Dávidnak is fájt, hogy kiestünk a Magyar Kupából.
– Bírták a tempót?
– Az esztendő utolsó, DVTK elleni bajnokiján borzasztó fáradtnak éreztem magam, a mögöttünk hagyott fél év fizikailag és mentálisan is kimerített. Korábban sosem játszottam ilyen meccsterhelés mellett, a nemzetközi porondon ráadásul sokkal intenzívebb tempóval és képzett ellenfelekkel találkoztunk. Diósgyőrben látszott, az őszi menetelés mindenkin nyomott hagyott, ugyanakkor a csapatot dicséri, hogy akkor is nyerünk, ha nemigen megy a játék.– Az idény előtt ilyen őszről álmodott?
– A Magyar Kupa-kiesés természetesen mindannyiunknak fájt, de az összkép így is pozitív. A tavasszal csak az NB I-re kell összpontosítanunk, ha sikerül megvédeni a címünket, ismét ábrándozhatunk valamelyik európai kupasorozat csoportköréről.– Mi kell ahhoz, hogy a klub a következő években is valamelyik európai kupasorozat csoportkörében szerepeljen?
– A selejtezőnél sok múlik a sorsoláson, a pillanatnyi formán és a szerencsén. Az viszont biztos, hogy a sikerekért folyamatosan dolgozni kell, mindannyian látjuk, van még hova fejlődni. A szakmai stáb mutatja az utat, mi pedig próbáljuk megvalósítani az elképzeléseit. Nyilván előrelépést jelentene, ha a nemzetközi porondon fizikailag még versenyképesebbek lennénk az ellenfelekkel, vagy ha a regenerálódás még gördülékenyebben menne.
