntől?
– Láttam, persze. Nagyon tetszett, ezúton is köszönöm az alkotóknak. Jó volt visszatekinteni arra, milyen örömteli pillanatokban volt részem a Fradiban.

– A kétperces videó teljes egészében visszaadta azt, amit az Üllői úton átélt?
– Két részletben összesen másfél évet töltöttem a Ferencvárosban, ez nyilván nem fér bele két percbe. Sok minden történt velem a klubnál, számos felejthetetlen élménnyel gazdagodtam. Ahogy jártam fent, úgy voltam lent is, de ma már kijelenthetem, abból az időszakból is profitáltam. A futballban bármi megeshet, nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogy az ember megálmodja, viszont a kudarcokból is lehet tanulni. Számomra nem kérdés, még ha időnként nem is játszottam annyit, amennyit szerettem volna, jó döntést hoztam, amikor kétezer-tizenhét nyarán a Fradiba igazoltam. Tavaly ősszel is kevesebb lehetőséget kaptam, mégis felemelő volt megélni a nemzetközi szereplésünket. Főleg úgy, hogy kicsit én is kivettem a részem a csoportkörbe jutásból, hiszen a Ludogorec elleni mindkét selejtezőn, majd a Suduva elleni idegenbeli mérkőzésen is pályára léphettem. Ami tőlem telt, megtettem.

– Ha egy momentumot kellene kiemelnie a ferencvárosi korszakból, melyik lenne az?
– Az a Debrecen elleni találkozó, amelyet 2017 novemberében vívtunk. A B-közép aznap tért vissza a lelátóra, a hangulat elképesztő volt! S a hab a tortán: úgy győztük le kettő egyre a Debrecent, hogy a második gólunkat én szereztem – ollózva. Míg élek, nem feledem azt a napot.

Teljes beszélgetés: NSO