Dávid azt sem bánná, ha Dibusz szerezné a továbbjutást jelentő találatot Razgradban.

Nagyon unja már ilyenkor az utazást?
A pakolás, a buszozás, a repülés nem hiányzik, de az Európa Ligával járó meccshangulat annál inkább. Legutóbb október végén, Moszkvában játszottunk idegenben, már december közepét írunk, úgyhogy nem olyan vészes ez a helyzet. A nemzetközi kupameccsek értékrendje, színvonala és az érdeklődés más kategóriát jelent a futballban, és bevallom, ehhez szívesen hozzászoknék.

Mintha csak most történt volna, amikor is BL-selejtezőben Razgradban három kettőre legyőzték a Ludogorec együttesét. Szép és jó emléke van a júliusi túráról?
Mondhatjuk… Nem mindennapi sikert értünk el azzal, hogy a nyáron oda-vissza megvertük a bolgár bajnokot, és a Bajnokok Ligája selejtezőjéből mi jutottunk tovább.

Sokaknak a gólok mellett Dibusz Dénes bravúros védése ugrik be arról a találkozóról. A kapus már a földön ült, onnan ugrott hatalmasat, hogy kitornázza a léc alá tartó labdát.
Kulcsmozzanat volt! Arra is emlékszem, hogy a bolgárok szélsői milyen rettenetesen gyorsak voltak. A védelmünk jobb, illetve bal oldalán Lovrencsics Gergőnek és Marcel Heisternek többször is a legmagasabb sebességi fokozatba kellett váltania, hogy utolérje őket. Azon a meccsen csereként álltam be, de végig arra gondoltam, ez a mi napunk. Igaz, az elmúlt hónapokban ezt azóta többször is éreztem, mert több alkalommal pattant befelé a labda, mint kifelé. A nyári razgradi győzelem önbizalmat adott nekünk, nem nulla nullával jöttünk haza, hanem idegenben is sikerült gólokat lőnünk.

Ebből még mindig lehet erőt meríteni?
A kettő egyes hazai siker után idegenben három kettőre győztünk, de még véletlenül sem szabad hagyni, hogy elringassanak bennünket a júliusi emlékek. Az Európa Liga csoportkörében láthattuk, az edzőváltás óta mennyire más erőt képvisel a Ludogorec. A magam részéről úgy vagyok vele, valahol a kettő között van az igazság.

Ezúttal mi dönthet?
Másodpercek, centik. Nüanszokon múlhat a továbbjutás. Fontos lesz, ki mennyire lesz koncentrált, ki mennyire játszik taktikusan, de a legfontosabb talán az, hogy hideg fej kell.

A napokban úgy nyilatkozott, még egyszer biztosan nem esnek úgy szét, mint legutóbb idehaza az EL-csoportkörben, amikor három nullára nyertek a bolgárok. Tartja ezt?
Igen, ebben biztos vagyok, a háromgólos vereséget eredményező rövidzárlat még egyszer nem fordulhat elő. Már csak azért sem, mert ezúttal teljesen mások a pszichés tényezők. A sportban óriási jelentősége van a mentális felkészültségnek, és sajnos abból a találkozóból gyakorlatilag mi csak rosszul jöhettünk ki. Ha nyerünk, mindenki papírformának veszi, mondván, a nyáron kétszer már legyőztük a bolgárokat, nem történt semmi különös.

Most a Ludogorec az esélyesebb?
Nagyobb a vesztenivalója, hiszen hazai pályán fogad bennünket. Az is igaz, hogy a Ludogorecnek a nemzetközi porondon több rutinja van, évek óta szerepel a Bajnokok Ligája csoportkörében, most pedig az Európa Ligáéban. Próbálunk mi is felzárkózni, és ahogy magamon, úgy társaimon is érzem, lépegettünk előre, a nyári teljesítésekhez képest is fejlődtünk. A nagyobb nyomás most a bolgárokon lesz, de a legjobb, amit tehetünk, hogy csak magunkkal foglalkozunk.

Jó formában van? Az Espanyol elleni mérkőzésre sérülésből tért vissza, és nyomban sikerült gólt lőnie.
A spanyolok ellen kijött a lépés, de akkor is azt mondtam, a csodát, a gólokat ne tőlem várják. Örülök, ha sikerül betalálnom — ha csütörtökön Razgradban úgy alakul, megpróbálok én is odaérni a kapu elé -, de mindenki végezze el a saját feladatát. Nem az a fontos, ki rúgja a gólt, felőlem Dibusz Dénes találatával is győzhetünk, a lényeg, hogy legyen meg a továbbjutás.

Mekkora hátrány, hogy a csütörtöki mérkőzésen a döntetlen is az ellenfélnek kedvez?
Ha túl leszünk az összecsapáson, okosabb lesz az ember. Az biztos, ha az utolsó tíz percre egy nullás vezetéssel mennénk neki… De ne találgassunk, nehéz kérdés ez. Természetesen jó lenne, ha a döntetlen a mi továbbjutásunkat jelentené, de végül is az igazi az lenne, ha győzelemmel zárnánk a csoportkört. Akkor senki sem vitatná el, hogy megérdemelten jutottunk az egyenes kieséses szakaszba.

Már csak azért sem, mert mióta bevezették a csoportkörös rendszert, egyetlen magyar klubcsapatnak sem sikerült…
Ezért is lenne nagy tett. Egy lépésnyire vagyunk attól, hogy beírjuk magunkat a sporttörténelembe.

NS