Női labdarúgó csapatunk vezetőedzőjét kérdezték.

Dörnyei Balázs

A bajnoki rajt előtt többen hangoztatták, hogy egyértelmű favoritok vagyunk, ennél azonban árnyaltabb a kép, mert négy hasonló erősségű csapat szerepel a mezőnyben. A bajnokság felénél olybá tűnik, a Haladás-Viktória kiszállt a versenyfutásból a bajnoki címért, de a másik három együttes egyenlő eséllyel pályázik a döntőbe jutásra. A korábbi évekhez képest alaposan megerősödtek az ellenfelek, s a légiósok alapvetően jó hatással vannak a bajnokság színvonalára, ugyanakkor nem szabad átesni a ló túloldalára, mert elsősorban a magyar fiataloknak kell lehetőséget biztosítani. A Ferencvárosnál kitűnő munka zajlik az utánpótlásban, s élvezzük, ha mély vízbe dobhatjuk a lányokat.

A lányok nehezen dolgozták fel, kudarcként élték meg a kiesést a Bajnokok Ligája selejtezőjéből, holott a szereplésünkre büszkék lehetünk. Két nappal a legutóbbi BL-mérkőzést követően az MTK ellen léptünk pályára, s a csalódottság meg is látszott a teljesítményünkön, egy nullára veszítettünk. Idővel persze túltettük magunkat a történteken, s a folytatásban kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtottunk, a szerényebb képességű csapatok ellen pedig magabiztosan hoztuk a kötelezőt. Nagy előny, hogy a lányok többsége évek óta együtt játszik, gyakran szerveznek a pályán kívül is közös programokat.

Szeretnénk hűek maradni a Ferencváros filozófiájához, s a mezőnyben egyedüli csapatként a gyors, kombinatív játékot helyezzük előtérbe. Ellenfeleink rendre bunkerfutballt játszanak ellenünk, s kilencven percen keresztül a hibáinkra várnak, ami hosszú távon semmiképpen sem szolgálja a magyar női labdarúgás érdekeit. Egyre kevesebb a látványos, közönségszórakoztató mérkőzés, a legtöbben defenzív felfogásban lépnek pályára, a sikerhez rést kell találnunk ellenfeleink védelmén, ehhez pedig egy skandináv befejező csatárt szeretnénk igazolni a télen.

Hajrá Foci! – NS